DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Rövid törvényjavaslatot tárgyalunk, de ahogy a vita elsõ mondataiból már kitûnik, tabukat döntögetõ és érzelmeket is felkeltõ törvényjavaslatot. Tabukat annyiban, hogy a gondolkodásnak bizonyos korlátait idõnként túl kell haladni; és úgy tûnik, most egy adott kérdésben erre megérett az idõ.
Szeretném jelezni: eddig is félreértés volt az, hogy az azonos nemûek együttélését tenné lehetõvé ez a törvény - tudniillik ezt semmi nem tiltotta eddig. Nem ezt teszi lehetõvé - ez a törvény másról szól. És én azt javasolnám az Országgyûlésnek, hogy a késõbbiekben errõl a törvényrõl beszéljünk, és nem arról, hogy bárkinek a tudatából vagy tudattalanjából milyen érzéseket csal elõ ez a törvényjavaslat.
Ha létezik egy természetes viszony, és ebbõl a viszonyból különbözõ jogviták keletkezhetnek, akkor a törvényhozónak kötelessége, hogy elébe menjen ezeknek a jogvitáknak, erre iránymutatást adjon, törvényt hozzon. Az adott esetben ezt tesszük. Ez a törvényjavaslat közvetlenül ugyan az Alkotmánybíróság döntése miatt került elénk, de közvetve nem ezért. Közvetve azért, mert ez a magyar társadalomban egy nem túl széles, nem túl jelentõs, de létezõ esetcsoport, amelyet eddig törvény nem szabályozott.
Menjünk vissza egy kicsit az idõben! 1952-ben a családjogi törvény nem foglalkozott egyáltalában az élettársi fogalommal; 1959-ben a polgári törvénykönyv sem. Az élet azonban kikényszerítette, hogy a bírói gyakorlat, a polgárjogi társaság szabályai mögé befurakodva, ezt a speciális életviszonyt szabályozza, majd pedig ez a szabályozás bekerült magába a polgári törvénykönyvbe. Úgy tûnik az Alkotmánybíróság döntése alapján, hogy ez a szabályozás nem elég széles, diszkriminációt tartalmaz jelenleg. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelõen utalt is arra, hogy az élettársi kapcsolat jelenlegi rendezése alkotmánysértõ; és az Alkotmánybíróság felhívta a figyelmet arra is, hogy az élettársi kapcsolatot úgy kell szabályoznunk március 10-éig - amirõl egy kicsit már lekéstünk -, hogy ezek a problémák oldódjanak meg. Most ezzel kívánok foglalkozni.
Szeretném hangsúlyozni, hogy itt szó nincs a családjogi törvény bármiféle módosításáról; szó nincs arról, hogy valamiféle más családmodellt tervezne a törvényhozó. Ez mind félreértés; aki ilyen irányban beszél errõl a törvényrõl, az valószínûleg nem olvasta végig kellõ figyelemmel sem az Alkotmánybíróság döntését, sem pedig ezt az elõterjesztett, nem túlzottan terjedelmes törvényjavaslatot. Itt azt kell szabályozni, hogy ha már ilyen kapcsolatok vannak - és vannak -, akkor ezeknek a jogkövetkezményeit hogyan lehet alkalmazni. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy ezeknek a kapcsolatoknak jelentõs részében, jelentõs összetevõiben nincs különbség a joghatásnál aszerint, hogy az élettársak azonos nemûek-e avagy különnemûek. Érthetõ: túlnyomórészt vagyoni jellegû kapcsolódási pontokról van szó, tulajdonjog szabályozásáról, megszerzett tulajdonjog szabályozásáról. Aztán még érdekesebb kérdésekrõl: arról például - és azt hiszem, ez ellen egyetlen képviselõtársam sem tiltakozhat nagyon -, hogy ha egy ilyen jellegû érzelmi kötõdés létezik - és létezik -, akkor ennek mi a hatása hivatali viszonyokban, összeférhetetlenség kérdésében, a tanúzás megtagadása kérdésében, büntetõjogi szabályozásnál, amikor a hozzátartozói viszonynak akár pozitív, akár negatív irányban hatása van. Nem dughatjuk a fejünket a homokba, nem mondhatjuk azt, hogy ez nem létezik, és ezeket a kötõdéseket egyszerûen nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Azt hiszem, nagyszerû interpellációs téma lenne - most elszakadok a konkrét valóságtól, de példát mondok -, ha valaki ilyen kapcsolatra hivatkozna valamiféle hatalmi összefonódásnál, ami, ugye, jogilag nem létezik - de lehetne persze. És folytathatnám ezeket a példákat.
A valóság tehát az, hogy ilyen kapcsolatok vannak, és az ilyen kapcsolatokat éppen ezért szabályozni kell.
A legegyszerûbb kérdés persze a tulajdonszerzés problémája, és a polgári törvénykönyvön belül kifejlõdött élettársi közös vagyon tulajdonképpen elsõsorban ezt is szabályozza. Az élet legegyszerûbb dolga, hogy ha huzamosabb ideig együtt él két ember - és itt valóban nincs különbség, hogy azonos nemû-e vagy különnemû a két ember -, és együtt gazdálkodik, együtt szerez tulajdont, akkor ezt a tulajdont hogyan lehet megosztani közöttük. Azt hiszem, ennek a kérdésnek nagyon kevés köze van ahhoz, hogy akár a Bibliát idézzük, akár Platónt idézzük, mert ennek ehhez az égvilágon semmi köze; ez száraz, polgári jogi kérdés: tulajdont szereztek egy együttélés alatt, és ez a tulajdon milyen mértékben oszlik meg a szerzõ felek között.
