DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. A Magyar Demokrata Fórum ezt a törvénymódosítást támogatni fogja. Nem elsõsorban azért, mert egyetértünk minden pontjával, hanem úgy gondoljuk, nagyon fontos lenne, hogy az ÉT-megállapodásnak megfelelõen minél elõbb megkapják a közalkalmazottak a megfelelõ béremelést. Bár az elõttem szóló képviselõ asszony elmondta, hogy 15 százalékos béremelés jelenik meg a pedagógusoknál, mi ezt is szívesen támogatnánk, de a 10 százalékos, meg majd szeptemberben az 5 százalékos az sajnos, nem lesz 15 százalékos, hanem ennél nyilván kevesebb.
Mégis egy-két elvi kérdésre szeretném felhívni a figyelmet.
Ez a korrekció - mint ahogy az elõttem szólók is elmondták - valójában csak bizonyos területeken korrigálja a közalkalmazotti törvény hibáit vagy problémáit, és én azt gondolom, hogy amennyiben korrekciókat végzünk, akkor általában célszerû azt hosszú távra megtenni. Tehát már eleve egy nagyon rossz indítása a törvénytervezetnek, hogyha közöljük, hogy ez maximum egy évre szól. Azért is rossz indítása, mert a közalkalmazotti törvény bevezetésekor is kiderült, hogy nagyon sok alkalmazási probléma van, tehát amikor hosszú távra az emberek életérõl hozunk törvényt, akkor azt hiszem, hogy nagyon vigyázni kell arra, mert mire a törvényt elkezdik alkalmazni, addigra újabb módosítás kerül elõtérbe, ami nem a jogbiztonságot és nem az állampolgárok jó közérzetét segíti.
A másik, ugyanilyen jelentõs kérdés, hogy valójában azokat az ágazati kérdéseket, amelyeket nem sikerült megoldani, meg tudjuk-e oldani a közalkalmazotti törvény kapcsán, és erre nyilván mindenkinek - akár kormánypárti, akár ellenzéki -, azt kell mondani, vagy olyan választ tud adni, hogy nem tudja. Tehát nem célszerû elvárni ettõl a közalkalmazotti törvénytõl azt, amit ágazati feladatként kell megoldani. Tehát irreális feladatokat ne adjunk egy törvénymódosításnak. Ez azonban nem mentesíti az elõterjesztõt attól, hogy jó lett volna, hogyha számunkra ennek a társadalmi hatását is bemutatta volna, hiszen valójában a Házszabály is kötelez arra minden elõterjesztõt, hogy ennek a társadalmi hatását, vagy ennek következményeit mi is jobban lássuk, ne csak azt az egy oldalt vagy másfél oldalt, amit sikerült megszereznünk.
A közalkalmazotti törvénynek egy hallatlan erénye volt, úgy gondolom, a bevezetésekor - a hibáival együtt -, hogy egy viszonylagos biztonságot jelentett, miközben mindenki tudta, hogy nem lesz azonos a bérezés és a juttatási rendszer a versenyszférával, és ez természetes is a piacgazdaságban.
(19.30)
Azonban a viszonylagos biztonság és a bérezés problémakörére egyszer már Orosz István alelnök úr felhívta a figyelmet; ez nem teljesen ellentmondásos rendszer, számos nyugati országban ez a rendszer mûködik. Természetes, hogy korrigálni kell és folyamatosan korrigálni kell azokat a hibákat, amelyeket nem sikerült megoldani.
Azonban egy dologtól óva inteném a törvényhozókat. Ha mi teljesítményt akarunk bevinni, akkor, ha a teljesítmény nincs szabályozva ágazati szinten, tehát ha nem adunk felhatalmazást az ágazati minisztereknek arra, hogy a teljesítményt egészen korrekten szabályozzák, akkor óhatatlanul a fenntartó végzettségének, tudásának, szubjektív megítélésének vagy a vezetõ szubjektív megítélésének van kitéve.
Tehát csak egyféleképpen lehet a teljesítményt arányossá tenni, ha ezek nagyon pontosan szabályozott dolgok. És ne akarjunk olyan feladatot róni a munkaügyi miniszterre, amit egyébként nem fog tudni megoldani. Nem azért, mert esetleg nem jól végzi a feladatát, hanem azért, mert ezt nem lehet másképpen megoldani, mint hogy az ágazati miniszterek pontosan megfogalmazzák.
