DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt vadászok itt a parlamentben és szerte az országban. Alig van a mai életnek még egy olyan területe, ahol olyan szervezett és nagyszabású félrevezetése folyna a közvéleménynek, mint a vadászat, elsõsorban a legfontosabb tények és körülmények tudatos elhallgatásával, másrészt az adott információk egyoldalú, sokszor hamis beállításával. Alig van, aki a valóságot jól ismeri, és azok közül is alig vállalkozik valaki arra, hogy magára zúdítsa a vadászok vagy éppen a nem vadászók és lobbyjuk haragját, annak minden várható következményével.
A vadászok ma három csoportba oszthatók, ez önkényes felosztás természetesen.
(11.00)
Van egy viszonylag szûk réteg - a volt vezetõi réteg -, amelynek kezében van a vadászat irányítása a legjobb, elsõsorban nagyvadas területeken. Van a vadászok zömét kitevõ, volt termelõszövetkezeti parasztokból, értelmiségiekbõl, nyugdíjasokból álló réteg, amelyik jórészt a volt, saját termelõszövetkezeti vagy állami gazdasági területen gyakorolja ezt a szép sportot. S végül vannak a nincstelen vadászok, akik terület nélküli, úgynevezett bérkilövõ vadásztársaságokba tömörülnek és akkor jutnak vadászathoz, ha valahova meghívják õket.
Nagyon sokan féltik az ország vadállományát, sokszor arra hivatkozva, hogy a vadgazdálkodás és a vadászat hozzá nem értõ kezekbe került. Szerintem nem kell félni attól, hogy az új vadásztársaságok és vadászok, a közös gazdaságok, az állami gazdaságok vagy az új földtulajdonosok összevont vadászterületein nem tudnak szakszerûen vadgazdálkodást folytatni.
A tárgyalás alatt levõ törvénytervezet egy vegyes minõségûre sikerült anyag, mert az elõkészítés során néhány helyesen megállapított alaptétel végrehajtását, például a vadászati jognak a földtulajdonhoz való rendelését kérdésessé teszi egy rossz kompromisszumkeresés. A vad és környezete érdekében azonban a törvényt meg kell tárgyalnunk.
A környezet- és természetvédelemhez, valamint a közjóléthez kapcsolódó érdekekkel összhangban levõ, a modern Európa egységesülõ jogrendjébe illõ törvényt szeretnénk, olyat, melynek paragrafusai kivétel nélkül tükrözik azt a kevesek által vitatott alapelvet, mely szerint az egységes élõrendszerek, például az erdei életközösség egyes elemei, mint a benne élõ vadállomány, a rendszerbõl kiragadottan nem kezelhetõk. Így a velük való gazdálkodás sem elkülönülten, hanem a rendszer keretei között folytatandó.
Sajnos a kérdéses törvénytervezet szellemisége markánsan eltér a fenti gondolatkörtõl, az ökológiai és a piacgazdaság modern szempontjaitól, ezért számos ponton módosításra szorul. Tíz percben lehetetlen kifejteni azt a sok problémát, amelyet majd az általános vita további részében és a részletes vitában mindenképpen meg kell tárgyalni.
Most néhány sarkalatos kérdéssel kapcsolatban kívánom az MDF álláspontját elmondani.
Vadászati jog: hatpárti politikai döntés alapján a törvény deklarálja, hogy a vadászati jog a földtulajdon elválaszthatatlan része. Ezt az MDF szakértõi hat éve így látják. A vadászati jog a mértékadó európai országokban - mint hazánkban a háború elõtt is - a föld tulajdonosát illeti. Csak ez illeszkedik a tulajdon szentségére épülõ jogrendbe, csak így érhetõ el, hogy a föld tulajdonosa birtoka értéknövelõ részének, és nem törvénnyel ráerõszakolt, mások érdekeit szolgáló kártevõnek tekintse földjén a vadat.
Az erdõgazdálkodás, a természetvédelem és a mezõgazdálkodás ellentmondásait kizárólag a földtulajdonhoz kötött vadászati jog oldja. Ezen alaptételnek a megfogalmazása, végrehajtása a törvényjavaslatban zavaros, tartalmilag homályos, ezért minden félremagyarázás megelõzése érdekében majd pontosítani kell, mint ahogy errõl az elõttem szóló Fidesz-vezérszónok is beszélt.
Pontosításra szorul a vadászterület fogalmának meghatározása is. A vadászterület nem azonos a vadgazdálkodási területtel. A törvény elõkészítése során is végig vitatott volt a vadászterület minimális, legkisebb nagyságának meghatározása. A javasolt 3000 hektárnak, mint legkisebb engedélyezhetõ vadászterületnek, nincs sem tudományos, sem gyakorlati alapja, elfogadható magyarázata, és valóban felmerül a gyanú, hogy ez kizárólag a jelenlegi struktúra átmentésének eszköze.
Ellentmond a háromezer hektár a hazai hagyományoknak - és amint már hallottuk -, a mértékadó európai gyakorlatnak is. Lényegében és gyakorlatilag eleve kizár minden tulajdonost a vadászati jog közvetlen és tényleges gyakorlásából, hasznosításából.
