DR. BALSAI ISTVÁN, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Vissi Elnök Úr! A törvény jelentõségét és szükségességét, akkor is, ha egyetértünk a Demokrata Fórum nevében az Isépy képviselõ úr által elmondottakkal, ami az újszerûséget és a javaslat új törvénykénti felfogását illeti, mi sem vitatjuk. Nem vitatjuk azt, hogy a magyar versenyjog jelenleg olyan helyzetben van, amely új vagy újszerû szabályozást igényel számos kérdésben, mindenekelõtt az eljárási kérdésekben, amely a jelen javaslatnak igen nagy részét, túlnyomó részét képezi, mint ez kiderült itt az elõttem elhangzott egyik felszólalásból, részletesen alátámasztva a számokkal. Ez a törvényjavaslat túlnyomórészt nem a tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozó anyagi jogszabályokkal és nem is a kartelltilalommal, hanem túlnyomórészt eljárási kérdésekkel, a Versenyhivatal jogállásával és egyéb idevonatkozó szabályokkal van tele.
Ettõl függetlenül, még egyszer hangsúlyozom, a javaslatnak az egészét általános vitára alkalmasnak tartja a Magyar Demokrata Fórum, és a részleteiben is kisebb módosításokkal el kívánja fogadni.
Szeretném az ügy jelentõségére is tekintettel követni az elõttem felszólalók példáját, legalábbis részben utalni arra, hogy a magyar versenyjog fejlõdése elég sajátos, legalábbis a jogszabályi helyzetet illetõen, hiszen az 1923. évi V. számú törvénycikk, amely az elsõ, valóban modern és a korának megfelelõ színvonalú jogszabály volt a tisztességtelen versennyel kapcsolatban, sokkal nagyobb jelentõségû volt, mint az 1931-ben megszületett, kartelltilalommal kapcsolatos XX. számú törvénycikk. És talán egészen sajátos, hogy az 1923. évi V. számú törvénycikk, amikor 1948 után az akkori rendszer a piacgazdaságot természetesen leírta, ugyanakkor a történelem süllyesztõjébe számos, kereskedelmi joggal és gazdasági joggal foglalkozó jogszabályt elküldött, ezt a törvényt nem tehette a süllyesztõbe küldendõ törvények közé, hiszen ez a törvény, a tisztességtelen versennyel kapcsolatos 1923. évi V. számú törvénycikk kivételt kellett hogy képezzen, mivel meg tudott menekülni. Magyarország 1909 óta tagja volt az ipari tulajdon oltalmára létesült párizsi uniós egyezménynek, és ennek az iparjogvédelmi tárgya mellett versenyjogi követelményeket elõíró egyezménynek a jogszabályi hátterét meg kellett hagyni, és ezért, bár nem volt Magyarországon a tervgazdaság éveiben piacgazdaság természetesen és semmiféle verseny, és ezzel kapcsolatos jogi szabályozás iránti igény nem lehetett, ez a jogszabály mégis jócskán túlélte az 1948-as gazdasági idõszámítást. Úgyhogy annak ellenére, hogy a központi tervgazdálkodással nem volt nyilván összeegyeztethetõ egy piaci mozgástér a vállalatok számára, ez nem volt élõ joganyag, de a jogszabályt mint hatályos jogszabályt egészen 1984-ig, az ennek helyébe lépõ és némileg megváltoztatott tartalmú, 1984. évi IV. törvény hatálybalépéséig számon tartottuk, és ez a magyar corpus juris része maradt.
Ami a tartalmi részét illeti, már 1967-tõl, azt követõen bizonyos újjáéledésére lehetett számítani, és különösen a Ptk. 1977-es módosítását követõen, amikor alapelvként került a Ptk.-ba a tisztességtelen gazdálkodás és a gazdasági erõfölénnyel való visszaélés tilalma, ez a jogszabály és maga a versenyjog egyfajta reneszánszát kezdte élni, természetesen az akkori nagyon óvatos és valójában a piacgazdaság komolyan vételét jelentõ szándékok hiányában a jogfejlõdésnek mégis egyik iránya lett.
Én úgy gondolom, hogy 1990-ben, hozzátéve, hogy az azt megelõzõ több évre kiterjedõ kodifikációs munka eredményeként az elõzõ parlament valóban imponáló 2 ellenszavazatával és 290 igenjével elfogadott és a jelenleg is hatályos, tisztességtelen piaci magatartást szabályozó törvénye valóban mérföldkõ, és új fejezetet jelentett a hazai versenyjog keretében, hiszen éppen a lényeget hozta vissza, illetõleg arra adott választ, hogy tulajdonképpen a tisztességtelen piaci magatartással kapcsolatosan eljárni jogosult szervezet, a Gazdasági Versenyhivatal mint intézmény azóta mûködik, és ennek a rendeltetésének eleget is tesz, mint látjuk, ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán igen jelentõs eljárási tapasztalatokat gyûjtött össze.
