DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Csupán pár megjegyzést kívánok fûzni a T/1966. számú törvényjavaslathoz.
A közel két évtizede megalkotott büntetõ törvénykönyv többszöri módosítás után teljes revízióra szorul. Ezt hangsúlyozza ennek a módosító javaslatnak az indoklása is, majd utal arra, hogy addig is végre kell hajtani azokat az elkerülhetetlen módosításokat, amelyeket a társadalmi-gazdasági viszonyokban bekövetkezett változások halaszthatatlanná tesznek. Ezek közé sorolhatnánk fõként a környezetvédelem büntetõjogi szabályozását, a különbözõ új típusú gazdasági visszaélések büntetõjogi minõsítését, a devizával és a vámeljárással összefüggõ üldözendõ cselekmények törvényi tényállásainak megállapítását és pontosítását.
A Független Kisgazdapárt országgyûlési képviselõcsoportja az elõterjesztett javaslatot vitára alkalmasnak ítélte meg, azzal, hogy elfogadására csak több módosító indítvány után kerülhet sor. Figyelemmel arra, hogy Torgyán elnök úr a vezérszónoklatában foglalt javaslatot általános értékelésével - és néhány konkrét tényállítását is - bírálat tárgyává tette, hozzászólásomat a javaslat néhány egyéb rendelkezéséhez kapcsolódóan kívánom elõterjeszteni.
A javaslat 20. §-a a devizára vonatkozó 1995. évi XCV. számú törvény rendelkezéseire figyelemmel módosítja a hatályos Btk. 309. §-át. A két törvényhely közötti összhang megteremtése feltétlenül idõszerû volt. Ennek megfelelõen helyesnek tartjuk, hogy a javaslat a devizakódexnek megfelelõen a fizetõeszközök mellett az arannyal való cselekményeket is a szabályozási körébe vonja. Vonatkozik ez az arany hazahozatalára, hazaküldésére, valamint kivitelére vagy kiküldésére egyaránt. Ismeretes, hogy az említett devizakódex 1996. január 1-jétõl hatályos. Elkerülhetetlen és sürgõs tehát az ehhez kapcsolódó büntetõjogi rendelkezések elfogadása, megvitatása.
A forint a folyó fizetési mûveletek körében konvertibilis, és ennek megfelelõen alakulnak a nemzetközi tõkemûveletek is. Tehát a devizakódexszel közel egy idõben elfogadott vámkódex is fontos jogalkotói feladatot volt hivatva betölteni. Ennek megfelelõen helyeselhetõ, hogy a javaslat 21. §-a a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének A) pontjában foglalt rendelkezéseket megállapítja, bizonyos tekintetben pedig pontosítja a csempészet fogalmát.
Az úgynevezett fehérgalléros bûnözés egyik tipikus esete a közokirat- hamisítás. A vagyon elleni bûncselekmények elkövetésének, majd elleplezésének egyik fontos eszköze a hamis vagy hamisított közokirat. A közokiratot az azt rendszeresítõ hatóságok nyomtatványilag állítják vagy állíttatják elõ, a felhasználás során pedig szigorú számadásos nyomtatványoknak minõsülnek. Az ilyen jellegû hamisítások elõfeltétele, hogy a leendõ elkövetõ ilyen nyomtatványokat maga elõállítson, elõállíttasson vagy beszerezzen.
Több esetben fordul elõ, hogy a rendõrség gyakran lefoglal olyan tárgyakat, amelyek alkalmasak különféle nyomtatványok tömeges elõállítására. A jelenleg hatályos Btk. nem rendeli büntetni azt, aki ilyen nyomtatványokat vagy nyomtatványok elõállításához szükséges eszközöket magánál tart, holott teljesen egyértelmû, hogy ez esetben bûncselekmény-elõkészületi cselekményrõl van szó. Erre tekintettel helyeselhetõ a Btk. vonatkozó 274. §-ának kiegészítése, amely a közokirat-hamisításra irányuló elõkészületi cselekményt vétségnek minõsíti és büntetni rendeli.
A Btk. módosításával egyidejûleg át kell vizsgálni a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény rendelkezéseit is. A javaslat idevonatkozó rendelkezései közül csupán a megkereséssel kívánok foglalkozni.
(18.10)
A Be. 118. §-a tartalmaz rendelkezéseket az eljárással összefüggõ megkeresésekre. Ezek a rendelkezések még az állampárti berendezkedésnek megfelelõen határozták meg azokat, akikkel szemben az eljáró hatóság megkeresésekkel élt. A módosítás feltétlenül indokolt. Pontosítani kell, és a jelenlegi államszervezethez kell igazítani a megkeresettek körét is.
A javaslat 30. §-ának meghatározásával, a szövegezéssel teljes mértékben egyetértünk. Azonban ennek hangsúlyozásával azt ki kell egészíteni.
A javaslat egyértelmûen rendezi tehát azt, hogy kit milyen szervezetnek lehet megkeresni, és egyáltalán nem rendelkezik arról, hogy a megkeresettek közül köteles-e valaki valamilyen idõpontban válaszolni. Véleményünk szerint nem lehet a megkeresettre bízni annak a kérdésnek az eldöntését, hogy válaszol-e a megkeresésre vagy sem.
A büntetõeljárás során számos esetben találkozunk olyan jogszabállyal, amely szigorú határidõket állapít meg azzal a céllal, hogy az eljárást gyorsítsa. Nézetünk szerint ebben az esetben sem nélkülözhetõ: egyértelmû és záros határidõn belül - történetesen harminc napon belül - meg kell határozni a válasz idõpontját. Módosító indítványunkkal ilyen értelmû kiegészítésre teszünk majd javaslatot.
A Független Kisgazdapárt úgy ítéli meg, hogy ilyen módosító javaslatokkal tûzdelve elfogadható a törvényjavaslat. Köszönöm a meghallgatást. (Taps az FKGP padsoraiban.)