DR. GERÓCS JÓZSEF (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Vadásztársaim! Én nem szeretnék sokat beszélni: több éves vadászati tapasztalatomat és a vadásztársaim véleményét szeretném röviden elmondani.
A vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslatról sokan - elsõsorban a hozzá nem értõk - úgy gondolták, hogy az eddigi rendelkezésektõl eltérõen, minden egy csapásra megváltozik, minden probléma megoldódik. A leghevesebb vita a törvényjavaslattal kapcsolatban - mint az várható volt - a terület nagysága és a vad tulajdona körül alakult ki. Senki nem gondolt arra, hogy az elmúlt ötven évben megváltoztak a vadászati viszonyok és ehhez nekünk is alkalmazkodni kell.
Még 1945 elõtt és utána is, körülbelül 1965-ig, a mezõgazdasági nagyüzemi táblák kialakulásáig döntõ mértékben az apróvad vadászata volt a meghatározó. Ezen a területen, a kisebb vadászterületeken is természetesen nagyszerûen lehetett vadászni. A nagy táblák kialakulásával eltûntek a mezõvédõ erdõsávok, a vízelvezetõ árkokat betemették, megjelentek a nagy gépek, a Rába-Steigerek, amelyekkel a nagy táblákat gazdaságosan lehetett mûvelni. Kialakultak a monokultúrás nagy kultúrsivatagok, elterjedtek a növényvédõszerek, a gyomirtók. Mindez oda vezetett, hogy az apróvad - elsõsorban a fogoly, a fácán, a nyúl - képtelen volt a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodni, emiatt létszámuk drasztikusan csökkent. Egy példát hadd mondjak: 1958-59-ben egy társasvadászaton 2000-2500 fácánt lõttünk, 5-600 nyulat és ugyanennyi foglyot - ma ugyanezen a területen körülbelül 200 darab fácánt lövünk, a nyúl és a fogoly szinte védett. Tehát nem a szakszerûtlen vadászat irtotta ki az apróvadat, hanem a nem megfelelõ élõhelynek köszönhetõ a drasztikus létszámcsökkenés.
A nagyvadnál fordított volt a helyzet: az elszaporodást a szarvas esetében segítette a törvényes védelem. Tudjuk, hogy az '50-es években egy jó agancsú szarvasbika kilövéséért több éves börtön járt; Romániában ugyanígy szigorúan vették a medvevadászatot, ennek következtében a medve ott is elszaporodott. A vaddisznó is azért tudott elszaporodni, mert megszûntek a kisgazdaságok, megszûntek a legelõk, így a házi sertéstõl nem fertõzõdtek sertéspestissel.
Mindezt azért mondtam el, mert vannak közöttünk olyanok, akik szeretik misztifikálni az elmúlt évek vadgazdálkodását, és valami nagyon okos és nagy hõstettnek könyvelik el azt, hogy a nagyvadállomány ilyen nagyon elszaporodott.
A nagy táblákban, a nagy kukoricatáblákban, a több tíz-, százhektáros kukoricatáblákban a szarvas és a vaddisznó kiváló búvóhelyet talált, jobbat, mint az erdõben, hiszen az erdõben - mint tudjuk - nem úgy van, mint régen, hogy csak a vegetációs idõ kezdetéig volt favágás, hanem azután is, tehát zavart volt az erdõ, és így a vad kiköltözött a nyugalmasabb mezõgazdasági területekre.
Természetesen figyelembe kell venni a terület nagyságánál, hogy eredményesen lehessen azon vadgazdálkodást és vadászatot folytatni. Én szándékosan nem beszélek a terület nagyságáról, mert nem lenne jó, ha azt meghatározott - akár kicsi, akár nagy - keretek közé szorítanánk.
Figyelembe kell venni azt is, hogy a közeljövõben a nagyvad jelentõs mértékben vissza fog szorulni az erdõbe, tehát ahogy a kinti területeken a kisparcellák száma nõ, úgy a nagyvadak száma csökkenni fog.
Figyelembe kell venni, hogy a föld új tulajdonosokhoz került, és miután a vad a földjükön, erdejükben él, lesznek közülük olyanok, akik szeretnének vadászni. Itt nem kell azt gondolni, hogy minden új földtulajdonos vadászni akar, de lesznek olyanok, akik kiszorultak az elmúlt években vagy évtizedekben a vadászatokból, és most, mivel tulajdonosok lettek, szeretnének ezzel a jogukkal élni. Úgy gondolom, hogy az új gazdálkodók a társaságoknak sokat tudnának segíteni, de természetesen sok kárt is tudnak csinálni, ha nem kerülnek be a vadásztársaságba; tehát hiba lenne az, ha megtagadnánk tõlük a vadásztársasági tagságot.
Véleményem szerint a mostani és a leendõ vadászoknak lehetõséget kell adni, hogy önszervezõdõ alapon alakíthassák ki vadászterületüket, ésszerû határokon belül. Sokan külföldi példákkal érveltek a terület nagyságával és a vad tulajdonával kapcsolatban. Nagy hibát követnénk el akkor, ha a törvényt nem a mi viszonyainknak megfelelõen, hanem más, esetleg külföldi tapasztalatok alapján alkotnánk meg.
(20.50)
Úgy gondolom, hogy módosító javaslatokkal a törvényt meg lehet alkotni, és a vadásztársadalomnak hasznos segítséget fog adni. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)