DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A mai napon a Magyar Köztársaság polgári törvénykönyvét tárgyaljuk, és magára az alkalomra igazából az Alkotmánybíróság korábbi, egy évvel ezelõtti döntése miatt kerül sor.
Azt is mondhatnám, hogy ha a kormány néhány héttel, hónappal ezelõtt beterjesztette volna ezt a meglehetõsen rövid javaslatot, akkor nem került volna alkotmányos csúszásba. Ez már meglehetõsen rendszeresnek mondható, hogy az Alkotmánybírósággal kapcsolatos ítéleteket a parlament részben saját munkaterhe miatt, részben a kormány munkaterhe miatt, de nagyon sokszor más okokból is csúsztatja, és lényegében egy tucatnyi ügyben azt hiszem, elég súlyos alkotmánysértésben van jelenleg is a Ház. Ezt ennél a törvényjavaslatnál néhány hét különbséggel sikerült abszolválnia a kormánynak.
A polgári törvénykönyv módosításával kapcsolatban, ami társadalmilag legalábbis élénken vitatott kérdést érint, elöljáróban szeretném elmondani azt, amit korábban is el szoktam mondani, mondhatni vesszõparipám a polgári törvénykönyv módosításakor, hogy nem igazán látszik az a koncepció, ami a különbözõ módosítások mögött van.
Még az elõzõ kormány annak idején hitet tett, hogy az úgynevezett holland módszert követi, amely körülbelül húsz év alatt jut el a polgári törvénykönyv általános módosításához. Ez egy elfogadható módszer, ha valakinek ez tetszik. Nyilván egy polgári törvénykönyv kiérleléséhez hosszú idõre van szükség, hiszen egy több ezer éve mûködõ jogrendszerrõl van szó, nem nagyon lehet beleugrani jelentõs újításokba ebben a dologban. A megfontoltság fontos, és a rendszerváltáskor lényegében a legfontosabb döntések megszülettek. Ugyanakkor jó lenne látni elõre, hogy az a húsz év - ha valóban a holland módszert követjük - mégis mit tartalmaz, milyen lépésekben történik meg. Hiszen éppen a múlt héten, ha jól emlékszem, szavaztuk meg a zálogjoggal kapcsolatos rendelkezéseket.
Immár rátérve magára a most elõttünk fekvõ törvényjavaslatra:
A korábban elhangzottakkal kapcsolatban, illetve ezekkel részben vitatkozva vagy egyetértve szeretném megjegyezni, hogy az élettársi viszony a polgári jognak a rendszerében egy teljesen világos tényviszony. Vagyis nem valamifajta jogilag létrehozott konstrukció, hanem tényeket rögzít, ahhoz fûz bizonyos jogkövetkezményeket. Ebbõl következõen tévesek azok az elképzelések - és azt hiszem, jobban képzett képviselõtársaim számára nem is elfogadhatóak, még ha néha ezzel ellentéteset is mondanak -, amelyek a családjogi törvénynek meglehetõsen komoly jogkövetkezményeket jelentõ következményeit fûzik ehhez a törvényjavaslathoz. Ez egy tévedés. Az élettársak viszonya egyébként a magyar jogban is, illetõleg a jogrendszerek összehasonlításában is egy olyan viszony, amely szigorúan és kifejezetten tényekre vonatkozik. Tehát valamifajta tényhez fûz jogkövetkezményt.
Nem így van például a francia jogban, ahol él a concubinatus intézménye, amely római jogi eredetû, ott elég komoly jogkövetkezményei vannak az ilyen típusú együttéléseknek, és ezek a jogrendszer más területére is kihatnak. A polgári törvénykönyvnek ez a passzusa, hogy világos legyen, nemcsak a különnemû, eddigi, a hagyományos, köznyelv által élettársaknak tartott személyekre vonatkozik, hanem vonatkozik az együtt élõ testvérekre és nagyon sok mindenki másra.
Mindezt azért tartom fontosnak elmondani, hogy ezzel is rávilágítsak arra, hogy ez egy ténybeli viszony, amibõl nagyon kevés jogkövetkezmény származik. Sõt, ezt a törvényjavaslat még tovább tompítja azzal, hogy beleveszi, hogy az élettársak, amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik... Tehát itt egy még további finomítást visz bele, vagyis lehetõvé teszi a késõbbiekben, hogy az élettársi viszonyból bizonyos elemeket kiemeljen és ennek megfelelõen szabályozzon. Ezért az ezzel kapcsolatos izgalmakat nem igazán értem.
Természetesen nagyon fontos kérdés az, hogy az Alkotmánybíróság általában rendre értelmezi a jogok katalógusában az alkotmányban felsorolt jogokat.
(18.20)
Ezek között szerepel a diszkriminációval kapcsolatos tilalom is és számos olyan kérdés, amely adott esetben döntésre vár. Ez lényegében minden országnak a parlamentjében, törvényhozásában vagy alkotmánybíróságán megfordult kérdés, és én azt gondolom, hogy az Alkotmánybíróság megfelelõen és a társadalmi elfogadottságot is figyelembe véve húzta meg azt a határt, amelyen belül jogkövetkezményeket kíván fûzni az együttélés különbözõ formáihoz.
