Rott Nándor Tartalom Elõzõ Következõ

DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bizonyos szempontból szerencsés helyzetben vagyok, mert az államtitkár asszony és a képviselõtársam között lezajlott egy eszmecsere abban a kérdésben, hogy eléggé megalapozott-e ennek a törvénynek az elõkészítése és felmerülhetnek-e aggályok a sikeres funkcionálásáról.

Meg kell mondanom, hogy az én aggályaim - K. Csontos Miklós igen tisztelt képviselõtársamhoz hasonlóan - nem oszlottak el. Ha végiggondoljuk, hogyha a törvény a funkcióját betölti, akkor rövid idõn belül az új jogi konstrukcióban a gyakorlatban tömegszerûen fognak felmerülni zálogjogi esetek. Sem az elõkészítõ iratokban, sem máshol nem lehet nyomát lelni annak, hogy ennek a - hangsúlyozom - technikai oldala, az egésznek a lebonyolítása megnyugtató módon elõ lenne készítve.

Sajnos a mi jogalkotásunk, ha csak az elmúlt 4-5 évre tekintek vissza, hemzseg azoktól a precedensektõl, amikor elhanyagolták a dolgok technikai háttér részét. Csak egy példát mondok: emlékezzenek vissza képviselõtársaim, hogy amikor beindultak a kárpótlások, akkor a földhivatalok elõtt kilométeres sorok álltak, és úgyszólván az egész jó szándékú jogszabályalkotás megfeneklett egyszerûen azon a tényen, hogy a földhivatalok nem voltak felkészülve feladatuk betöltésére.

Én attól félek, hogy ennek a háttér intézményrendszere, pontosan ez a nyilvántartási rendszer nincs megfelelõképpen elõkészítve.

Folyt a vita arról is, hogy ezt a nyilvántartást valójában kinek kellene vezetnie. Magam is utánanéztem, elég sokféle megoldás létezik Nyugat-Európában és Észak-Amerikában. Ahogy dr. Torgyán József igen tisztelt képviselõtársam felvetette, tulajdonképpen az is elképzelhetõ lenne, hogy a régi telekkönyv intézményének megfelelõen erre egy megfelelõ hivatalrendszer jöjjön létre.

(17.40)

És ha igaz az, ahogy ezt az igazságügyi kormányzat már többször is említette, hogy szó van arról, hogy a földhivatalok elõbb-utóbb át fognak alakulni egy bírósági formában mûködõ intézménnyé, akkor nagyon célszerû lenne az ingójelzálog-nyilvántartást is egy ilyen intézményhez telepíteni.

Ha jól emlékszem, akkor Balsai István igen tisztelt képviselõtársam vetette föl azt a megoldást, hogy a nyilvántartást a közjegyzõknél végezzék, és egyébként az okirat-szerkesztést egyaránt végezhessék ügyvédek és közjegyzõk is. Bár, ha a nyilvántartást közjegyzõkhöz telepítjük, akkor talán megfontolandó lenne, hogy az okiratkészítés ne náluk történjék.

Ennek a kérdésnek a számomra megnyugtató tisztázását hiányolom, és az aggodalom vezet, amikor ezeket szóváteszem, hogy amikor ennek a törvénynek a gyakorlatban érvényesülnie kell, akkor ezek miatt a megoldatlan problémák miatt nem fog úgy menni, ahogy kellene. Ez a dolog egyik része.

A másik része: mint említettem, több nyugat-európai, észak-amerikai jogban is utánanéztem ennek a kérdésnek. Úgy veszem észre, hogy egy ennyire szigorú jelzálogjogi megoldáshoz, mint a mienk - legalább olyan formában, ahogy az Egyesült Államokban több állam jogában is mûködik - valamiféle adósvédelmi rendelkezésekre is szükség lenne. Legalábbis magánszemélyek esetében olyankor, amikor a teljes vagyon kerül elzálogosításra, akkor valamilyen módon biztosítani kellene, hogy a személyes megélhetésre szolgáló legszükségesebb javak kivételre kerüljenek. Az államtitkár asszony és a minisztérium legalább olyan jól ismeri az idevonatkozó egyesült államokbeli megoldásokat, mint én, sõt biztos, nálam sokkal jobban, ahol taxatíve föl van sorolva, hogy lakás biztosítására, a mindennapi létfenntartásra mekkora értékû vagyontárgy nem kerülhet elzálogosításra. Ha jól emlékszem, még olyanok is ki vannak véve ez alól, mint például a gyereknevelés.

Tehát akkor, amikor egyfelõl nagyon helyesen - és én nem szeretném ennek a jelentõségét kisebbíteni - a hitelezõvédelmet és a garanciákat szolgálja egy ilyen törvényjavaslat, akkor másfelõl viszont úgy érzem, hogy az adósvédelmet és ezeket a minimális létfenntartási biztosítékokat, ezeknek a kivételét a zálogjog alól valamilyen módon bele kellene építeni a jogrendszerbe. Mert az semmiképpen nem lehet a hitelezõi érdekek biztosításának a célja, hogy akarva- akaratlanul, de az adósok egy része úgyszólván a teljes fizikai megsemmisülés szélére kerüljön pusztán azáltal, hogy akkkora adósságba keveredett. Magyarán: a hitelezõnek, a hitelnyújtónak tudatában kell lennie annak, hogy a törvény az adós számára sem teszi lehetõvé bizonyos vagyon vagy bizonyos jövedelem teljes elzálogosítását.

Ennek egyébként nagyon fontos szociálpolitikai összefüggései is vannak, és azt hiszem, ezek megint csak olyan összefüggések, amelyekrõl legalábbis nem tûnik ki, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elõkészítése során megfontolásra kerültek volna. Márpedig egy jogállam jogi és társadalmi struktúrájához ezek legalább olyan mértékben hozzátartoznak, az adósvédelem legalább olyan mértékben hozzátartozik, mint a hitelezõi érdekek védelme. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage