Dornbach Alajos Tartalom Elõzõ Következõ

DR. DORNBACH ALAJOS, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az elõttem szóló két képviselõ úr számos aggályt fogalmazott meg. Egyrészt számos érdemét megfogalmazták a törvényjavaslatnak, de számos aggályuknak is hangot adtak.

Egyet kell értsek velük a tekintetben is, hogy valóban korszakalkotó jelentõségû a magyar civil jog fejlõdésében ez a törvényjavaslat, ez a kezdeményezés. De ugyanakkor azzal is egyet kell értenem, hogy számos elemében további megfontolásokat igényel a törvényjavaslat, amelyet részben az általános vita során, részben akár a részletes vita során, sõt szakértõi egyeztetések során finomítani szükséges.

A törvényjavaslat lényege, hogy a dinamikusan változó hitelviszonyok élénkítését elõsegítse ez a törvényjavaslat Magyarországon a gazdasági átalakulás, a piacgazdaság feltételrendszerének kialakulása során.

Nagyon nagy jelentõségû a vállalkozói és az üzleti szféra számára, hogy abban a gazdasági környezetben, ahol tõkehiánnyal küszködnek a vállalkozások, a hitelezési viszonyok dinamikusabban fejlõdjenek, a pénzintézetek nagyobb biztonságban érezzék magukat. De nemcsak a hitelezõk biztonságát kell növelni, hanem általában a piac szereplõinek, például az ingó- és ingatlanvagyontárgyak vevõinek, tulajdonszerzõinek a biztonságát is növelni kell.

Hiszen a jelzálogjognak - és általában a zálogjognak - a lényege az, hogy egy feltételes tulajdonszerzés lehetõségét rejti magában a hitelezõ követelésének a biztosítására. Ha a piac szereplõi számára nem felismerhetõ, nem azonosítható, hogy egy vagyontárgyat terhel-e zálogjog vagy sem, abban az esetben rendkívül nagy bizonytalanság keletkezik.

Bevallom, engem kissé aggodalommal tölt el az indokolásnak - egyébként már az elõzõ ciklusban valóban az igazságügyi kormányzat részérõl megfogalmazott - az a kitétele, amely azt mondja, hogy az iránymutató jellegû, a felek és a bíróság jogfejlesztõ gyakorlata számára széles teret engedõ új szabályozás ilyen módon nem csupán a közép- és kelet-európai országok, hanem a nyugati világ jogrendszerei számára is például szolgálhat.

Elnézést, kicsit bonyolultan hangzott talán. De ez a mondat azt jelzi, hogy ez a törvényjavaslat, ha törvénnyé válik ebben a formában, a jogalkalmazók, vagyis a jogviszonyok szereplõi és a jogalkalmazó bíróságok számára, az igazságszolgáltatás tényezõi számára az intézmény továbbfejlesztésének a feladatát jelenti.

Ezt értem és egyet is értek vele. Minden esetben szükség van a jogalkalmazóknak a jogfejlesztõk tevékenységére, de ennek nagyon-nagyon szûk területen szabad maradnia. Nem a piac szereplõinek biztonságát, a hitelviszonyok dinamizálását szolgálja egy ilyenfajta tevékenység, amennyiben ennek tág teret szánunk.

Tehát úgy gondolom, a tervezetben meghatározottnál sokkal világosabbá kell tenni, hogy mikor milyen feltételek mellett, milyen vagyontárgyat terhel a jelzálogjog, és amennyiben ez közhitelesen és félreérthetetlenül nem azonosítható, akkor inkább szûkíteni kell a kört, inkább szûkíteni kell az intézmény hatókörét, különben nem a hitelviszonyok élénkítését szolgálja a törvény, hanem a bizonytalanság növelésével ellenkezõ hatást érhet el.

Az elõzõ két képviselõtársunk mondandójához csatlakozva nem kívánom megismételni azt, amit õk mondtak, mert valóban így igaz, hogy például az ingatlanon létesítendõ és ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzendõ jelzálogjog egyes konkrét esetekben igen hátrányos helyzetbe hozhatja magát a hitelezõt.

(12.00)

De bizonytalan helyzetbe hozhatja az ingatlan vevõjét például, mert a vevõ nincs tudatában, az eladó elhallgatja elõtte, hogy egy zálogjog terheli az ingatlant, bejegyzés nélkül, pontosabban a kézi zálog az, amit nem kellene bejegyezni ingatlanra sem. Vagy fordítva: akár kétszeresen, háromszorosan felvesz valaki kézi záloggal biztosított követelést.

Sovány vigasz a hitelezõ számára a büntetõjogi felelõsségrevonás. Mert természetesen tökéletesen kimeríti az ilyen magatartás a csalás büntetõjogi törvényi tényállását, de hangsúlyozom: a piac szereplõinek biztonságát nem a büntetõeljárás fogja garantálni. