IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Személyes dilemmámat szeretném önökkel megosztani, elõtte azonban annyit hadd mondjak el, hogy Mészáros képviselõtársam idõtakarékossági okokból kért, hogy tolmácsoljam: természetesen nem az 1920 és '44 közötti Magyarországra, hanem Eötvös Magyarországára gondolt. De azt hiszem, ezt mindnyájan így értettük.
Elnézést kell kérnem azért, ha esetleg itt egy-két olyan dolgot is szóba hozok, amely ma este már elhangzott, de szeretném a magam számára is összefoglalni az itt elhangzottakat, ezzel megkönnyítve saját magam számára a döntést, amikor szavazni fogok errõl a törvényjavaslatról. Úgyhogy nézzék el nekem, ha ismétlésekbe bocsátkoznék.
Valóban kis terjedelmû törvényjavaslat fekszik elõttünk és a felületes szemlélõ valóban úgy gondolhatja, hogy a módosítás jelentõsége nem nagyobb, mint a terjedelme, látszólag egy egyszerû szervezeti változásról van szó. Mégis az ügy súlyát és fontosságát számomra jelzi az is, hogy annak idején a kormányprogram külön kitért az e módosításban érintett kérdésre. Engedjék meg, hogy idézzem a kormányprogram idevonatkozó passzusait, amelyek elõször általánosságban, majd konkrét megfogalmazásban is nyilatkoznak ez ügyben. Általánosságban: "A kormány az egyházakat érintõ kérdésekben nem politikai vagy ideológiai szempontok szerint akar eljárni, hanem tárgyilagos és szakmailag megalapozott módon". Valamivel késõbb konkrétabban ezt a megfogalmazást találjuk: "A politikai, ideológiai elem háttérbe szorítása és a szakmai elem megerõsítése érdekében, valamint a kormányzati munka ésszerûsítése végett szükségesnek tartja a Miniszterelnöki Hivatal egyházi kapcsolatok titkársága megszüntetését." Azt hiszem, hogy már történt is utalás a kormányprogramnak erre a passzusára. El kell mondanunk, hogy a kormányprogram idézett pontjai teljesen összhangban vannak az egyház és az állam teljes egyenjogúságon alapuló szétválasztásának elvével, ami meggyõzõdésem szerint ebben a házban politikai, ideológiai és felekezeti hovatartozástól függetlenül mindannyiunknak alapelve.
Itt még egyszer utalnom kellene arra, ami már elhangzott, hogy a kormány programjának olyan pontjairól volt szó, amelyeket a kormány késlekedés nélkül megvalósított a 125/94-es kormányrendeletben, amikor a Miniszterelnöki Hivatalban az egyházi kapcsolatok titkárságát megszüntette. Az én dilemmám abból adódik, tisztelt Ház, hogy a most elõttünk fekvõ törvényjavaslat tulajdonképpen megkérdõjelezi a kormányprogram idevonatkozó részeinek megalapozottságát és a '94-es kormányrendelet helyességét. Vissza kíván térni egy olyan struktúrához, amelynek a megreformálását hajdan fontosnak érezte. Természetesen mindannyiunknak idõrõl idõre szüksége van arra, hogy felülvizsgáljuk a korábbi döntéseinket, és ha szükséges, akkor önkritikusan korrigáljuk azokat. A problémám az, hogy itt vajon valóban errõl van-e szó. A magam számára tisztázni szeretném, hogy amennyiben ezt a törvénymódosítási javaslatot megszavazom vagy nem szavazom meg, ha megszavazom, ezt azért teszem-e, mert meggyõzõdtem arról, hogy a korábbi véleményem nem volt megalapozott, vagy pedig arra a bibliai passzusra kell gondolnom, amit talán nem fogok szó szerint idézni, mert Károli Gáspár fordításában talán túlzottan is veretesek és súlyosak lennének. Ez az ebre utal, aki visszatér egy korábban már elfogyasztott táplálékának újbóli elfogyasztásához. Talán megbocsátják nekem ezt a kissé túlzottan is lényegre törõ, azonban igen szemléletes hasonlatot. Mentségemre legyen mondva, hogy a Bibliából idéztem, és talán Károli Gáspár megbocsátja nekem, hogy nem egészen szó szerint. (Dr. Kávássy Sándor közbevetésére:) Meg fogom keresni, Sándor bátyám. (Dr. Kávássy Sándor: Nagyon jó lenne!) El fogom faxolni! (Derültség.)
A magam számára elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy a rutinszerû szavazás elõtt még egyszer felelõsséggel végiggondoljuk, hogy valóban a lelkiismereti és vallásszabadság minél hatékonyabb érvényesülése, az egyházi és az állami szféra szétválasztásának szándéka vezérel-e minket, vagy - ha végezetül megengednek e késõ éji órán még egy mesebeli hasonlatot - nem egy olyan mesebeli csókra készülünk-e, amely azután a királyfi ismét békává változik. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Dr. Mészáros István László tapsol.)