DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Legfõbb Ügyész Úr! Az erõs és hatékony rendõrséget értéknek tartom; az állampolgárok alapvetõ jogainak egyik fontos garanciája ugyanis az, ha hatékony rendõrség védi az életüket, testi épségüket, tulajdonukat. Fontos ugyanakkor, hogy e feladatuk teljesítése közben maguk a rendõrök ne lépjenek túl a törvényes kereteken. Ekkor ugyanis õk maguk is jogsértõvé válnak, és a rendõrség tekintélyét is kockára teszik.
Ennek megelõzése érdekében rendkívül fontos, hogy az ügyészség következetesen eljárjon azokban az esetekben, amikor rendõri visszaélés gyanúja merül föl. A statisztikákból azonban megállapítható, hogy a rendõrök által elkövetett jellegzetes hivatali bûncselekmények - mint például a bántalmazás hivatalos eljárásban, kényszervallatás vagy jogellenes fogva tartás - nyomozáseredményességi mutatója messze alatta marad az egyéb bûncselekmények felderítési mutatójának. Míg az egyéb bûncselekmények esetén a mutató 50 százalék fölött van, addig az említett rendõri bûncselekményeket illetõen ez 10 százalék körül mozog. Ez a helyzet pedig a téma iránt érzékeny szemlélõkben olyan benyomást kelthet, mintha az ügyészség, úgymond, "falazna" a rendõröknek.
A fentiek alapján tisztelettel kérdezem a legfõbb ügyész úrtól, hogy mi a magyarázata ennek a feltûnõ eredménytelenségnek; és azt is, mit kíván tenni a legfõbb ügyész úr annak érdekében, hogy a nyomozások eredményessége javuljon ezen a területen.
Válaszát várva: köszönöm. (Taps.)