BERREGI ISTVÁN (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt országgyûlési Képviselõ Barátaim! Igen fontos gazdasági törvényjavaslatról van szó, mely a Magyar Köztársaság polgári törvénykönyve egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat, a zálogjogi szabályozást új rendszerbe próbálja foglalni.
Miért volt szükség a változtatásra?
Elõször is:
A módosításokat elsõsorban a piacgazdaság követelményeihez való igazodás, a jelenlegi gazdasági helyzetünk színvonala, a tõkekereslet megnövekedett volta és egyre jelentõsebb mérete, illetõleg a még további tõkeberuházások igénye indokolja.
Ugyanakkor a jelentõsebb tõkekereslet kielégítése jelentõs problémát jelent. Pénz és anyagi források, valamint jogi garanciák hiányában a tõkeberuházások visszafogottakká válnak, illetõleg más országba vándorol át a tõke, ahol a hitel- és biztosítékrendszer egyensúlyban van és az értékképzõdés garanciáját jelenti.
Hazánkban a tõkehiány a fejlõdés gátló tényezõjévé vált. Különösen vidéken, a mezõgazdasági kistermelõknél jelenik meg a probéma. A gazdálkodó vagy nem rendelkezik a földmûveléshez, növénytermesztéshez és állattenyésztéshez szükséges eszközökkel, vagy rendelkezik ugyan, de az korszerûtlen, elavult és esetenként költséges a fenntartása, mûködtetése. Ilyen helyzetben alacsony hozamú a termés, aminek a minõsége is megkérdõjelezhetõ, továbbá ennek következtében kevés érték termelõdik. Magyarul: vegetálás tapasztalható. Ezt évrõl évre csak hitelellel lehet kimozdítani. De ilyen helyzetben a hitelezõk számára ez az állapot nem kívánatos, mert nem látják a visszafizetés biztosítását.
A külföldi tõkeberuházók tekintetében is probléma jelentkezik, mert nem látják befektett pénzük arányában a megfelelõ és erõs biztosítékrendszer kiépítését. Így éppen - biztosítékrendszerrel szembeni bizalmatlanság miatt - a gazdálkodóknál tõkehiány keletkezik, ami késõbb nemcsak vegetáláshoz, de elsorvadáshoz is vezethet. Veszélyhelyzet alakul ki tehát, mert a hiteligények megnõttek, de azok kielégítetlensége helyi, késõbb általánosabb válságot idézhet elõ.
A problémák megoldása a zálogjogi szabályok átalakítását, a biztosítékjog megteremtését és érvényesítését követeli meg.
Másodszor:
A zálogjogi szabályok módosításával megvalósítható, hogy a hitelezõk kedvezõbb feltételek mellett nyújthassanak zálogjoggal biztosított hitelt. Ez garanciát jelentene arra nézve, hogy a hitelt visszakaphassák. Ez a jogi változás élénkítheti a mezõgazdasági, az ipari termelést, de a külföldi üzletemberek számára is biztosítékot jelent a jogi garancia arra, hogy a pénzük ne vesszen el. Jogi garanciák lefektetése elõsegíti a szabályozottabb és biztosítékon alapuló hitelrendezési rendszer kialakítását.
A visszaélések meggátolását célzó büntetõ jogszabályok kidolgozása csökkenti a zálogjogi szabályok megkerülését, kijátszását és növeli a vétkesek megbüntetésének lehetõségét. A jogi szabályozás tehát hozzájárul a maga eszközeivel a piacgazdaság célszerû mûködéséhez is.
A jelenleg hatályos zálogjogi elõírásokhoz viszonyítva a javaslat azt tükrözi, hogy egységes zálogjogi rendszert kívánunk teremteni.
(17.50)
Újszerûen jelenik meg a javaslatban, hogy a zálogjog nemcsak ingatlanra alapítható: jelzálogjog -, de ingó dolgokra is differenciálódik: kézizálogjog. Új szabályként jelenik meg a vagyont terhelõ zálogjog. Ugyanakkor e jogformákat a javaslat egy egységben kívánja rendezni. Az ingó vagyontárgyakra is vonatkozó és erre alapítható jelzálogjog megteremtését célozza a javaslat, vagyis olyan jelzálog kialakítását, ahol a birtokátadással nem járó zálogjog jogszabályilag lehetséges. Tehát a hitelezõ számára ingó dolgok is képezhetik a biztosíték alapját. Ez felzárkózást jelent az európai államok által alkotott és gyakorolt joghoz.
Mint ahogy a javaslatból is kitûnik, új zálogjogi rendszer megteremtésének alapjául az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által kidolgozott modern törvény szolgál. E modelltörvény alapulvételének jelentõségét az is aláhúzza, hogy sem hazánk, sem a közép-kelet-európai volt szocialista országok nem rendelkeznek még a piacgazdasági jogi követelményeit kielégítõ biztosítéki rendszerrel. De nem megfelelõ a jelenlegi jogi szabályozás arra sem, hogy megfeleljünk a modern piacgazdaság hiteligényei és hitelpolitikája által támasztott követelményeknek. Ilyen körülmények között mindenképpen arra kell törekedni, hogy a zálogjogi szabályozás egyrészt megfeleljen az európaiságnak, a modern piacgazdaság követelményeinek. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a modelltörvény mintának vétele nem másolást - vagy ami még ennél is rosszabb: a fejlettebb országok modernebb piacgazdaságainak kritikátlan átvételét -, hanem hazánk speciális helyzetének, piacgazdaságunk sajátos állapotának, fejlettségi szintjének alapulvételét jelenti.
