SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Ház! A részletes vita során újra szembesülhetünk azzal a problémával, hogy a tb-költségvetés benyújtása kapcsán a kormány a tb- önkormányzatok megalakulása óta az összes lehetséges változatot végigjátszotta. Elõször átdolgozva nyújtotta be a költségvetést; a következõ évben - emlékezzünk vissza - A- és B-variációban került a parlament elé, majd benyújtotta, visszavonta, megcsomagozta, újra benyújtotta; most pedig változtatás nélkül nyújtotta be, majd két képviselõ önálló indítvány formájában próbálja a saját képére formálni. Hát mit mondjunk..? Hasonlít rá... Ezt a helyzetet talán egyértelmûen kellene rendezni, hiszen most már '96-ot írunk.
Arra felesleges szót vesztegetni, hogy a tb-önkormányzatoknak immár a harmadik kísérletre sem sikerült az államháztartási törvénynek megfelelõ formátumban elkészíteni a költségvetést. De hogy a kormány is képtelen erre, az már súlyos aggodalomra ad okot; merthogy a Kiss-Matyi-féle módosítóindítvány-csomag... (Derültség.)... megõrizte az eredeti javaslat formai hibáját... - Kiss József és Matyi László képviselõ urak módosító indítványáról van szó -.., tehát ez a módosító javaslat, ez az önálló indítvány megõrizte az eredeti javaslat formai hibáit, és még néhány újabbal is sikerült tetéznie azt. Talán ha egy kicsit kevesebb szakértelemmel próbálkozna a kormány, akkor valami jobb sülne ki ebbõl.
A továbbiakban az ebbõl a módosító indítványból kitûnõ kormány- vagy netán pénzügyminisztériumi állásponttal kívánok foglalkozni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az, hogy a javaslat megpróbálja korrigálni azt a problémát, hogy a tb-önkormányzatok az állami költségvetés negligálásával készítették el ezt a bizonyos költségvetést, ez önmagában helyeselhetõ, ezzel egyet tudunk érteni. De az alkalmazott megoldások nem minden esetben megfelelõek. Hadd említsek meg egy példát! Itt van a 25 milliárd rendkívüli bevétel kérdése. Meg nem nevezett szakértõi vélemények szerint ennyit be lehet hajtani úgynevezett piaci eszközökkel. Ebbõl a javaslatból azonban nem derül ki, hogy mi az a csodafegyver, ami képes 25 milliárd forintot behozni. De ha elhisszük - tegyük föl, hogy létezik ilyen csodafegyver -, akkor nyugodtan írhatunk ide akár 50 milliárd forintot is. Ennek az lenne az óriási elõnye, hogy akkor el lehetne tekinteni az alább részletezett további megszorításoktól.
Tehát ebben az esetben például nem lenne szükség arra, hogy a betegszabadság tizenöt napjának, valamint a táppénz egyharmadának a költségét a munkáltatóra terheljük. Ezzel talán elkerülhetõ lenne a megromlott egészségû, de még dolgozó emberek munkanélküliségbe vagy netalán rokkantnyugdíjba hajszolása. Mert bár egyesek szeretnek elfeledkezni arról, hogy egy darab államháztartásunk van, nem biztos, hogy az itt megspórolt pénzt nem kell máshol többszörösen megfizetni; nem is beszélve a felesleges emberi szenvedésekrõl - bár ezek az érvek idáig mintha nem túl sokat nyomtak volna a latban. A javaslat ráadásul szemforgató módon a tb-járulék 1,5 százalékos csökkentésével gondolja ellensúlyozni a munkáltatók terheit.
Tekintettel arra, hogy a megbetegedések aránya ágazatonként eltérõ - a legkisebb egyébként a pénzügyi szférában, erre is felhívom az államtitkár úr figyelmét; itt mintha egy bajuszt látnánk kikandikálni az indítvány mögül -, a megoldás a terheket mégis úgy osztja szét, hogy az amúgy is nehéz helyzetben lévõ ágazatok vállalkozóinak a terheit növeli meg drasztikusan - és akkor a táppénz térségi különbségeirõl még nem is beszéltem. Sejthetõ - illetve így van -, hogy a szocialista nagyipar egykori fellegváraiban a legnagyobb a táppénzes arány. Éppen ezeknek a visszásságoknak a megszüntetésére nyújtottunk be önálló indítványt Sümeghy Csaba képviselõtársammal, melynek az lenne a lényege, hogy ne a munkaadó fizesse ezt a bizonyos egyharmadot.
Tisztelt Képviselõtársaim! A gyógyászati segédeszközök területén a Kiss József-Matyi László-féle csomag megpróbálkozik valami látszólagos áfakompenzációval, így ebben az esetben most már a költségvetési elõirányzat betartásához a térítési díjakat - számításunk szerint - elég 100-120 százalékkal megemelni. Mondhatjuk, "humánus" megoldás ez. Szerény becslések szerint is duplájára emelné a mankók, a mûvégtagok, a tolókocsik árát.
