DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Biztosan valamennyien emlékezünk még, hogy pontosan egy évvel ezelõtt, 1995. március 12-én - csak akkor vasárnap volt - kaptuk ajándékba az elsõ Bokros-csomagot. Most szintén március 12-e van, és itt van elõttünk az újabb, javított kiadású, második Bokros-csomag - ugyan most már Bokros Lajos nélkül, de teljesen az õ szellemiségével átitatva.
Az elõttünk lévõ törvényjavaslat egyrészt szigorítja egyes szociális ellátások szabályait, favorizálva a rászorultsági elvet, másrészt pontosítja a szociális törvény, az 1993. évi III. törvény egyes olyan szabályait, melyek változtatását a hatályba léptetés óta az élet kikényszerített. Ezen utóbbiak esetében a korrekció indokolt és a legkevésbé sem vitatható.
Sajnos, nem ez a helyzet a szigorításokkal. Már megszokhattuk ugyan, de újra elmondom, hogy a törvényjavaslathoz nincs hatástanulmány csatolva, talán nem is véletlenül. Mert akkor kiderülhetne, hogy mindezek hatására, amik e tervezetben benne vannak, a kényszerbõl kétkeresõs családok rendszerszerûen és tömegesen kerülnek igen súlyos anyagi helyzetbe, ami annál kevésbé lesz átmeneti, minél több gyermeket vállalnak vagy szülnek az anyák. E családok nemcsak nélkülözni kényszerülnek, hanem könnyen elveszíthetik még igen szerény lakásukat is, ha egyáltalán rendelkeznek vele. Ennek következtében várható továbbá, hogy már az elsõ gyermek is az édesanyja egyre idõsebb korában fog megszületni, hogy az édesapák körében az egészségkárosító mértékû többletmunka-vállalás még fokozottabban meg fog jelenni, s mindennek következtében természetesen várható az aktív kori halálozások növekedése. Nagy valószínûséggel ismét és tovább torzul majd a különbözõ rétegek átlagos gyermekszáma közötti nemkívánatos különbség, amit pedig éppen a gyed bevezetése valamelyest tudott mérsékelni.
Kiderülne az is, ha lenne hatástanulmány, hogy a törvény életbe léptetése után még kevesebben fognak gyermeket vállalni Magyarországon, hisz csökkenni fog a terhességi-gyermekágyi segély összege, valamint kevesebben lesznek gyesre jogosultak. A gyes összege ugyan valóban emelkedik, ez pozitív dolog, de az elõterjesztõ mélyen hallgat arról, hogy ennek karbantartása már eddig sem volt megfelelõ.
A kormány tehát most újból tesz egy határozott lépést saját negatív népesedéspolitikájában. Teszi mindezt a millecentenárium évében, miközben rohamosan fogy a hazai népesség száma, történelmünkben eddig még sosem látott mélypontot ért el a születésszám.
E tervezet megszünteti a várandóssági pótlékot és bevezeti a szülés után az anyasági ellátást, összességében lényegesen alacsonyabb színvonalon. A várandóssági pótlék megteremtése elõször a magyar jogtörténetben - ezt már többször elmondtam - jogképessé tette a magzatot. Ez most megszûnik, ami nagyon fájó nemcsak a kereszténydemokratáknak, hanem azt gondolom, hogy valamennyi, gyermeket váró családnak. Ugyanakkor nehezebb helyzetbe hozza az anyát, mert a várandósság alatt megnövekedett kiadásaihoz többé nem kap anyagi segítséget. Ennek ugyanúgy negatív hatása lesz a születések számára.
Szûkíti a tervezet a gyermeknevelési támogatás lehetõségét is, és csak a gyermek 3-6 éves kora között, pontosan iskolakezdésig teszi azt lehetõvé.
(11.20)
Ennek szintén negatív lesz a népesedéspolitikai hatása.
Ezekkel a szabályokkal magára nézve a kormány kötelezõ kormányhatározatokat sem tart meg, mert az 1031/1994. évi kormányhatározat, amely érvényes és ma is hatályban van, elõírja: "Tekintettel arra, hogy a születendõ gyermekek száma évtizedek óta nem biztosítja a népesség egyszeri reprodukcióját, a kormány kiemelt népesedési feladatnak tekinti a gyermekvállalási kedv ösztönzését." Kérdezem a kormányt: ezekkel a javaslatokkal ösztönözni lehet majd a gyermekvállalási kedvet?
Ugyanennek a határozatnak a 4. pontja azt mondja: "Ugyanakkor a dolgozó nõk gyermekvállalásának elõsegítésére a gyermekvállalással járó családi jövedelemkiesés ellensúlyozására átalakított, megújított formában fenn kell tartani az anyasághoz kapcsolódó kereset-, illetve jövedelempótló támogatások intézményét is." Ezeket most gyengíti, esetenként szétveri a törvényjavaslat, mint például a gyed esetében.
A népesedéspolitika egyik eleme a születésszám, a másik pedig a halálozások alakulása. Lehet, hogy többen hamarabb fognak meghalni? Úgy fog például változni a közgyógyellátás új szabálya, hogy csak a havi rendszerességgel gyógyszerre rászorulók kiadásai lesznek számba véve - ez is dilettáns módon, végig nem gondolva -, miközben az átmeneti betegségek magas számláit esetleg a beteg nem fogja tudni állni, így gyógyszereit ki sem fogja tudni váltani.
A kormány képviselõi és az országos egészségpénztár ezért felelõs vezetõi, szakértõi hetek óta számháborút vívnak a sajtóban, példátlan módon, az új szabályozás következtében kiadásra kerülõ közgyógyellátási igazolványok várható számáról. Ki mit, mikor és milyen módszerrel gondolt végig? Félõ, hogy a válasz: senki semmit, semmikor, semmilyen módszerrel - és valószínûleg ezért nem kaptunk hatástanulmányt. Valószínûleg pusztán csak azért, mert szakértõk ülnek a kormányban.
Csökkenni fog a jövedelempótló támogatás jogosultságának ideje: 24 hónap lesz. Mi lesz utána az arra rászorulókkal? Ki vállalja majd ezek sorsáért a felelõsséget? Egyre több a koldus Magyarországon. Valószínûleg csupán csak azért, mert ma szociálisan érzékeny kormányunk van. Ezek a szabályok ezeket csak elõ fogják segíteni.
Ugyanakkor, mivel a szabályok a Bokros-csomaghoz képest változtak, újból megjelennek alkotmányossági problémák. Nem kellene fogantatás elõtt tudni a szülõknek a gyes és a terhességi-gyermekágyi segély szabályait? Mások ma a jövedelemhatárok, mint akkor voltak. Véleményem szerint ezek a szabályok a hatályba léptetéstõl számított 270-280 nap múlva lehetnének csak érvényesíthetõk, így állna csak kellõ felkészültségi idõ a családok rendelkezésére.
Az MSZP fizetett hirdetésében a következõt olvastuk: "A gyes összegének a felemelése is halaszthatatlan." A kormányprogram még azt ígéri nekünk, hogy a gyes jövedelemtõl független, állampolgári jogon járó juttatás lesz. Most e tervezet az elõzõ évben a családban egy fõre jutó nettó átlagkereset függvényében határozza meg a gyes jogosultságát. De legalább alanyi jogon jár azoknak - és ez pozitív -, akik tartósan beteg, testi vagy értelmi fogyatékos gyermeket nevelnek - a gyermekek tíz százalékáig. Bár helyesen, társadalombiztosítási szempontból rendezi a gyes éveit, azt nyugdíj szempontjából szolgálati évnek minõsíti, ugyanakkor nem szól arról, hogy ezen személyek helyett - és csakis helyettük - az állami költségvetés milyen mértékben köteles járulékot fizetni. Akkor, amikor az egész nyugdíjrendszer kiszámíthatósága érdekében fontos az egyéni jövedelmek nyilvántartása és valamilyen indexálása, javasolnánk, hogy a gyesre jogosultnak a gyermek megszületését megelõzõ átlagkeresete lenne a szolgálati idõ alapja, és az állami költségvetés ezen mértékben fizetné helyette a járulékot.
A gyes összegét a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegében állapítja meg e tervezet. Helyes, hogy nem abszolút értéket ad meg, hanem relatívvá teszi, a nyugdíjakhoz kötve. Ugyanakkor el kell mondani, hogy a gyermekét nevelõ szülõ életvitele, létminimuma lényegesen magasabb, mint egy nyugdíjasé. Köztudott, hogy a nyugdíjak - fõként a minimum-nyugdíjak - csak a létminimumra, de ma már arra sem elegendõek. Hogy fog akkor ebbõl egy szülõ gyermeket nevelni? Szégyenteljesen alacsony ez az összeg. Javasoljuk, hogy ennél magasabb összegre, reálisan a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 150 százalékára emeljék fel a gyes összegét.
Támogatjuk természetesen azokat az intézkedéseket, amelyek azt biztosítják, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõigazgatója meghosszabbíthatja a gyes idõtartamát, illetve amikor közeli hozzátartozónak is engedélyezheti. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a gyes méltányossági meghosszabbításának lehetõségét a gyermek hároméves korától számítva kell biztosítani. Remélem, hogy a két és fél éves kor az elõterjesztésben nyilvánvalóan csak elírás lehet.
A tervezet megszünteti a várandóssági pótlékot. Helyette anyasági támogatást ad, amelynek összegét ezentúl évente, az évi költségvetési törvényben kell majd megállapítani. Ez az összeg 1996-ban 10 ezer forint lesz - fele sem az eddig kapott támogatásoknak. Ennek folyósítása a szülést követõen fog megtörténni. Ez már azért is szégyenteljes, mert a terhesség alatt a várandóssággal kapcsolatban olyan speciális pluszköltségek lépnek fel, amelyek feltétlen kielégítendõk. Ha ezek anyagi gondok miatt nem lehetségesek, akkor komolyan veszélyeztetve vannak az anya méhében levõ magzatok.
Támogatjuk azt, hogy a rendszeres pénzellátások közé beteszi a "nemzeti helytállásért" elnevezésû pótlékot, valamint azt, hogy az arra rászorulók esetében nemcsak átmeneti segély és szállás biztosítására kötelezi a települési önkormányzatot, tekintet nélkül annak hatáskörére és illetékességére, hanem az étkezés biztosítására is.
A gyermeknevelési támogatás rendszerét jelentõs mértékben szigorítja a tervezet a korábbi gyakorlathoz képest. Itt is bevezeti azt a jövedelemhatárt, amelyet a gyesnél. Abban az esetben azonban, ha a gyetnél jövedelemteszt alkalmazására kerül sor, az ellátásból kiesõ három- vagy többgyermekes család számára nagyon jó lenne, ha legalább a méltányossági gyes lehetõségét fenn lehetne tartani továbbra is. Másrészt e tervezet leszállítja a folyósítási határt a gyermek általános iskolai tanulmányainak megkezdésére, a nyolcéves kort csak kivételként definiálja.
Ugyanakkor nem köti - a korábbi szabállyal ellentétben - minimális munkaviszonyhoz, biztosítási jogviszonyhoz a folyósítást, ami lehetõvé teszi bizonyos lakossági csoportok számára azt, hogy sorozatos gyermekszülés után biztosítsák megélhetésüket, ennek minden, nemkívánatos társadalmi következményeivel együtt. Itt is kiderül, hogy a kormány a szûk monetáris szempontokon túl nem tud másban gondolkodni, stratégiai látásmódja nincs.
A törvénytervezet egyértelmûvé teszi, hogy csak 24 hónapig jár a jövedelempótló támogatás. Pontosítja a megállapítás idõpontjait. Még egyszer kérdezem: mi lesz a munkanélküliekkel 24 hónap után? Korábban nem volt megállapítható jövedelempótló támogatás azoknak sem, akik javító-nevelõ munkát végeztek. Ezek most kikerülnek a kizártak sorából. Vajon miért?
De hadd említsek meg még egy szempontot. A regisztrált munkanélküliek számára felajánlott állás megfelelõségi kritériumai között nem szerepel, hogy az adott munkaidõ-beosztás mellett a munkanélküli szülõ gyermeke továbbra is ellátható-e a saját családjában, illetve nappali gyermekintézmény igénybevételével. A gyermek és a társadalom érdeke egyaránt azt kívánja meg, hogy a gyermekek legalább alsó tagozatos korig bezárólag ne kényszerüljenek hetes intézményekbe.
(11.30)
Ez legalább olyan fontos szempont kellene, hogy legyen, mint a munkanélküli iskolai végzettsége, egészségi állapota, amely körülményeket pedig a felajánlott állás megfelelõ volta szempontjából kötelezõ figyelembe venni.
Ami pedig a közgyógyellátás új rendszerét illeti, keményebben fogalmaznék, mint képviselõtársam: az egész koncepció és annak szabályozása dilettáns és törvénysértõ. Nagyon egyetértek a Csehák Judit képviselõ asszony által az anomáliákról, a visszaélésekrõl elmondottakkal, azzal, hogy szélesíteni, tehát módosítani kell a közgyógyellátás rendszerét. Örülök, hogy szólt a kisnyugdíjasokról, szólt azokról a családokról, ahol nemcsak egy gyermeket nevelnek. Ez kemény kritika volt.
Megszûnik a hozzátartozói alapon járó közgyógyellátás. A javasolt szabályozás a havi rendszeres gyógyszerköltséget az öregségi nyugdíjminimum tíz százalékában mint határértékben állapítja meg. Már ez is pontatlan megszövegezés, mert csak feltételezhetõ, hogy az öregségi nyugdíjminimum havi összegérõl van itt szó, mert a szövegbõl ez egyértelmûen nem derül ki. Milyen idõtartamra terjed ki a "havi rendszeres"-nek minõsülõ? Ha változik a gyógyszerek ára, térítési díja, ki követi ezt majd nyomon? A háziorvos, a patikus? Ki adja ehhez az igazolásokat és milyen adattartalommal? A helyzet totális nem ismerete jellemzõ e törvényjavaslat elõterjesztõjére.
