FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, nagyon fontos és az élet, a gyakorlat, a tapasztalat által kikényszerített és szükségessé vált törvénytervezetet tárgyal az Országgyûlés akkor, amikor a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról hoz törvényt.
Az önkormányzatok jelentõs része ma már csõdközeli helyzetbe került. Ez bekövetkezhet önhibából, a lehetõséget meghaladó feladatellátásból, erõn felül vállalt fejlesztésekbõl - illetve önhibán kívül. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok kiegészítõ állami támogatási kerete - tekintettel annak összegére - nem biztosít fedezetet a valóban saját hibáján kívül nehéz anyagi helyzetbe került önkormányzatok gazdasági helyzetének stabilizálására.
E támogatás - a költségvetési törvény 6. számú melléklete szerint - csak az 1995. évi mûködési szinten maradó önkormányzatokat illeti meg. A keret nagyságát figyelembe véve a támogatás nem lesz arra sem elegendõ, hogy az önkormányzatok jelentõs része az 1995. évi mûködési kiadás nagyságrendjének megfelelõ forrással rendelkezni tudjon 1996-ban - az infláció miatti árnövekedés, valamint az áfatörvény 1996. évi, az önkormányzatokra kedvezõtlen hatásai miatt.
Az elõzõekben említett tényezõk hatására számolni kell az önkormányzatok gazdasági ellehetetlenülésével, kezelhetetlen adósságállomány felhalmozásával. A törvény mielõbbi megalkotása a probléma megfelelõ kezelését teszi azonban lehetõvé.
Az adósságrendezés, mivel önkormányzati vagyon, helyi érdekeket érint, nem képzelhetõ el a helyi önkormányzat választott tisztségviselõinek részvétele, tevékeny közremûködése nélkül. A törvénytervezet 16. § (1) bekezdése az adósságrendezési bizottság összetételét szabályozza. Ezen bekezdés utolsó mondata szerint, amennyiben az önkormányzati képviselõk közül az adósságrendezési bizottságban tagságot senki sem vállal, a bizottság önkormányzati képviselõ nélkül is létrejöhet. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi gondnok elnökletével, a polgármester és a jegyzõ részvételével, az adósságrendezési bizottság három taggal már mûködhet.
De mi történik akkor, ha polgármester, jegyzõ hiányában - például haláleset, felmentés, lemondás esete állhat fent - még háromtagú sem lehet az adósságrendezési bizottság? A törvényjavaslat 9. § (3) bekezdésében a pénzügyi gondnokkal szemben támasztott - igen körültekintõen és helyesen megállapított - követelményeknek megfelelõ szakember, elsõsorban kistelepüléseken, nem biztos, hogy rendelkezésre áll. Ilyen településekre helyi ismerettel is rendelkezõ szakembert nemigen tud találni a kijelölõ bíróság. Éppen ezért bírna nagy jelentõséggel a helyi körülményeket is jól ismerõ képviselõ bizottsági részvétele, a bizottság minimális létszámának legalább három fõben történõ törvényi szintû deklarálása. Ez a (2) bekezdésben foglalt határozatképességet is egyértelmûvé tenné.
Tisztelt Képviselõtársaim! A kezelhetetlen adósságállomány a legtöbb önkormányzatnál nem egy éve kezdett kialakulni, az részben az elõzõ kormányzati ciklus vitatott céltámogatási rendszeréhez, normatív elosztási rendszeréhez kötõdve, az évek során folyamatosan halmozódott fel az önkormányzatoknál. Éppen ezért érthetetlen, hogy a törvényjavaslat 14. § (2) bekezdésének 4. pontja az adósságrendezési eljárást megelõzõ egyéves idõszakra teszi lehetõvé a pénzügyi gondnok részére a helyi önkormányzat vagyonából történõ ingyenes elidegenítés, a vagyont terhelõ ingyenes kötelezettségvállalás vagy harmadik személy javára feltûnõen aránytalan értékkülönbözettel megkötött jogügylettel kapcsolatban létrejött szerzõdés, vagy más jognyilatkozat helyi önkormányzat nevében történõ megtámadását. A 13. § (2) bekezdésének e) pontja is csak az egy éven belül megkötött szerzõdések és a vagyont érintõ nyilatkozatok átadását írja elõ.
Nem értek egyet azzal, hogy az adósságrendezési eljárás során csak egy évre visszamenõen kerüljenek felülvizsgálatra az önkormányzati csõdhelyzet kialakulásában szerepet játszó, ingyenes vagy aránytalanul nagy elõnyt biztosító vagyonértékesítések. A visszamenõleges határidõt - ha ez jogilag lehetséges - maximum öt évben kellene meghatározni, a vagyonmentés, elõnyös ingatlanhoz jutás nem lehet csupán az elmúlt egy év jellemzõje. Annál is inkább, mert ma már lassan oda jutunk - fõleg kisebb települések önkormányzatainál -, hogy elfogyott a forgalomképes vagyon.
A törvényjavaslat 34. §-ának (1) bekezdése szabályozza a pénzintézeti hitellel megteremtett egyezség kamattörlesztéseit. Ennek kapcsán érinti a költségvetési törvény 77. §-ának (2) bekezdésében, az önkormányzati törvény 88. §-ának (2) és (3) bekezdésében meghatározott hitelfelvételi korlátok szigorú szabályainak enyhítését. Abban az esetben, ha a forgalomképes önkormányzati vagyon nem ad fedezetet az adósságrendezésre, az egyedüli megoldás a fedezet pénzintézeti hitellel történõ megteremtése. Ehhez viszont szükséges a költségvetési törvényben meghatározott hitelfelvételi korlát feloldása az adósságrendezéshez szükséges keret mértékéig.
Azt gondolom összességében, hogy ez a törvény tisztázni fog a helyi közélet dolgait illetõen sok mindent az adott térségekben, a kistelepüléseken. Nõ a képviselõ-testületek felelõssége, hiszen egységes költségvetése és államháztartása van az országnak.
Tisztelt Képviselõtársaim! Államtitkár Úr! Ennyiben kívántam észrevételeimet megtenni a törvénytervezettel kapcsolatosan. Kérem - ha lehetséges - ezen felvetések figyelembevételét a törvény végleges elfogadásakor. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)
(18.10)