DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Azért gondoltam, hogy néhány megjegyzést teszek, mert nagy örömmel vártam, hogy erre a törvényjavaslatra ma itt sor kerül. Hiszen azt hiszem, való igaz, amit képviselõtársam az elõbb állított, hogy egy olyan politikai szituációt mondhatunk magunkénak Magyarországon itt és most '96-ban, amelyben minden típusú biztosíték adott arra, hogy átpolitizált módon juttassanak mûvészeti teljesítmények helyett valamilyen más érdemekért mûvészeti díjakat. Azt hiszem, ez akkor is így van, ha az elmúlt hetekben és napokban egészen rosszízû dolgok történhettek éppen e Ház falai között is.
Tehát azt hiszem, hogy két új régi, de ilyen értelemben mindenképpen új mûvészeti elismerési kategória megteremtésére elérkezett az idõ, és magam támogatom ezt.
A következõ megjegyzésemet ahhoz a piciny, de mégis létezõ vitához fûzném, amely arról szól, hogy vajon ezek a díjak egy olyan "végzettséget" is pótolhatnak, amelyre egyébként maguk a mûvészek nagyon sokszor életmûvükkel adtak választ. Hogy megnyugtassam azokat, akikben kételyek vannak: értelmiségi lévén, magam is pontosan tudom azt a mondást, amely úgy hangzik, hogy a diploma szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy valaki a hármas értelemben vett értelmiségivé váljon, nemhogy mûvésszé. Ehhez ugyanis kell mindezek mellett egy olyan emberi plusz, ha úgy tetszik, egy olyan istenadta tehetség és adottság is, amely csak munka közben, a mûvészi tevékenység által tanulható meg, s ennek a tudásnak a hatására adható át.
Azt hiszem, ez a törvénymódosítási javaslat nagyon jó apropó, hogy végre elismerjük: a mûvészet egy önálló valóság is a maga módján, miközben az élet szerves része. És ha azok a mûvészek, akik - ha úgy tetszik - valahonnan kívülrõl, nem egy iskolai szervezettõl, magasabb elismerést kaptak a közönség által - uram bocsá' csöndesen mondom: piacgazdaság van -, a piac által, akkor egy díj - még ha azt a fogalmat is ide hozom, hogy persze, ha ez egy fizetéskategóriában ugrólépcsõ lehet -, pozitív diszkrimináció, akkor én ezt a pozitív diszkriminációt személy szerint felvállalom. És szeretném megnyugtatni azokat, akikben kétely van, hogy sokkal inkább így szolgáljuk a sokszor - még egyszer hangsúlyozom - életmûvükkel bizonyított mûvészek elismerését, amely egyébként, valljuk meg õszintén, jelen gazdasági helyzetben még így is, a fizetésszalagot nézve, nem lesz magas. Köszönöm a megtisztelõ figyelmet. (Taps.)