A szociálisan rászoruló emberek átmeneti megbetegedése - például fertõzõ betegségek esetén az antibiotikum költségei - megoldhatatlan élethelyzeteket fognak teremteni. Még jó, hogy meghagyta a tervezet a gumiszabályt, miszerint a települési önkormányzat közgyûlése ettõl eltekinthet. De vajon lesz-e hozzá forrása és lehetõsége, hogy eltekintsen? Vajon hány ember lesz így közgyógyellátásra rászorult? A javaslat benyújtója nem mutat be hatásvizsgálatot, és ezzel megsérti az államháztartási törvény elõírásait is. A törvényjavaslat indoklásában háromszázezer emberrõl szól, ezt a számot ennek kétszeresében, háromszorosában feltételezi az egészségbiztosítási pénztár ezért felelõs osztályvezetõje. Most akkor kinek higgyünk és milyen alapon?
A korábbi szabályozás tehát sokkal jobb volt, biztosabban feszült ki a szociális háló, amelyet újra szét kívánnak szaggatni. A terhességi-gyermekágyi segély esetében a tervezet jelentõs és nagyon negatív változást tartalmaz. A segély összege jelentõsen csökkenni fog. Eddig 270 nap biztosítási jogviszony esetén a napi átlagkereset teljes összege, kevesebb, de legalább 180 napos jogviszony esetén a napi átlagkereset 65 százaléka volt. Ezt most 70 százalékra, illetve 60 százalékra csökkenti a törvényjavaslat. Hol van a hatástanulmány? Milyen következményei lesznek ennek a népesedésre? Ki fog a jövõben gyermeket vállalni? Kereszténydemokraták számára ez a javasolt mérték teljességgel elfogadhatatlan.
A törvény hatályba léptetésének idõpontját a törvénytervezet '96. április 15-ében jelöli meg, kivéve a közgyógyellátási szabályokat. Túl rövid a határidõ. Persze tudom, a kormány nyilván tartani szeretné az Alkotmánybíróság által megjelölt dátumot, amely fõleg a gyes esetében látszik fontosnak. Kérdéses azonban - újra megkérdezem -, hogy az új szabályokat nem kellene-e ismernie már fogantatás elõtt azoknak, akik még hajlandók gyermeket vállalni. Itt már nem az eredeti Bokros-szabályokról van szó, azok módosultak! Itt van tehát egy újabb alkotmányossági probléma, amellyel az elõterjesztõnek szembe kell néznie.
A közgyógyellátási szabályok '96. április 1-jétõl érvényesek. Kérdéses, hogy ennyi idõ alatt ki lehet-e adni az új igazolványokat. Ha nem kell kiadni õket, akkor felül lehet-e vizsgálni õket ennyi idõ alatt? Nekem az a véleményem, hogy nem. Aki ilyen rövid határidõt javasol, az egyáltalán nincs tisztában a reálfolyamatokkal.
A Népjóléti Minisztérium politikai vezetõi újabban a sajtóban 1996. május 1-jét nevezik meg mint az új gyógyszer-támogatási rendszer életbe léptetésének az idõpontját. Nem kellene talán néha egymással konzultálni? Mert akkor most kinek higgyünk?
Ugyancsak problémás a terhességi-gyermekágyi segély esetében, hogy mikor született vagy mikor fogant gyermekek esetében kerül alkalmazásra. Ezeket a szabályokat csak a hatálybalépést követõ 270-280 nap múlva szabadna alkalmazni. A terhességi átlagidõ - mindannyian tudjuk - 270-280 nap.
Nem helyes továbbá, hogy az a szülõ, akinek alanyi jogon jár a gyes, mert tartósan beteg testi vagy értelmi fogyatékos gyermeket nevel, nem kérheti az új szabályok szerinti magasabb gyest, mert nem felel meg a jövedelemszempontoknak, ami ránézve amúgy irreleváns. Párszáz anyának a megbélyegzésérõl van szó csupán, aminek pénzügyi hozadéka nulla - ez szégyenteljes kicsinyesség.
Összességében megannyi kérdõjel és aggodalom fogalmazódik meg bennünk a törvénytervezetet olvasva. Válasz nincs, és én el tudom képzelni, hogy a parlamenti vitában sem kapunk majd válaszokat. A válasz: csak. Ezért tehát a kereszténydemokraták válasza is: nem. Ebben a formájában ezt a törvénytervezetet nem tudjuk támogatni, de választ várunk az érintettektõl, a családoktól. Reményeink szerint az általunk elindított, népszavazást kezdeményezõ aláírások mindegyike nemet fog mondani például a gyed intézményének megszüntetésére.
Kérem a kormányt, hogy még egyszer gondolja végig e törvénytervezetben megfogalmazottakat, és vegye figyelembe az általunk elmondott javaslatokat.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)