A magunk, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részérõl úgy gondoljuk, hogy a kockázatkezelésre szánt pénzek ide átcsoportosításával többszörös haszonra tehetünk szert. Itt emlékeztetõül mondanám, hogy ez az a bizonyos 2 milliárd forintos kockázatkezelési alap, amelynek elosztásával kapcsolatban az ÁSZ-nak erõteljes kételyei merültek fel. Ezzel a megoldással véleményünk szerint többszörös haszonra tehetünk szert. Például megspórolunk egy újabb vizsgálatot magunknak az 1997-es esztendõre; és vélhetõleg megússzuk azt az egyébként roppant drága vizuális agressziót, hogy teleragasztják az országot "Igen, Egészségbiztosítási Önkormányzat" feliratú óriásplakátokkal, természetesen a járulékfizetõk érdekében.
Tisztelt Képviselõtársaim! Sajnos, ebben a módosító indítványban sem találni meg a - Horn Gyula miniszterelnök úr által ellenjegyzett - Szabó György-EDDSZ-megállapodás anyagi fedezetét, amely az egészségügyi dolgozók béremelésérõl szól. Tulajdonképpen már majdnem minden elõttem szóló képviselõ is említette ezt a problémát. A megállapodás ugyan jogilag eredetileg is semmis volt, ha jól értjük a kormány azon álláspontját, hogy nincs joga megváltoztatni a tb-önkormányzatok által készített költségvetést, hiszen ebben az esetben a megállapodás harmadik félre, a parlamentre róna kötelezettségeket. Mindenesetre roppant érdekes, hogy a Kiss-Matyi- indítványban sem próbálja a megállapodást érvényesíteni. Ehelyett a kormányfõ azzal a nyilatkozattal látta elintézettnek a dolgot, hogy lesz béremelés, és a béremelés fedezete ott van az intézményeknél. Az intézményvezetõk pedig széttárhatják a karjukat és mondhatják, hogy az is komoly feladat, hogy az egészségügyi intézményt mûködtessék és fenntartsák - honnan kerítsenek õk elõ pénzt ezekre a bizonyos, már beígért, megállapodásban rögzített béremelésekre. Azt hiszem, ennek fényében már kezd érthetõvé válni, mit is jelenthet az az egyre inkább terjedõ népi mondás, hogy "kössön veled megállapodást a Horn Gyula"!
A fogászati ellátások körében a kormány visszábbtáncolt, de lássuk be: nem eléggé. Nem illik persze olyasmivel dicsekedni, hogy mi ezt megmondtuk elõre - de hát tulajdonképpen ez történt. S mivel a kormány szemmel láthatóan folytatja az "elõbb törvényt hozni, azután gondolkozni" jól beváltnak éppen nemigen nevezhetõ stratégiát, ezért felhívjuk a Népjóléti Minisztérium figyelmét arra, hogy a kórházi vaságy fenntartása nem kerül pénzébe a társadalombiztosításnak, hiszen a jelenlegi rendszer szerint a betegség, az ellátott beteg után fizetnek.
(11.20)
Itt szeretném idézni Götzinger képviselõtársamat - akivel egyetértek -, a következõt mondta képviselõ úr: "Úgy tûnt, nagy lépés lesz tízezer kórházi ágy bezárása a szerkezet-átalakítás irányában. A nagy gond, hogy ennek nem volt annyi hozadéka, mint amennyit elvártunk volna tõle." Ezzel egyetértünk. Ha pedig a költségeket a kormány az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés fizikai korlátaival szeretné elérni, akkor lenne egy javaslatunk: olyan helyre kellene költözni, akár családostul, ahonnan a legközelebbi kórház, mondjuk, 50 km-re van, egy pormentes úton.
Mint azt Kiss József képviselõtársam helyesen megjegyezte - egyetértünk vele -, a mûködési költségvetés kétmilliárddal történõ csökkentését az önkormányzatok a mûködésképtelenség fenyegetésével próbálják elhárítani. Valóban, szomorúnak tûnhet, ha az évek óta oly töretlenül és dinamikusan növekvõ mûködési költségvetés - ugye, tízszeres volt itt az emelkedés, jól emlékszünk rá - egyszer csak megtorpan. De hát minden jónak egyszer vége szakad; csak ezt még a tb-önkormányzatoknak nem sikerült tapasztalniuk. Ezzel egyedül állnak a költségvetési intézmények sorában; ahol ugye már több megszorító intézkedés is volt.
Arra szeretném tisztelettel felhívni az elõterjesztõk figyelmét - Kiss József és Matyi László képviselõ úr figyelmét -, ha egy apparátus be akarja bizonyítani, hogy ennyi pénzbõl nem lehet megfelelõen ellátni a feladatot, akkor az, úgy tûnik, sikerülni fog neki. Például úgy, hogy ezek a megszorítások nem a központi igazgatást, hanem az ügyintézõket érintik majd. Ennek megakadályozására, véleményünk szerint, garanciákat kellene beépíteni ebbe a törvényjavaslatba.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Ház! Errõl a költségvetésrõl az általános vitában már kifejtettük, hogy mind tartalmilag, mind formailag, mind egészében, mind részleteiben alkalmatlan a tárgyalásra. Ezen a tényen a kormány benyújtott módosítójavaslat-csomagja sem változtat. Így ez a törvény számunkra elfogadhatatlan maradt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)