Nem lehet tehát vitás az, hogy ez a törvényjavaslat a piacgazdaság egyik legfontosabb pillére, és ezért szokatlan és bírálatot kell hogy kiváltson részünkrõl az a törvény-elõkészítési mód, amely meglehetõsen széles körben ismertté vált, hogy tudniillik egyfajta sietség, másfelõl pedig egy titokzatosság vette körül ennek a javaslatnak a kidolgozását, mert ugyan a miniszter úr az expozéban azt mondotta, hogy egy széles körû egyeztetés és a szakma és az érdekeltek konszenzusa övezi a javaslatot, mi másképp vagyunk informálva. Muszáj szóvá tenni azt itt errõl a helyrõl, hogy az egyeztetés tulajdonképpen az elõkészítésnek egy olyan késõi fázisában történt meg, kifejezetten az érdekeltek egyfajta nyomására, amely érdemi beleszólást nagyon sokak számára nem tett lehetõvé, tehát a szakma, a jogász közvélemény és a gazdasági érdekképviseletek valójában majdhogynem statiszta szereplõként tudtak ennek a folyamatnak a végén bekapcsolódni a munkába. Ettõl függetlenül, tehát ezen kritika mellett is azonban nem vitatjuk el, hogy a törvényjavaslat elõkészítése, ha szûk körben is, de alaposan megtörtént.
Amennyire a gazdasági társasági törvény jelentené a piacgazdaság statikáját, ugyanúgy a dinamikára vonatkozó törvényjavaslat ez a jelenleg elõttünk fekvõ, tárgyalás alatt álló törvényjavaslat lenne. Úgy gondoljuk mi, hogy minden más jogszabály, tehát adóügyi és egyéb jogszabály csak a feltételrendszereket teremti meg a piacgazdasághoz, ez az anyagi és eljárási jog azonban valóban olyan kereteket és alapintézményeket szabályoz, amely a gazdasági jog lelke.
Éppen ezért ilyen súlyú jogszabály elõterjesztése során, még egyszer mondom, szomorúan kell azt megállapítani, hogy egyfajta antidemokratikus elõkészítési eljárás árnyékolja be a javaslat tárgyalását, hiszen az ismereteink szerint, mondom, nagyon számos érdekképviseleti szerv és érdekeltek nem tudták a súlyuknak megfelelõ véleményüket az elõkészítõk tudomására hozni, és ennek a javaslatnak a tükrében azt kell megállapítanunk, hogy nem is nagyon érdekelte véleményük az elõterjesztõket.
A tervezet, egyetértve azokkal, akik ezt már itt kifejtették, általában azt a felfogást tükrözi, amely a Gazdasági Versenyhivatal szerepét túlságosan fölerõsíti. Annak ellenére, hogy elhangzott már itt a Házban az egyik felszólaló részérõl az a nagyon megszívlelendõ alapmegállapítás, hogy csak az elkerülhetetlenül szükséges állami beavatkozás és a lehetséges legnagyobb mennyiségû verseny legyen engedélyezve a gazdasági jog szabályai által, úgy tûnik számunkra, hogy a Gazdasági Versenyhivatal szerepe és ennek az intézménynek az eljáráson keresztül tükrözõdõ súlya ennek a javaslatnak nem az erõssége, hanem éppen a gyengesége.
Ez az etatista felfogás, amelyet mások is kifogásoltak, a mi kritikánkat is maga után vonja, és majd szeretnénk a részletes vitában bizonyos módosításokkal ennek legalább egy részét megváltoztatni. Valószínûleg annak tulajdonítható ez a körülmény, hogy, mint említettük, a Gazdasági Versenyhivatal a javaslat elõkészítésében döntõ szerepet játszott, s az elõterjesztõ voltaképpen az Igazságügyi Minisztérium és a miniszter úr, de ez csak a parlamenti tárgyalás rendje miatt van így elsõsorban. Úgy tudjuk, hogy a Gazdasági Versenyhivatal az elõkészítés során a kormány elé terjesztésben is valójában saját maga terjesztette elõ ezt a tervezetet, ami meglehetõsen szokatlan, és általában kifogásolni kell azt az eljárást, amely a jogalkalmazóra, annak az intézménynek a munkatársaira bízza a törvényjavaslat kidolgozását, akiknek alkalmazniuk kell.
(12.00)
Hiszen sem a bírósági, sem - mondjuk - az alkotmánybírósági anyagi jogszabályokat nem a bírósági szereplõk és nem az Alkotmánybíróság szokta kidolgozni. Ezt tehát mindenképpen meg kell állapítani, és egyet kell érteni azokkal, akik ezt itt ma kifogásolták.
A tervezet és a javaslat, az expozé és az indokolás is nagyon gyakran hivatkozik az Európai Közösségek jogával kapcsolatban a jogharmonizációs kötelezettségre, és tulajdonképpen az egész javaslat elõterjesztésének vezérmotívumaként ez a kötelezettség jelentkezik. Ezzel egyetértünk; a Magyar Demokrata Fórum is természetesen ennek a kötelezettségnek maradéktalanul eleget kíván tenni, és miként ezt kormányzó erõként meg is mutatta, a jövõben is így kíván politizálni, ellenzéki pártként is.
