HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Miniszter Kollégák! Megint ugyanolyan vitának vagyunk a szem- és fültanúi, ami korábban is volt. Az ellenzék fölveti a dolgot, megvádolja a kormányt nagyon keményen, reagálunk - még azt is kikérik maguknak, hogy miért reagálunk! Körülbelül ugyanezt éljük meg most is.
Demeter Ervin képviselõtársam, nem arra reagáltam, amit ön idézett Kádár Béla április 1-jei felszólalásából! Tévedésben van! Kádár Béla képviselõ úr... (Közbeszólás a jobb oldalról: Itt van a szöveg!) Akkor nem teljes a szövege! Itt van nálam. (Moraj és derültség a jobb oldalon. - Dr. Pusztai Erzsébet: Jegyzõkönyv!) Arra hivatkozott, hogy az MSZP kongresszusa.., megint ugye az örökségre próbálta fogni a kormány a saját hibáit, sõt nemzetpusztításról beszélt az elõzõ kormány kapcsán stb. - itt van a jegyzõkönyvben. Nem hiszem, hogy a jegyzõkönyvvezetõk ne azt írták volna le, amit õ mondott. Én erre reagáltam akkor, és erre reagáltam ma. És én a jövõben is válaszolni fogok - nem gyakran, de válaszolni fogok - az önök alaptalan, útszéli támadásaira, mert idõnként útszéli hangot ütnek meg egyes képviselõtársaim. Ez az egyik.
A másik, ami a 600 milliárdot illeti: ha figyeltek a tájékoztatásomra, a fölszólalásomra, azt mondtam, hogy egyharmada, jó esetben egynegyede az, amit az elõzõ, akkor ellenzéki szerepben, illetve kormányként '94 nyarán tudhattunk. Kiszámolják, hogy kétharmada mennyi a 900-nak, az 600 milliárd... (Derültség.) Ha tehát odafigyeltek volna, megtalálták volna a 600 milliárdot.
Szabó Iván, volt Pénzügyminiszter Úr! Én végigolvastam mindazokat az anyagokat a korábbi hónapok során is, amelyek például a '92-es költségvetési zárszámadásról szóltak, és itt szerepeltek '93-ban a parlamentben. Egyetlen összesítõ adat, egyetlen feltételrõl szóló tájékoztatás ezekben nem volt! Sem a belsõ - mert bizottsági tagok hozzájuthattak -, sem a nyilvánosság elõtt megjelent anyagokban. Rendelkezésére bocsátom, ha kívánja, ezeket az anyagokat.
Továbbmegyek: '93 októberében, amikor ön expozét tartott a '94. éves költségvetésrõl, ezekrõl a kérdésekrõl egyetlen szóval sem tett említést ebben az expozéban. Megköszönhettük volna, hogy a választások elõtt néhány hónappal bemutatja az országnak, hogy milyen helyzetben van - ez nem történt meg. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ezen múlik?! - Szöllõsi Istvánné: Igen, ezen múlik!)
Továbbmegyek: Giczy képviselõ úr ugyan nem maradt itt, de gondolom, nem hiányzik neki. Én egyetlen szóval nem foglalkoztam az akkori kormány gazdaságpolitikájával a mai tájékoztatómban. Ha az elõzõ kormány gazdaságpolitikájával foglalkoztam volna, akkor sok mindent elmondtam volna, amirõl nem beszéltem. Nem beszéltem a sok tucatnyi ingatlanról sem; az elkezdett és be nem fejezett - és ma nyögjük a következményeit - sportcsarnokok, tornatermek, szociális otthonok tömegérõl, amelyek mind erre a kormányra hárulnak; nem beszélek azokról az elkezdett presztízsberuházásokról az egészségügy terén, amelyek ugyancsak teherként jelentek meg az elmúlt két év során. Én tehát ezekrõl nem beszéltem.
És hangsúlyozni szeretnék önöknek két dolgot. Én különbséget tettem a között, hogy mit tudtunk meg '94 nyarán és õszén, és mi az, amit '96 elejéig, mostanáig tudtunk meg. Egyébként Kádár Béla képviselõ úrnak szeretném mondani, hogy azok a táblázatok, amelyek a mezõgazdasági exporttámogatásról szólnak, '92-ben készültek! Biztosan figyelembe vették az elõzõ éveket is, de ez nem változtat azon, hogy ezek az adattáblázatok '92-ben készültek. Én nem tudom, milyen furcsa rendszer lehetett az akkori kormányban, de nehéz elképzelni, hogy nem volt koordináció egy Földmûvelésügyi Minisztérium és egy NGKM között; vagy ha nem volt, akkor jellemzõ a munkamódszerükre.
Energiaárak... Minden rendelkezésre álló dokumentum szerint - hiszen az energiaár és annak karbantartása óriási kihívást jelent a kormánynak - a Világbankkal kötött megállapodás után önök, Szabó Iván úr, egyetlen lépést tettek: a 350 kilowattóránál nagyobb energiafogyasztást egy magasabb kategóriába sorolták - ezen kívül semmi mást nem léptek meg! (Dr. Szabó Iván: Három kategóriába!) Én korrigálni fogok, ha bemutatja, hogy milyen áremeléseket hajtottak végre.
A következõ, amit szeretnék még mondani: nem kívántam itt külön beszélni a Budapest Bank ügyérõl, de hadd említsek meg valamit. Eddig ez a parlament plenáris ülésen közel hat órát foglalkozott a Budapest Banknak juttatott 12 milliárd ügyével - hat órán át, és még nincs vége! -, egy olyan üggyel, amely egyrészt szabályszerûen történt, másrészt jó döntés volt, még ha nem is a kormány, hanem a pénzügyi tárca hozta, de ez a döntés hozzájárult ahhoz, hogy a Budapest Bank privatizációja sikeres volt. Hat órán át foglalkozott ez a Ház vele, nem számítva azt az idõt, amennyit a vizsgálóbizottság foglalkozott ezzel az üggyel. Akkor mennyi idõt kellene nekünk fordítani arra a rengeteg, korábbról visszamaradt konszolidációs és egyéb lezáratlan ügyre, amelyek ma is nyomják, nem a kormányt elsõsorban, hanem az országot, az ország pénzügyi helyzetét?!
(16.20)
Úgyhogy van mivel foglalkozni, és nagyon szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban vegyék figyelembe a realitásokat.
Torgyán képviselõtársamnak pedig azt tudom mondani, hogy azt illetheti kritika, amit a kormány az elmúlt huszonegy hónap alatt csinált. Mi soha nem mondtuk azt, hogy tökéleteset alkottunk, soha nem mondtuk azt, hogy nem hibáztunk. De azt állítjuk - és errõl szól az egész nemzetközi közvélemény, ezt mutatják az ország külsõ pénzügyi, gazdasági és minden egyéb feltételei -, hogy ez az ország nagyon jó úton halad, még akkor is, ha ez a haladás nagyon sok embernek áldozatokba kerül. Nem önöknek kerül áldozatokba, hanem a mindennapi embereknek.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)