Ebben a törvénytervezetben rendezõdik a végkielégítés kérdése. Azt hiszem, ez társadalmi szempontból igen lényeges kérdés, bár igazából nem a közalkalmazottak voltak azok, akiknek az óriási végkielégítése felháborította a közvéleményt, de mégis úgy gondolom, tudni kell azt, hogy a végkielégítéseknek is véges a formája. Tehát igazán nem volt jó az, amikor négy-ötéves szerzõdések kapcsán valakinek három vagy négy évre kifizették a bérét - végkielégítés címén - az elbocsátása kapcsán. Tehát ez a rész valójában, azt gondolom, hogy elfogadható.
Számunkra kicsit nehezen értelmezhetõ a fegyelmi rendelkezések nagyon súlyos része ebben a közalkalmazotti törvénymódosításban, hiszen úgy gondoljuk, jogosan elvárható az, hogy éljenek a kötelezettségeikkel az emberek, de akkor a másik oldalt is ilyen részletesen kellett volna biztosítani, tehát a minõséget. Itt a kettõben egy óriási egyensúlytalanság fedezhetõ fel, hiszen a fegyelmi rendszert nagyon pontosan szabályozza, miközben a másik oldalról a minõségnek a teljesítéséhez járó - ha úgy tetszik - jutalmazási vagy segítési rendszert nem sikerült szabályoznia a törvénynek.
Nagyon örültem akkor, amikor azt hallottam, hogy garantált a költségvetési forrás. Valóban, a költségvetési törvényben szerepel a béremelés egy forrásának - remélem, a teljes - mértéke. Attól tartok, hogy nem teljes, tehát hogy itt is lesznek hiátusok, és az önkormányzatok számos esetben olyan helyzetbe kerülnek, mint a közalkalmazottak '93-as béremelésénél, amikor nem mindenhol tudták teljesíteni a garantált bért. A forrás megjelölése természetesen igaz a költségvetési törvényben, ehhez azonban a számítások - legalábbis az ellenzék számára - nem álltak rendelkezésre.
Egy problémára szeretném felhívni a figyelmet. Természetesnek tartjuk, hogy az egyházi intézményekben dolgozó pedagógusok, az egyházi közgyûjteményekben dolgozók vagy akár az egyház karitatív tevékenységében szociális munkát végzõ dolgozók nem közalkalmazottak. De az eddigi törvénykezések során a béremelések kapcsán kvázi közalkalmazottaknak tekintettük õket. Az elõzõ érdekegyeztetõ tárgyalásokon mindig volt egy külön pont, ami az egyházi intézményekre vonatkozott; ez sajnos a mostani érdekegyeztetõ tárgyaláson kimaradt.
Ennek következtében nyilvánvaló, hogy módosító javaslattal kellene élni. Nem hiszem, hogy ennek a parlamentnek megfelelõ törvénykezés lenne az, vagy a parlament elfogadná azt a lehetõséget, hogy itt valóban csak az önkormányzati vagy az állami intézmények pedagógusai vagy közgyûjtemények dolgozói kapjanak fizetésemelést, és az a pár ezer pedagógus, aki egyházi iskolában szintén közfeladatot lát el, vagy egyházi közgyûjteményben hasonló szintû közfeladatot lát el, egyetlenegy fillér béremelést se kapna. Úgy gondolom, célszerû lenne, ha ezt nemcsak az ellenzék, hanem a kormány is figyelembe venné, és bízom abban, hogy az emberi jogi bizottság ezt külön támogatni fogja.
Végezetül szeretném azt remélni, amit már kormánypárti képviselõtársaim is elmondtak, hogy alapvetõen a közalkalmazotti törvény felülvizsgálata meg fog történni, és elõbb-utóbb egy teljes egészében egységes rendszerben kialakított közalkalmazotti törvény kerül a Ház elé. Azt azonban szeretném elmondani, hogy nem támogatunk semmiféle olyan közalkalmazotti törvénymódosítást, ami azt a két alapfeladatot nem teljesíti, hogy egyrészt mindazok számára, akik közfeladatot látnak el, egy elõre látható, jól beprogramozható, jól tervezhetõ bérrendszer alakuljon ki; másrészt a közfeladatot ellátók - akik nem a versenyszférával egyforma bérezésben részesülnek - biztonsága, távlatos gondolkodása ne csorbuljon.
Ezért nagyon fontosnak tartanánk, hogy ne keveredjen össze a fenntartás és a közfeladat ellátása; ez két különbözõ dolog. Természetes, hogy az intézmények lehetnek akár állami fenntartásúak, akár önkormányzati, akár egyházi fenntartásúak, de mégis a közfeladat-ellátásból következõ törvényi szabályozást tartanánk indokoltnak. Köszönöm. (Taps.)