CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pénzügyminiszter úr kincstári optimizmust sugárzó adatai alapján mindenképpen észrevételeznünk kell (Zaj. Bekiabálások: Nem hallom!), azért kell mondanom, hogy kincsári optimizmus, mert nyilvánvaló dolog, hogy a pénzügyminiszter úr nem beszélt olyan dolgokról, amelyek szintén a tények közé tartoznak. A gazdasági növekedésnek az ütemével a pénzügyminiszter úr sincs megelégedve. Hozzá kell tennünk súlyos aggályunkat, hogy a '91-tõl folyamatosan javuló gazdasági növekedési görbe, múlt évben olyan erõsen megtört, hogy erõsen aggódunk azért, hogy itt ezt korrigálni tudja-e a gazdaság ebben az évben. A reálbérek alakulása az év eddig eltelt idõszakában, tulajdonképpen 6%-os csökkenést mutat, ami erõsen veszélyezteti és kérdõjelessé teszi azt, hogy a kormány tudja-e tartani azokat a megállapodásokat, amelyeket a szakszervezetekkel kötött.
Az infláció alakulásával kapcsolatban van a legtöbb gondunk. A lapoknak a híre, mely szerint várható, hogy 30%-kal drágulhat a kenyér, a legalapvetõbb élelmiszeripari cikk. A májusi gyógyszeráremelés, az õszi energiaár-emelés, amely nyilvánvalóan elkerülhetetlen, erõsen megkérdõjelezi a kormány inflációellenes erõfeszítéseit, amelyeket - természetesen - mi is helyeslünk és támogatunk.
Azonban ezek a kényszerû dolgok megkérdõjelezik azt, hogy az infláció ilyen, a kormány által jósolt mértékben tartható-e 20% körül ebben az évben. Mindez a lakosság közhangulatát erõsen befolyásolja, ezért utolsó, zárógondolatom, hogy ebben volt bizonyos kincstári optimizmus, (Az elnök megkocogtatja poharát, figyelmeztetve, hogy ideje lejárt.) voltak benne realista megállapítások is, azonban ennél sajnos rosszabb a helyzet. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)