DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Elõször is válaszolni szeretnék önnek, képviselõ úr, ez az elsõ teendõm.
Az ellentmondásos jogi helyzetet ön is jól ismeri, hiszen különbözõ jogszabályokat olvasott fel, amelyek különbözõ idõkben keletkeztek, csak nem erre, a többpárti parlamenti demokrácia viszonyaira keletkeztek ezek a jogszabályok.
Ön felolvasott egy szakaszt, az 1987-ben kihirdetett 1077-es minisztertanácsi határozatból, ebbõl azonban kihagyott egy passzust, és ez a passzus felsorolja azokat a kivételeket, amikor egyértelmûen nem kell kifizetni hathavi felmondási idõt.
Én az ön jogértelmezésével sok tekintetben egyetértek. Nekem is az a jogi álláspontom, és ezt osztja a miniszterelnök úr is, akinek a megbízásából most a választ önnek megadom: nem jár végkielégítés. Annak azonban nincs meg a pontos jogi alapja, hogy a hat hónapra szóló felmondási idõt is hasonlóképpen ítéljük meg.
A Horn-kormány eddig lemondó miniszter tagjai nem kaptak végkielégítést, hat hónapra szóló felmondási idõre járó átlagkeresetet kaptak meg. Bokros Lajos esetében ez a kéthavi végkielégítési összeg 430 ezer forint körül van.
Szeretném hozzátenni, tisztelt képviselõ úr, hogy az ellentmondásos jogi helyzet kialakulásának megvannak a maga sajátos okai. Ezen okok nem abban koncentrálhatók, hogy a Horn-kormány tagjai azon törnék a fejüket, hogy minél több pénzt tudjanak megszerezni esetleges lemondásuk esetén.
1994 végére elkészült az a törvényjavaslat, amely a jelenlegi szabályozásnál egyértelmûbben, teljesen világosan rendezte ezt a kérdést. Ez a törvényjavaslat a kormány tagja és az államtitkárok jogállásáról és felelõsségérõl szóló törvény. Szívesen rendelkezésére bocsátom, képviselõ úr. Nagyon szigorú szabályozást tartalmaz: háromévi hivatalbetöltés után lehetne csak jogosult a lemondó miniszter is hathavi felmondási idõre, és más juttatásban nem részesülne.
Miért nem került ez a törvény a Ház elé? Azért nem került, tisztelt képviselõ úr, mert 1994 õszén a parlamenti pártok azt az álláspontot foglalták el, hogy a napirenden lévõ alkotmánybírósági törvény kapcsán, illetõleg az állampolgári jogok országgyûlési biztosa kapcsán két alkotmánymódosításhoz hozzájárulnak, és több alkotmánymódosítást nem vállalnak az új alkotmányozás beindulásával párhuzamosan.
Ha a tisztelt Ház úgy dönt, hogy ebben a kérdésben ezt az alkotmányozási moratóriumot felfüggeszti, akkor a lehetõ legrövidebb idõn belül ezt a törvényjavaslatot a Ház elé tudom terjeszteni a kormány nevében. Amenyiben ez nem így történik, akkor fennmarad, fennáll ez a jogi helyzet egészen addig, amíg az új alkotmány nem határozza meg világosan a miniszterek felmondásának, lemondásának eseteit.
Valóban, ahogy tegnap ez elhangzott, a miniszterek jogállásáról és felelõsségérõl szóló törvény nem része az alkotmánynak, ezt senki nem állította. De ennek a törvénynek az elfogadása a jelenleg hatályos alkotmány keretébe - elsõsorban a miniszteri felelõsséggel kapcsolatos új koncepció megvalósítása érdekében - nem fér bele. Ez tehát az oka annak, hogy a jogi helyzet nem tisztázódott és nem vált egyértelmûvé.
Arról pedig szeretném önt is, képviselõ úr és a közvéleményt is megnyugtatni, hogy ez a kormány senkinek nem kíván jogtalanul egy fillért sem kifizetni. Kérem, fogadja el a válaszomat. (Taps a bal oldalon.)