Szeretnék idézni magából az alkotmánybírósági döntésbõl: "Az azonos méltóságú személyként kezelés következményével, az alkotmány 70/A szakaszával ellentétes, az esetleges diszkrimináció elbírálása szempontjából döntõ jelentõsége van annak, hogy az élettársakat érintõ jogi szabályozás a legritkább esetben vonatkozik csak az élettársakra, rendszerint felöleli a közeli hozzátartozók a szabályozási tárgytól függõen változó bizonyos körét is. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a hatályos jogszabályokat, amelyek az élettársra nézve jogot vagy kötelezettséget állapítanak meg, s úgy találta, hogy ezekben az életviszonyokban általában nincs jelentõsége annak, hogy az élettársi viszony különbözõ nemû személyek között áll-e fenn."
Tehát azt gondolom, hogyha más kérdésekben követjük az Alkotmánybíróságnak az álláspontjait, és a parlamentnek erre nyilván figyelnie kell, a kormánynak erre figyelnie kell, akkor nem hiszem, hogy különbözõ más okok miatt éppen ebben a kérdésben kellene eltérni ezektõl a szabályozásoktól.
Magának az élettársi viszonynak a polgári törvénykönyvben való szabályozása, tulajdonképpen azt is lehet mondani, hogy a megfelelõ kompromisszum, hiszen azok a szervezetek, amelyek kezdeményezték ezt az alkotmánybírósági ítéletet, a házasságot szerették volna tulajdonképpen beiktatni azonos nemû személyek között a magyar jogrendbe.
Az Alkotmánybíróság ebbõl a szempontból azt hiszem, hogy a társadalmi szokásokat, a társadalmi hagyományt is figyelembe véve döntött úgy, hogy nem ennek, hanem egy másik jogi kategóriának a szabályozására szorítja, illetõleg invitálja tulajdonképpen a törvényhozókat.
Ezzel kapcsolatban azért beszélek kompromisszumról, hiszen a társadalomban azok a nézetek, amelyeket itt néhány képviselõtársam korábban elmondott és hangot is adott neki, léteznek, ezek élnek. Ebbõl a szempontból azt gondolom, hogy a törvényhozásnak, mint felkészült és a törvényhozásban képzettséggel és gyakorlattal rendelkezõ személyeknek valamilyen módon, hogy úgy mondjam, olyan szerepe is van, amely a társadalom számára ezeket az egyébként furcsa, szokatlan és a nyilvánosság hiánya miatt nem különösebben tárgyalt, sok esetben szégyellt dolgokat valamilyen módon tisztázza és megfelelõ jogi kereteket ad, ahogy Szigethy István képviselõtársam beszélt errõl, magával a törvénnyel elismert bizonyos jogi jellegû tényeket.
Befejezésül annyit szeretnék mondani, hogy véleményem szerint maga a polgári törvénykönyv szövegezése, illetve a módosítás szövegezése több ponton nem egészen pontos, tehát én azt gondolom, hogy suta az a fogalmazás, amely azt mondja, hogy két, házasságkötés nélkül közös háztartásban élõ személy, mert ebben az esetben azonos nemûeknél kizárt a házasságnak az intézménye, tehát ilyen esetben maga a törvénynek a szövegezése bizonyos értelemben félrevezetõ lehet.
Egy újabb problémát fog felvetni az, hogy igazából lehet, hogy gondok fognak származni magából a törvényjavaslatból azáltal, hogy az ilyen típusú viszonyokat nem biztos, hogy vállalják azok, akik ilyenben élnek. Ugyanakkor a jog nem említi azt, hogy mi az eljárás, tehát feltétlenül nem szól magáról a nyilvános vállalásról.
Az Alkotmánybíróságnak az ítélete azt állítja, hogy a nyilvános vállalásuk esetén fûzõdnek ezek a jogkövetkezmények. Ezt azonban én a polgári törvénykönyvnek ebbõl a szövegébõl nem tudom kiolvasni. S ez olyan eredményekhez vezethet, hogy adott esetekben, ahol a hozzátartozóknak a körébe beleesik az élettárs, ott az összeférhetetlenségeknek a vizsgálatánál akár ezekbe az életviszonyokba is, hogy úgy mondjam, bele lehet turkálni hatósági okokból, miközben azok a személyek, akik ezekben élnek, a magánszférájuknak tekintik ezt a dolgot. Tehát itt, mivel a törvényjavaslat szövegébõl nem derül ki, hogy ez csak a közösségüket, élettársi közösségüket nyilvánosan vállaló személyek körére vonatkozik, éppen ezért lehetséges, hogy a törvényhozói szándékkal ellentétes bizonyos következmények származnak ebbõl.
Azzal szeretném zárni a szavaimat, hogy a Fidesz a maga részérõl támogatja a törvényjavaslatnak az elfogadását, s módosító indítványokat fogunk benyújtani hozzá. Köszönöm. (Szórványos taps.)