BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor még az elmúlt év õszén tanulmányoztam a közlekedéspolitikai koncepció háttéranyagául szolgáló összeállítást - amely sokkal gazdagabb, mint a benyújtott határozati javaslat és annak indoklása -, szomorú voltam, hogy a területfejlesztésrõl és a területrendezésrõl szóló törvény és a koncepció hiánya miatt háttérbe sorolódott és csak most kerül sor ennek az újratárgyalására.
Azon is sokat gondolkodtam, mi lehet a célja parlamenti határozattal egy közlekedéspolitikai koncepció kiemelt feladatai meghatározásának. Végül is azt mondtam magamban, hogy fontos, hogy a parlament állást foglaljon, hiszen - mint ahogy ez az anyag írja is - a közlekedés a gazdaság egyik legerõsebb autonóm alrendszere. Hosszú idõn keresztül képes arra, hogy öntörvényûen, akár kormányzati közlekedéspolitika nélkül is fennmaradjon és fejlõdjön. Ugyanakkor természetes monopóliumokkal is át van szõve; egyszerre szolgál egyéni, gazdasági és társadalmi érdekeket.
Sok mindenre gondoltam, hogy mi a célja az országgyûlési határozatnak. Nyilván az, hogy a kormányzatnak és a parlamentnek útmutatóul szolgáljon. Egyre nem gondoltam: hogy itt, a koncepcionális vita közepette kétéves, négyéves és rövid távú ciklusokon vitatkozik majd a magyar parlament, és azon, hogy melyik párt milyen idõszakban hogyan szolgálja ennek a nagyon fontos, az európai modernizációt, a magyar társadalom és a gazdaság fejlõdését is elõsegítõ ágazatnak az ügyét. És ez nemcsak az ágazat, hanem a társadalom egészét érintõ kérdés.
Csodálattal hallgatom ezeket, és nem értem meg, hogy mirõl folyik a vita, amikor emberöltõket, fél évszázadot átívelõ kérdésekrõl kellene a magyar parlamentnek vitatkozni, és - egyetértek Latorcai János képviselõtársammal - nemcsak ajánlásokat, hanem határozott rendelkezéseket adni nemcsak a kormány, hanem a magyar parlament számára is. Azt javaslom, hogy errõl folytassunk vitát. (Taps.)