Nyilván ketté kell választani a problémakört. Míg egyrészt meg kell vizsgálni azokat a szabályokat, amelyek adaptálhatók speciális jogrendszerünkben, addig - éppen a külföldi tõke beáramlásának jobb elõsegítése céljából - át kell venni és meg kell teremteni azokat a rendelkezéseket, amelyek a biztosítéki elõírások egységesítését jelentik. E bonyolult, többoldalú tevékenységet, jogalkotást és jogalkalmazást azonban jól és hatékonyan, továbbá gyorsan kell megvalósítani. Jól és hatékonyan azért, hogy a zálogjogi rendszerünk úgy a hazai vállalkozók, mint a külföldi befektetõk érdekeit, biztosítékgaranciáit egyaránt vegye figyelembe. Gyorsan azért, hogy a kelet-európai térségben kibontakozó gazdasági versenyfutásban ne maradjunk le, de azért is, hogy ne legyünk egyoldalúan a kvalifikáltabb külföldi befektetõk áldozatai sem. Ezért jogalkotásunk során a specialitás mellett az egyensúlyi helyzet megteremtésére jogi eszközökkel is törekedni kell.
A zálogjogról szóló törvényjavaslat több új, korszerû elemet is tartalmaz. Az egyik ilyen elõírás, hogy a jogosult abban az esetben kereshet a zálogra lekötött dologból vagy egyéb zálogtárgyból kielégítést, ha a zálogkötelezett nem teljesíti a visszafizetést, a megszabott garanciákat. A zálogjogosult számára a javaslat nagyobb garanciákat nyújt biztosítéki jogának érvényesítésére.
Igen jelentõs az a kitétel, hogy minden birtokba vett dolog zálogként leköthetõ, ami azt jelenti, hogy pénzre, értékpapírra, termelési eszközökre, földre, energiára stb. vonatkozóan biztosítékul szolgálnak a zálogjogi szabályok kialakítása tekintetében.
Új elemként van a javaslatban kimunkálva a vagyont terhelõ zálogjog intézménye. Ez tehát nemcsak a ma említett mezõgazdasági vállalkozásoknál mûködik, hanem speciálisan értendõ az ipari vállalkozások vagyona terhelésénél is. Nem pusztán statikusan terhelik ez alapján a zálogkötelezett vállalat vagyonát, hanem dinamikusan is, amikor kiterjed a vagyont terhelõ zálogjog mindazon vagyontárgyakra, amelyek a zálogkötelezett vagyonába a zálogszerzõdés hatálybalépése után kerültek be.
A javaslat a vagyon egészét terhelõ zálogjog, és a vagyon gyarapodása során elõállt helyzetet is igyekszik megoldani azzal, hogy ez esetben egyes dolgok kikerülhetnek a jogosult vagyonából. Például kereskedelmi forgalomban, rendes gazdálkodásban, eladott dologban, áruféleségben a jóhiszemû vevõ zálogjoggal nem terhelt tulajdonjogot szerezhet. Ugyanakkor nem kereskedelmi forgalomban a vevõ zálogjoggal terhelt tulajdonjogot mondhat magáénak.
A hatályos szabályozás csak ingatlanra alapított jelzálogjogra vonatkozó szabályokat rögzít. Ugyanakkor a javaslat értelmében a zálogjog kiterjed például a mezõgazdasági termelõeszközökre is. Tehát az ingatlant terhelõ jelzálogjog bejegyzésével a föld és az erdõ mûveléséhez szükséges, ott lévõ eszközöket is jelzálog terhelheti. Ebbõl adódik a javaslat azon elõírása, hogy a követelés biztosítékául a dologösszesség, a vagyon szolgáljon. Ez például egy vállalkozás egészének zálogként való lekötését is lehetõvé teszi. Ez azt is jelenti, hogy a biztosíték, a hitel iránti igény úgy az ingó dolgokra - kézizálogjog -, mint az ingatlanra - jelzálogjog -, de a vagyont terhelõ jelzálogra is, sõt más zálogtárgyakat terhelõ jelzálogra is kiterjed.
A zálogjog filozófiáját tehát úgy lehetne megfogalmazni, hogy annak keretbiztosítéki jellege van, mivel nem csupán az ingatlant terhelõ jelzálogjogra, hanem a zálogjog valamennyi fajtájára van a javaslat felépítve.
További fontos tétel, hogy a zálogjog a dolog használóira is kiterjed. Az oszthatóság elve kimondja, hogy csak osztható dolog esetében keletkezhet zálogjog. Oszthatatlan dolog vagy követelés csak egységként zálogosítható, a zálogtárgyak valamennyi fajtájára tekintettel.
Csak kiragadva próbáltam szemléltetni a zálogjog egyes különösen fontos elemeit, elsõsorban abból az indíttatásból, hogy kialakítása hosszú jogtörténeti perióduson keresztül, váltakozó politikai rendszerek és nem a legfejlettebb gazdasági viszonyok között ment végbe. A zálogjogi elõírások, a hitelnyújtás és annak biztosítékai elsõsorban a piacgazdaság fejlesztését, fellendítését, kisvállalkozások jobban garantált mûködését vannak hivatva elõsegíteni.
Összefoglalva a javaslatban szereplõ, a zálogjogra vonatkozó kérdéseket, szinte mottóként hatnak az alábbiak: a zálogjog a piacgazdaságnak olyan eleme, mely egyben lendítõ ereje; olyan alapja, melynek alapjaiban a garancia; olyan oldala, mely egyben a hitelélet fellendülése; olyan jogi szférája, mely jellegénél fogva multilaterális jellegû, és amely a megtagadás vagy a megõrzés egysége is lehet.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)