DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Mindenekelõtt szeretném kifejezni elismerésemet a Ház tisztikarának azért a kialakult helyzetért, hogy ezzel a számunkra igen jelentõsnek tartott törvénnyel immár harmadik alkalommal a nagyobb nyilvánosságot jelentõ kedd délelõtti televíziós adásban tudunk foglalkozni. Ezt valóban komolyan így is értem. Hiszen hallottuk a hozzászólásokból, az elõterjesztést indokló expozéból, de a legszélesebb ívet átölelõ hozzászólásból - mint legutóbb Sasvári Szilárd fideszes képviselõ úrnak a lakáspiacra gyakorolt jótékony hatását ecsetelõ és minden megállapításában igaz hozzászólásából -, hogy milyen nagy dologról van itt szó, hiszen a hiteléletnek, a magyar hitelélet normális kialakulásának egy bázisjogszabályát fogjuk elfogadni annyi sok évtizedes, hányatott, gyalázatos és nemszeretem sors után a zálogjog valóban a törvényes helyére kerül.
Nem akarom elismételni mindazokat, amiket a Magyar Demokrata Fórum vezérszónokaként a törvény érdekében elmondott Sepsey Tamás az elmúlt parlamenti ülésszakon, ezért talán fölösleges is lenne arra is hivatkozni - csak egy pillanat erejéig hivatkozunk arra -, hogy végeredményben a probléma a törvénnyel kapcsolatban talán éppen az, hogy egy kicsit késve került elõterjesztésre, hiszen annak idején még az elõzõ kormány dolgozta ki ennek a törvényjavaslatnak az elveit, és tulajdonképpen több mint másfél éve készen állt, és elõterjesztésre várt.
Azt is tudom, hogy nemcsak a szervezeti megoldások közötti válogatási lehetõség, hanem önmagában a technikai feltételek biztosítása is nagyon sok kidolgozást igényel, és egy törvény mögött sokkal több van, mint a tisztelt parlament által javasolt, elfogadott, üdvözölt jogi rendezés, hiszen - mint az imént hallottuk Sepsey Tamástól és mások is elmondták - a törvény megoldását illetõen a legvitatottabbnak nem magát a szabályozási célt, nem is magát a szabályozási módszert, hanem az intézményi biztosítékokat és az intézményekre bízását tartják.
Én is ehhez szeretnék hozzászólni, mert ha nem is vita, de eléggé jelentõsen eltérõ véleménykülönbségek alakultak itt ki, elsõsorban az elõterjesztõ, a javaslatban szereplõ javasolt forma és a hozzászólások, mindenekelõtt a Magyar Demokrata Fórum és a KDNP vezérszónokának egyezõ álláspontja alapján egy újabb állami törvényhozói segítséggel megteremteni igyekezett jogi monopolhelyzetbe hozás ellen.
Tisztelt Országgyûlés! Veszem a bátorságot ahhoz, hogy ennek a résznek a bõvebb indokolása kapcsán annak az álláspontnak a támogatására hívjam fel figyelmüket, amely nem tenné lehetõvé azt, hogy a háromszázvalahányas létszámú közjegyzõi kar Magyarországon egy olyan monopóliumot kapjon ebben a törvényben, amely egyrészt a nyilvántartás, másrészt a hozzá kapcsolódó okiratszerkesztés kapcsán kizárólagosságot jelentõ és minden más jogászi szabadfoglalkozáshoz képest indokolatlan elõnyt jelentene.
(12.00)
Azért vehetem a bátorságot ennek az állításnak az itteni kifejtésére, mert Isépy államtitkár úrral együtt én magam voltam a legnagyobb támogatója annak négy-öt évvel ezelõtt, hogy a magyar jogintézményeket illetõ rehabilitási folyamatban a közjegyzõségeket oda, arra a helyre emeljük, ahol már régen kellett volna, hogy legyenek, és a szó szerint államosított közjegyzõséget a klasszikus magánközjegyzõséggel visszaállítsuk abba az állapotba, ahogyan azt a klasszikus magyar jogtörténet és jogrend megkívánja. Ehhez sok segítséget kaptunk itt a parlamentben, de azt is hozzá kell tennem, hogy ennek a munkának a véghevitele nem lett volna egységes a közjegyzõk igen erõs nemzetközi egyesületeinek és a szomszédos Ausztria s más kormányok erre irányuló segítségének az igénybevétele és támogatása nélkül.
