DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfõbb ügyész: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõ Úr! Az elmúlt két évben rendelkezésemre a Legfõbb Ügyészség ismételten vizsgálta a rendõrök által elkövetett hivatali bûncselekmények miatt indult büntetõeljárásokat, egyebek között az ügyészségi nyomozóhivatalok által lefolytatott nyomozások tapasztalatait - ezeket értékeltük.
Tavaly 1279 följelentés érkezett; az ügyek háromnegyed részében a nyomozóhivatalok a nyomozást elrendelték. Tavaly e három bûncselekmény miatt 181 vádemelésre került sor: 109 bántalmazás hivatalos eljárásban, 50 kényszervallatás miatt, 22 jogellenes fogva tartás miatt. A mi adataink szerint az ügyészségi nyomozásoknál a nyomozáseredményességi mutató az összes ügyben jobb az országos átlagnál, de a kérdésben jelzett három ügycsoportban 22 százalék - ez alacsony.
Azt nem tartom szerencsés megfogalmazásnak - még feltételezés formájában sem -, hogy az ügyészség "falazna" a rendõrségnek. Az ügyészség nem rendõrpárti, hanem igazság- és törvénypárti.
A jogellenes fogva tartás általában jól nyomozható. Az erõszakos hivatali bûncselekményekkel kapcsolatos nyomozást nehezíti, hogy az orvosszakértõi vélemény mellett fõként személyi bizonyítékok állnak rendelkezésre, amelyek egymástól eltérõek - tehát a sértetti és a gyanúsítotti vallomások.
A rendõrségrõl szóló törvény értelmében a rendõrség jogosult egy sor kényszerítõ eszköz alkalmazására, meghatározott feltételek esetén, meghatározott módon. Az eljárások egy részében az nyert bizonyítást, hogy az erõszakot törvényesen alkalmazták; egy részében nem lehet bizonyítani azt, hogy az erõszak alkalmazására törvénytelenül került sor, s hogy a sérülés a hatósági intézkedés során keletkezett, illetve ki és hogyan okozta a sérülést. Tehát itt két szempontot kell nekünk összeegyeztetni... (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a hozzászólási idõ leteltét.).., hogy ne bátortalanítsuk el a rendõri intézkedést, és a rendõr ne kapjon menlevelet a visszaélés elkövetése esetén.