DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnöknõ. A vitában elhangzottak közül elõször K. Csontos Miklósnak egy példájára szeretnék reagálni, mert úgy gondolom, néhány szót kell errõl szólnunk, ha már elhangzott az Országgyûlésben.
Képviselõtársam az alkotmányügyi bizottság ülésén is megemlítette ezt az úgynevezett skóciai példát. Én nem tartom helyesnek, ha ilyen példákat hozunk fel, helytelennek érzem. Ez ugyanis alkalmas arra, hogy félrevezessen minket egy bizonyos tárgykörrel kapcsolatban. Skóciában egy drámai eset történt: diákok haltak meg. Az, hogy diákok haltak meg egy õrült vérengzése eredményeként, nem hozható össze azzal a tárgykörrel, amelyrõl jelen pillanatban beszélgetünk, nevezetesen a polgári törvénykönyv módosításával és azzal, hogy azonos nemûek számára ezt lehetõvé teszi a magyar törvényhozás.
Nyilván, képviselõtársam, ha boszniai sírokat lát és a mészárlást, annak borzalmas eredményét, nem arra gondol, hogy milyen borzalmasak ezek a keresztények, akik lemészárolták a muzulmánokat. S nyilvánvaló, képviselõtársam, ha azt látja, hogyan ölik meg egymást házastársak, majd dobálják le gyerekeiket egyébként a magas házakról, nem arra gondol, hogy ez a család eredménye. Tehát úgy gondolom, hogy helytelen az ilyen típusú példáknak az ilyen típusú felhozatala.
Másfelõl pedig elhangzott a vitában az, hogy egyfajta európai elvárásra hivatkozik a kormány és sok-sok képviselõ, amikor a törvényjavaslat, illetve a módosítás mellett érvel. Szeretném leszögezni azt képviselõtársaim irányában - ugyan nem beszéltem a kormány képviselõivel, de úgy gondolom, nekik is ez az álláspontjuk -, hogy az Alkotmánybíróság döntése hoz minket egy olyan helyzetbe, tulajdonképpen kényszerít arra, hogy helyesen változtassunk a polgári törvénykönyvön. Tehát ez az elsõ számú indok.
Az más kérdés, hogy van egy nemzetközi tendencia. A tendencia annyit jelent - Gáspár Miklós képviselõtársamnak szeretném felhívni a figyelmét erre -, ha megvizsgáljuk, mondjuk, hogy ötven évvel ezelõtt hol tartottak bizonyos országoknak a jogintézményei és a jogi gyakorlata és most hol tart, akkor látjuk a különbséget - ez a tendencia.
Amilyen irányba most a Magyar Országgyûlés próbál módosítani e törvénykönyven, az egy tendencia, egy nemzetközi tendenciának felel meg.
Végül pedig azzal kapcsolatban, ami felmerült több képviselõtársamnál is, nevezetesen, hogy helyesen döntött-e a kormány e módosítással kapcsolatban, az Alkotmánybíróság által felkínált lehetõségek közül választva, úgy gondolom, hogy helyesen döntött. Mert az a megoldás, amely egy önálló jogintézménynek a bevezetését irányozta volna elõ, bizony - úgy gondolom - aggályos; mert lehetséges, hogy ez diszkriminatív lenne és az alkotmány 70/A §-ába ütközne.
Másrészt pedig a másik megoldás - nevezetesen: az összes jogszabályt végigvizsgálni, majd egyenként módosítani -, úgy gondolom, egyfelõl túlontúl komplikált lenne, másfelõl viszont nem biztos, hogy meghozná azt az eredményt, amit egyszerûen ez az eredmény meghoz, ami a polgári törvénykönyv módosítását jelenti jelen pillanatban.
Tehát úgy érzem, a kormány jó utat, helyes utat választott, helyesen döntött. Elismert egy ténylegesen fennálló életviszonyt, élethelyzetet. Jó megoldást talált rá, és ráadásul ez a nemzetközi tendenciákkal is egyezik.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)