Amikor tehát mindezek ismeretében néhány évvel ezelõtt a közjegyzõi kar jogaiba visszahelyezõdve talán indokolatlanul, de mégiscsak a realitásokat figyelembe véve, a magyar jogászi élet legnagyobb jövõt ígérõ, perspektívájában legirigyeltebb foglalkozási részévé vált, akkor természetesen azt is vállalni kellett ennek a döntésnek a hátterében és ennek a döntésnek a következményeként, hogy igen, lesz egy olyan jogászi foglalkozás, amelynek egy limitált száma alapján a mûködési kör és a terület egyfajta monopolhelyzetet fog jelenteni más jogászi területekhez képest. Mert természetesen a hagyatéki eljárásoknak a nyomán kialakuló jogi helyzet lebonyolításához közhitelû, valóban korábban állami feladattal egyenértékû felruházást kell hogy kapjanak a közjegyzõk, és nyilvánvalóan azt sem lehet lehetõvé tenni, hogy korlátlan számban mûködjenek Magyarországon közjegyzõk. Éppen e rendkívül fontos közbizalmi jellegû jogi munkakör ellátásához fûzõdõ szempontok miatt vállaltuk tehát azt az önök, a parlament döntése alapján, hogy néhány száz közjegyzõ lesz Magyarországon, nagyjában-egészében a bíróságok illetékességi területéhez és a bíróságok tagozódásához viszonyított formában.
Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a modern közjegyzõi munkának már remélhetõleg mind nagyobb, és remélhetõleg egyszer majd túlnyomó részét nem az a klasszikus és statikus közjegyzõi munka fogja jelenteni, amely a hagyatéki eljárásokon keresztül a bírósági ügyekhez képest azzal párhuzamos munka, hanem a gazdasági élet vérkeringésében akár a cégbejegyzésre szoruló, akár az ingatlan-nyilvántartásra szoruló okiratok tekintetében a közjegyzõk azonos képzettségû és azonos gyakorlattal, rutinnal rendelkezõk körét is feljogosítja, mégpedig magasabb értékû okiratok szerkesztésére, mint az ügyvédséget.
Mindezt vállaltuk, tisztelt Országgyûlés, azt azonban, úgy gondolom, az akkori törévnyhozási szándék nem vállalta és nem elõlegezte meg, hogy ezzel a jelen törvényjavaslattal egy újabb hatalmas monopóliummal ruházzuk fel a közjegyzõséget, mégpedig olyan megoldással, mint ahogy azt az imént Sepsey Tamás képviselõtársam hangsúlyozta, hogy a kocsit is és a lovat is odaadjuk. Magyarul, a zálogjogra vonatkozó, közhitelességet igénylõ okiratok szerkesztésének monopóliumát egyfelõl csak a közjegyzõk számára tesszük lehetõvé, kizárva a közel tízezer ügyvédet ebbõl a körbõl, másfelõl magát a nyilvántartást is a közjegyzõségnél helyezzük el. Ezzel nyilvánvalóan úgy kapcsolva ösze a két kérdést - ahogyan Sepsey Tamás mondotta -, hogy az egyiket a másik nélkül nem vállalhatja el a közjegyzõi intézmény. Nem hiszem, hogy olyan erõsek lennének a közjegyzõi kamarák, vagy olyan megoldásban gondolkodnának, gondolkodtak volna, hogy csak pusztán a nyilvántartás végett ragaszkodnának annak a nyilvántartási rendszernek a kiépítéséhez és birtoklásához, amelynek a Közbeszerzési Értesítõben - fel is emelem, hogy jobban lássák a televíziónézõk... (Felmutatja a folyóiratot)... hangot adnak. Ilyen, visszaélésszerû anomáliák történnek meg a magyar közéletben, hogy a Közbeszerzési Értesítõben még a parlamenti tárgyalást megelõzõen egy köztestület hirdetést, ajánlati felhívást tesz közzé egy még meg nem született, meg nem vitatott törvényben esetleg õket megilletõ intézmény kiépítésével kapcsolatban. Ez nagyon furcsa, tisztelt képviselõtársaim, ezt mindenképpen szóvá kellett itt tenni.