(18.10)
De folytathatnám tovább a példákat. Az expozéban elhangzott, hogy valamennyi lehetõséget nem tartalmazza a törvényjavaslat: általános megoldást keres. Azt, hogy a polgári törvénykönyvben megfogalmazandó élettársi kapcsolat általában irányadó a jogrendszerben, ahol élettársi kapcsolatról van szó, de - és itt jön a lényeg - az adott jogviszonynak a speciális vonásaira tekintettel törvényben ettõl eltérõen is lehet rendelkezni, és ez nagyon fontos.
Tehát a mostani javaslat ezért egy általános rendelkezést próbál megfogalmazni. Ha pedig általános rendelkezés, akkor ennek tulajdonképpen három érvényesülési területen van. Érvényesül az élettársak egymás közötti viszonyában, adott esetben például a közösen megszerzett vagyonnál az egymás közötti megosztási arány megállapításánál. De jelentkezhet természetesen ennek a párnak - és hangsúlyozom, itt most nemcsak az azonos nemûekrõl van szó, hanem a különnemûekrõl is, tehát általában az élettársi kapcsolatról beszélek, hiszen ebben nincsen lényegi eltérés -, a külvilággal való viszonyában, mindkét irányban. Olyan irányban is jelentkezhet, ahogy már említettem, hogy összefonódási lehetõségeket jelenthet egy ilyen érzelmi kapcsolat, amelyrõl ha nem veszünk tudomást jogilag, akkor az a társadalom irányába akár káros is lehet. Ez az összeférhetetlenségi szabályoknál jelentkezhet. De jelentkezhet természetesen pozitív irányban is, a pár javára, olyan értelemben, hogy például megtagadhatja a tanúvallomást, a vele nagyon közeli, érzelmi kapcsolatban élõ emberrel szemben: hozzátartozónak minõsül.
Tehát ez a hármas rendszer - az egymás közötti viszonyuk általában, azután a párnak és a külvilágnak a viszonya mindkét irányban - jelenti tulajdonképpen azt a szisztémát, amelyben ezeket a különbözõ törvényi rendelkezéseket el lehet helyezni. Ezeket, mivel az élet teszi szükségessé, szabályoznunk kell. Ezeket természetesen szabályoznunk kell azért is, mert az Alkotmánybíróság megállapította a mulasztásos alkotmánysértést, és a parlamentet felhívta ennek rendezésére. És természetesen az Európa Parlamentnek az igényeit is kielégítjük azzal, ha ezt a kérdést megfelelõ színvonalon rendezzük. Ez a lényeg.
Nem az, hogy kinek mi a morális meggyõzõdése egy élettársi kapcsolatról. Ez mindenkinek a szíve ügye. Mindenkinek a lelkiismereti, akár vallási meggyõzõdésétõl is függhet, és természetesen ezt messzemenõen tekintetbe is kell vennünk. Azonban egyet nem tehetünk: azt nem tehetjük, hogy bedugjuk a fejünket a homokba, és azt mondjuk, hogy ilyen nincs, és éppen ezért nem szabályozzuk. A mostani törvényjavaslat az eddigi mulasztásunkat fogja pótolni vagy pótolja, és a törvényünk ezt fogja pótolni, ha ezt a kérdést a továbbiakban rendezni fogjuk.
Szeretném jelezni egyébként, K. Csontos Miklós felszólalására reagálva, hogy ez a törvényjavaslat nem kuriózum, ez egy világtendencia irányába mutat. Már elhangzott az expozéban az Európa Parlamentre való hivatkozás, de konkrétan is szeretném jelezni, hogy dán, svéd, holland törvényhozási példák már rendelkezésre állnak, és ismereteim szerint további országokban is készülnek ennek a helyzetnek a rendezésére.
Még egyszer tehát: nekem az lenne a kérésem, hogy itt a valósággal foglalkozzunk, azzal, hogy a valóságot szabályozni kell, és ne azzal, hogy errõl a kérdésrõl kinek mi a morális véleménye. Az egy más kérdés és egy egészen más szférája ennek a problémakörnek.
A Szabad Demokraták Szövetsége az elmondottakra tekintettel, tehát arra, hogy ez nem vitásan lelkiismereti kérdést is jelent, nem teszi kötelezõvé tagjai számára az egységes szavazást. De a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója ezt a törvényjavaslatot mint elõremutató, mint egy eddig rendezetlen kérdést végre szabályozó törvényjavaslatot többségében támogatja.
És kérném képviselõtársaimat arra, hogy ebben a szellemben foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, ne elítélõleg, ne úgy, hogy emberi kapcsolatokat minõsítsünk, amivel kapcsolatban nagy kérdés, hogy erre kinek van joga és kinek nincs joga, hanem vegyük tudomásul azt, hogy a valóság ilyet is tartalmaz. És ha a valóság ilyet is tartalmaz, és ebbõl jogviták keletkezhetnek, akkor azt a törvényhozásnak kötelessége rendezni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)