DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Valóban, a Benes-dekrétumok nagyon súlyos jogfosztást jelentettek a szlovákiai magyarság számára 1945-ben, de az nem igaz - szerencsére nem igaz -, hogy több százezer magyart gyilkoltak volna le ennek következtében. Több százezret költöztettek el lakhelyérõl, üldöztek el - ez igaz.
A magyar kormány ezzel kapcsolatos álláspontja teljesen egyértelmû; ezt képviseltük itt, ebben a Házban, ezt képviseltük a külügyi bizottsági vita során is. De ezt képviseltük az alapszerzõdésben is - tehát meg tudom erõsíteni azt, amit miniszter úr mondott korábban és én magam is, hiszen az alapszerzõdés 15. cikkelyének (2) bekezdése értelmében mindenfajta negatív diszkrimináció a kisebbségekkel kapcsolatban tilos, tehát tilos a Benes- dekrétumok máig ható következményeiben is, amennyiben ez érinti a kisebbséget.
Azt is reálisan tudnunk kell, hogy ma már gyakorlatilag csak a közösségi tulajdonok visszajuttatása esetében van érvényben a Benes-dekrétum, az összes további hátrányos jogkövetkezmény már megszûnt.
Ami a külügyi bizottság ülését illeti, a külügyi bizottság nem a kérdés egészét vetette el - ezt nagyon jól tudhatná Lányi képviselõ úr is, hiszen ott volt egyik képviselõtársuk a Kisgazdapártból -, hanem mint alkalmatlan eszközt, ezt utasította el. Egyben arra a közös megállapodásra jutottunk, hogy a kormány a most létrehozandó kormányközi vegyesbizottság keretén belül fogja megvizsgálni a Benes-dekrétumokkal kapcsolatos, lehetséges lépések teljes körét. Nem arról van tehát szó, hogy nem értene egyet ebben kormány és ellenzék, hogy ebben a kérdésben valamiféle erkölcsi elégtételre szükség van, csak nem tartjuk fontosnak, lehetségesnek és értelmesnek azt, hogy itt a parlament nyilvánossága elõtt olyan felesleges feszültségeket vigyünk be a kétoldalú kapcsolatokba, amelyek a céljukat biztosan nem érik el, csak tovább ronthatják a helyzetet.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)