Véleményünk, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának - tisztelt Országgyûlés -, de azt hiszem, hogy ennél szélesebb körnek is az a véleménye, hogy ez a monopólium a közjegyzõk számára semmivel sem indokolható. Nem indokolható ugyanis a jogintézmény jellegével, a jogintézmény által elérni kívánt cél tartalmával sem, hogy csak és kizárólag közokirati jellegû, tehát közjegyzõ által készített okirat rendelkezzen a zálogjognak az alapításáról. Hiszen nagyon hosszú idõ óta közismert, a közvélemény elõtt nagyon jól ismert, és a magyar polgári jogban zökkenõmentesen gyakorolt intézmény az ingatlan- jelzálogok alapítása, ami most majd meg fog változni, különbözõ válfajai lesznek, és könnyebb lesz nyilván a jogok érvényesítése is, felelõsebb lesz a kötelezettség vállalása. De még egyszer mondom, hosszú-hosszú idõ óta a nagyon nagy értékû, számilliókat - már a magánforgalomban is ilyen számok vannak - érõ ingatlanokra jelzálogjogot alapítani, és ezzel kapcsolatos okiratokat készíteni, vagy ezeket feloldalni, vagy bármi mozgást csinálni ezekkel kapcsolatban természetesen közjegyzõi okirat nélkül egyszerû okiratban, ügyvéd ellenjegyzésére szoruló okiratban is lehet. Ettõl függetlenül nyilvánvalóan nyitva kell hagyni a lehetõséget az ügyfeleknek - a gazdasági élet vagy a privát szféra szereplõinek -, ha õk úgy gondolják, a jogaikat nagyobb biztosítékkal kívánják körülvenni, akkor készíthessenek errõl a közjegyzõk közokiratot. Azt hiszem, hogy ennek semmi akadálya nincsen, hiszen a közjegyzõi törvény amúgy is lehetõvé teszi ezt.
Úgy gondolom, egyáltalán semmi sem indokolja, hogy most megtörjék azt a hosszú-hoszú, sok évtizedes, rendkívül nagy jelentõségû gyakorlatot, amely mindenféle okirat szerkesztésére feljogosította a professzionista jogászi munkát végzõ ügyvédséget és ennek különbözõ, az ügyvédséggel egy tekintet alá esõ változatait és válfajait, a szabad ügyvállalási lehetõséget, és ezt a fajta jogi piacát a jogi szolgáltatásoknak, a jogi szolgáltatásra irányuló termékeknek - még egyszer mondom, nem is biztos, hogy minden szempontból alkotmányos módon.
Tisztelt Országgyûlés! Hangsúlyozottan azt szeretnénk, ha az elõterjesztõ meggondolná az elõterjesztésnek ezt a részét. Természetesen annak nem vagyunk egyáltalán ellenzõi - bár itt most Sepsey képviselõtársam teljesen jogosan fejtette ki azt a gondolatsort, hogy az egyiket a másik nélkül nyilván nem érdemes elvállalni a közjegyzõi karnak -, hogy a szûk cégbírósági kapacitás figyelembevételével a sokezres, hosszú hónapos vagy netán éves hátralékokkal dolgozó cégbíróságra ne tegyünk újabb terheket. Ilyen az ingatlan- nyilvántartási rendszer is - bár ettõl idegen terület, de tudjuk, hogy olyan, amilyen sajnos -, s ha ez a közjegyzõi karon belül kiépíthetõ, és miért ne lenne kiépíthetõ, nem vagyunk ellenzõi, hiszen ez egy modern, jól gépesíthetõ, viszonylag kis létszámú és hangsúlyozottan szakjogászokat foglalkoztató köztestület. Valószínûleg adottak tehát a feltételek ahhoz, hogy a nyilvántartást elvállalják, s ennek az anyagi hátterét, a szolgáltatásért még fölszámítható, az ügyfelekre indokolatlan terhet nem rovó ellentételezését nyilván meg kell tudni találni. De a legteljesebb mértékben ellenezzük azt, hogy az okiratokat, a zálogjoggal kapcsolatos valódi jogászi tevékenységet a törvényjavaslat által szándékolt módon csak a közjegyzõk végezhessék.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)