Nagyon sokat hallunk és beszélünk a falu eltartóképességérõl, amelynek növelésére különbözõ módszereket javasolnak pártok és szakmai mûhelyek. Ilyen lehetõség például a falusi turizmus. Ha a faluközösség életlehetõségeinek növelését rendszerbe foglalva kívánjuk javítani, akkor ebben a vadászati jog gyakorlásának lehetõségét is meg kell teremteni.
Lehetõséget kell adni arra, hogy egy falu közössége, illetve az ott élõ földtulajdonosokból alakuló vadásztársaság saját közösségük határában kialakított vadászterületen hódolhasson szenvedélyének. Ez ugyanakkor lehetõvé teszi például, hogy a falusi turizmus keretében a vendégnek egy újfajta szolgáltatást, a vadászat sportját kínálják. Ha tehát figyelembe vesszük ezt a szempontot is - a sok egyéb szempont mellett -, mindenképpen módosítani kell, azaz le kell szállítani a javasolt legkisebb nagyságú vadászterület mértékét.
A vadállományt magát is súlyosan veszélyeztetné, ha a földtulajdonost a javasolt értelmetlen korlátozással teljesen megfosztanánk törvényes jogának gyakorlásától. Hamis az az érv, hogy a földtulajdonos a vad kiirtására törekedne, hiszen azt szigorú törvényi korlátok és hatósági ellenõrzés következtében csak jogellenesen tehetné. A jogsértés ellen pedig az indokolatlanul nagyobb társulási kényszer nem nyújt védelmet. Ellenkezõleg.
A következõ lényeges kérdés a vad tulajdonjoga. A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint az a helyes, ha a vad uratlan jószág, res nullius. Az uratlan jószágot az állam közhatalmi funkciójából eredõen minden eszközzel védheti valamennyi állampolgára javára, míg állami tulajdonlás esetén a tulajdonost nevesíteni kell, s ezután a tulajdonosi jogok gyakorlására kijelölt személy vagy csoport szélsõséges esetben kisajátíthatná e valóban köztulajdonlásra rendelt vagyont, és korlátozhatná a földtulajdonos vadászati jogát. Ebben a képtelen rendszerben gyökerezett az elmúlt évtizedekben elõfordult torzulások és visszaélések sokasága.
Ugyanakkor nehezen tudná elérni a költségvetés, hogy az állami tulajdont képezõ, az élõ vad által jelentett terhek viselésétõl jogszerûen megmeneküljön. Ki kellene máris dolgozni azt a pénzügyi rendszert, amelynek keretén belül az állam, mint a vad tulajdonosa, a kártérítési felelõsséget finanszírozza.
Néhány szót a vadászati jog haszonbérletérõl. A törvényjavaslat szerint a vadászati jog új bérlõi kötelesek a vadászati területen lévõ vadgazdálkodási, vadászati rendeltetésû létesítmények ellenértékét megtéríteni. Ha figyelmen kívül hagyjuk is a jelenlegi bérlõk által végzett beruházások jogszerû, de sokszor mélyen etikátlan forrását, akkor sem lehet az új jogosultat törvénnyel kötelezni kényszervásárlásra, hiszen a régi és az új bérlõ között semmiféle jogviszony nincs.
Ezek a vagyontárgyak legfeljebb kölcsönös megegyezés tárgyai lehetnek. Ennek hiányában az új jogosult kötelezheti a volt haszonbérlõt a berendezések eltávolítására. A helyhez kötött létesítmények egyébként is a jövõben csak a tulajdonos engedélyével hozhatók létre, és azok - értelmezésem szerint - a tulajdonjog részét kell hogy képezzék.
A haszonbérleti díj mértékének javasolt megállapítása - mint módszer - egyszerûen érthetetlen. Az az állami beavatkozás, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz - különösen magántulajdon esetén -, alkotmányos jogot sértene. Ezt a díjat a szerzõdõ feleknek, állami tulajdon esetén pedig nyilvános pályázat alapján árverésen kell megállapítani. A bérleti díj hatósági megállapítása vagy erre irányuló gyakorlat kizárólag a bérlõ érdekeit kívánja szolgálni.
A vadállomány védelmére és a megfelelõ vadgazdálkodás kikényszerítésére e törvényjavaslat több helyen tartalmaz valódi garanciákat, ezért alapvetõen hamis és félrevezetõ az az érvelés, hogy a magas bérleti díj esetén a bérlõ a vadállomány veszélyeztetésére, túlhasználására vagy a gazdálkodás elhanyagolására kényszerül. Az ilyen szabálysértésre vagy bûncselekményre hajlamos bérlõnek nem árkedvezményt kell adni, hanem az e törvényjavaslat 17. §-a alapján azonnali hatállyal meg kell vonni tõle a vadászati jogot.
Tisztelt Képviselõtársaim! Beszélnünk kell majd a törvény tárgyalása során "a vadkárelhárítás földtulajdonost terhelõ kötelezettség" homályos megfogalmazásáról, a vadászati hatóság jogkörérõl és annak finanszírozásáról, az anyagi lehetõségekrõl és sok egyéb problémáról. Szinte új törvényt kell alkotni módosító javaslatainkkal. Nem lesz könnyû dolgunk, de törekednünk kell a vad védelmére, a vadászok örömére, és nem utolsósorban a földtulajdonosok megelégedésére jó törvényt alkotni.
Köszönöm. (Taps.)