Azonban egyetértünk azokkal is, akik azt mondják - és éppen a versenyjog kapcsán mondják azt -, hogy sem a társulási megállapodásunk, sem annak következményei, sem pedig azok az egyezmények, amelyek a versenyjog szabályozását a nemzeti jogra bízva bizonyos kötelezettségeket elõírnak, nem kötelezik a résztvevõket és a társult és tagországokat olyan mértékû harmonizálásra, mint ahogy ezt a javaslat itt most elõttünk megkísérli.
Álláspontunk szerint ugyanis - szó szerint idézve a megállapodást - a jogharmonizáció az "amennyire lehetséges" kitételt tartalmazza, és nyilvánvalóan, éppen a versenyjognál - ennél az igen kényes és egy formálódó piacgazdaság viszonyai között hatályosulni kívánó jogszabálynál - van kitüntetetten nagyobb szerepe a hazai, a nemzeti sajátosságoknak. Úgy gondoljuk, hogy a javaslat ezzel adós.
Már említettem a bevezetõ szavakban, hogy mi is vitatjuk ennek a törvényjavaslatnak az önálló törvényjavaslathoz elegendõ koncepcióját. Hiszen a hatályos, 1990-ben megalkotott törvényhez képest ez valójában sem koncepciójában, sem megoldásaiban nem tartalmaz annyi újdonságot, mint ami egy önálló törvénytõl elvárható lenne. És ahogy miniszter úr is említette a bevezetõjében, hogy ezt lehet vitatni; mi úgy gondoljuk, hogy kell is ezt vitatni, hiszen az eltelt közel hat év tapasztalatai a hatályos törvény módosításával, továbbfejlesztésével is megoldhatóvá tették volna a jelenlegi elképzelést és ennek indokoltságát. Annál is inkább, mert egyik erényeként tünteti fel az elõterjesztés, a tisztességtelen piaci magatartást illetõen, azt a megoldást - tulajdonképpen a törvény címébõl levezetve egy általános megoldást -, hogy egy általános tilalmat ír elõ, és mellõzi a hatályos törvénynek azt a kazuisztikusnak tartott és nem megfelelõnek minõsített, legalábbis példálózó felsorolását, hogy miket tekintene a törvényalkotó valóban olyan magatartásoknak, amelyek szankciókat vonnának maguk után.
Minket nem gyõzött meg, a Magyar Demokrata Fórumot nem gyõzte meg az indokolásnak az az egyszerûsítése, hogy a felsorolás természeténél fogva nem lehet sohasem megfelelõen pontos, és a jogalkalmazásra és az illetékes, eljárni jogosult szervekre, bíróságra kell azt bízni, hogy mikor minõsít tisztességtelennek egy piaci magatartást. Jobban szerettük volna viszontlátni itt, ha nem is kimerítõ, de valamilyen felsorolását ezeknek a magatartásoknak.
Ami a másik, számûzetni látszó intézményt illeti: a versenytárgyalásokkal kapcsolatban valóban jelenleg kógens ereje már nem lehet annak az 1987-es törvényerejû rendeletnek, amely a jelenlegi javaslat alapján hatályon kívül helyezésre kerül - hiszen a közbeszerzési törvény indokolatlanná teszi, mint kötelezõ joganyagot, ezt a tvr.-t -, de hangsúlyozni szeretnénk, amikor ez a javaslat elõírja a tisztességes magatartást, pontosabban tilalmazza a tisztességtelen magatartást a versenytárgyalások tekintetében, a pályáztatások és más cselekmények, magatartások tekintetében, semmilyen - hangsúlyozom, semmilyen - jogi háttérrel nem rendelkezve, semmilyen útmutatást nem ad, nem is adhat arra, hogy valójában mikor kell ezeket a szabályokat megsértve látni, és mikor, milyen támpontot vegyen alapul a jogalkalmazó, a Versenyhivatal vagy más annak az elbírálására, hogy megtörtént-e a sérelem vagy sem.
Én úgy gondolom, a javaslatnak az egyik legnagyobb gyengéje az, hogy olyan kérdéseket hagy nyitva vagy szabadít fel a korábbi, a jelenleg hatályos szabályozás alól, amelyek bizonytalansági eleme elég nagy, és olyan kockázatot jelentenek. Ez esetleg azt idézheti elõ, hogy a parlamentnek a javaslathoz - törvényerõre emelkedése után nem sokkal - majd ismét módosításokkal kell hozzányúlnia.
Összegezve, a részletekre nem kitérve, az eljárási kérdésekkel egyáltalán nem foglalkozva, azt mondhatom, hogy a Magyar Demokrata Fórum magát a javaslatot támogatja, és igyekszik a szükséges módosításokban érdemi munkájával a javaslatot jobbítani. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)