LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A világkiállítás elmaradását, illetve nem megrendezését nem közgazdasági szempontból kívánnám megközelíteni eme két percemben, mert hiszen az egy dolog.
Úgy érzem, az a hibája ennek a kormánynak, és az a a baj, hogy mindent ilyet pénzügyi szempontból, financiálisan közelítünk meg és nem törõdünk azzal, hogy a millecentenárium milyen nagy jelentõségû ünnepély, milyen nagy jelentõségû az ország, a haza szempontjából. (Zaj az MSZP padsoraiban.)
Úgy érzem, az a baj, hogy a mi társadalmunk - ahogy az újságokban is olvasható - igen pesszimista, nincsen tartása, el van keseredve, itt a legtöbb az öngyilkosság, itt a legtöbb az elkeseredett ember. Nagyon pesszimista nép vagyunk. Miért vagyunk pesszimista nép? Azért vagyunk pesszimista nép - tisztelt hölgyeim és uraim -, mert valahogy úgy látszik, az a cél, hogy minket lehetõleg abban a helyzetben tartsanak, hogy ne legyen önbizalmunk, hogy a magyar ne emelkedhessen föl, hogy mi ne tudjunk elõrejutni, hogy mi ne lehessünk büszkék, hanem ilyen elmaradott, bérmunkás nemzetté, befogadó nemzetté süllyedjünk.
Ez ellen kellene küzdeni. Nem minden a pénz, nem minden az egyensúly, nem minden a gazdaság, hanem egy népnek reményt kell adni, bizalmat kell adni, mert akkor az a nép csodákra képes, mert összefog és dolgozni kezd. Ez hiányzik ebben az országban. Ez a bûne többek között a kormányzatnak, hogy nem tud irányt mutatni és nem tudja felemelni a magyar társadalmat, nem tud önbizalmat adni. Ezért volt nagy hiba és ezért volt bûn, hogy pénzügyi okok miatt az expót nem rendeztük meg, nem hívtuk fel magunkra a világ figyelmét. S a millecentenárium eléggé ellaposodott, nem túl nagy érdeklõdést keltõ kis rendezvénnyé alakult át. Ez nagyon szomorú, ez nagyon rossz döntése volt a kormánynak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az FKFG padsoraiban.)