Bakonyi Tibor Tartalom Elõzõ Következõ

BAKONYI TIBOR, a költségvetési bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kormány által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvény módosítására benyújtott T/1978. számú törvényjavaslat tárgyalását a költségvetési bizottság ülésén nem jellemezték hosszú és éles viták. A negyvenhárom módosító javaslat zöme statisztikai jellegû volt. Azonban volt vita az elõterjesztõ képviselõjével, így például azon a ponton, hogy mikortól lépjen hatályba a törvény újrafogalmazott 34. § (1) bekezdése.

A módosító indítvány által tartalmilag nem kifogásolt javaslat szerint a pénztárnak hosszú távú pénzügyi tervet három-, illetve ötévenként kell készítenie és nem - mint most érvényes - minden évben. Ez azért nagy könnyebbség a pénztáraknak, mert a hosszú távú terveknek egyébként sincs túl sok értelmük.

E tervkészítés során a pénztárfelügyelet például arra kíváncsi, hogy öt év múlva milyen összetételû lesz kockázati osztályok a nyugdíjpénztár portfoliója. De pénzügyi szakember legyen a talpán, aki képes megmondani, hogy az egyes kockázati osztályban szereplõ vagyonelemek mekkora hozamot fognak hozni.

Azt viszont nem értette a bizottság, s le is szavazta az elõterjesztõt, hogy ezen bekezdésnek miért csak 1998-tól kell hatályban lennie, miért nem jó erre 1997.

Az igazi vita az önsegélyezõ és egészségpénztárak kapcsán egy látszólag apró számviteli megoldásnak tûnõ módosítás kapcsán volt. El kell mondanom, hogy a nézeteltérés nem kormánypárti és ellenzéki képviselõk között zajlott, hanem a bizottság pártállástól függetlenül szavazta le az elõterjesztõt és fogadott el módosító indítványokat.

Amirõl szó van, a törvényjavaslatnak az a megoldása, hogy egészség- és önsegélyezõ pénztárak esetén legyen mód a pénztártag egyéni számlájáról szolgáltatás folyósítására, mint ahogy ez a nyugdíjpénztárak esetén is történik.

A bizottság egységesen utasította el ezt a gondolatmenetet, mert a nyugdíjpénztárak esetén a dolog lényege éppen az, hogy mindenki önmagának takarékoskodik, önmagának várományfedezetet képez jövendõ kiegészítõ nyugdíjára. Az egészség- és önsegélyzõ pénztárak esetén pedig az egyéni számla legfeljebb annyit jelent, hogy nyilvántartják: a pénztártagok befizették-e a tagdíjukat, mert ezen pénztárak esetén éppen a kockázatközösség az, ami a dolog lényege.

Az MSZP-SZDSZ módosító csomagja ezt a helyzetet úgy oldja fel, hogy az egyéni számlavezetést csak egészségpénztárak esetén engedélyezi.

(19.00)

Mert az egészségpénztár szolgáltatásainak igénybevételében talán nem érdekelt a pénztártag, nem akar mindennap fogorvoshoz menni. Önsegélyezõ pénztár esetén viszont olyan "puha" szolgáltatások is vannak, mint például a gyermeknevelés támogatása stb.

Egyik nap a munkáltató befizet munkáltatói hozzájárulásként tb-mentesen egy összeget a pénztárba, másnap a pénztár kifizeti gyermeknevelési támogatásként. Ha a pénztár mûködési költsége alacsonyabb, mint az adókedvezmény mértéke, akkor a dolog már megérte. Érdemes megjegyezni, hogy a pénztári szolgáltatásra, önsegély ürügyén, jogcím bõven található. Csakhogy ez nem más, mint adóelkerülés, mert a pénztárak lényege kerülne süllyesztõbe: a pénztártagok önként vállalalt kockázatközössége és kockázatmegosztása.

Sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani, hogy a bizottság munkájában nem volt konzekvens. A hibát a kormánypárti módosító csomag beterjesztõi követték el - így én is. A csomag beterjesztõi a fenti gondolatsor helyességérõl az elõterjesztõ képviselõinek ellenében meggyõzték a bizottságot, s a gondolatsor következetes végigvitelét biztosító módosító indítványok tárgyalásakor mindig utaltak e tényre, következetességet kérve a bizottságtól - s módosító javaslatukat a bizottság mindig meg is szavazta. E pontnál azonban a figyelem egy pillanatra ellankadt, a javaslatot 3:2 ellenében leszavazták, 18 tartózkodás mellett.

Az ellenzéki pártok szintén küzdöttek ezzel a problémával, s Farkas Gabriella képviselõtársam olyan jó megoldást talált, amely szintén elnyerte a bizottság támogatását. Így az egyéni számláról a pénztártagnak járó szolgáltatásokat egészségpénztárak esetén 60, önsegélyezõ pénztárak esetén 50 százalékban lehessen elszámolni.

Kérem tisztelt képviselõtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslat elfogadását a szóban forgó módosításokkal együtt. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage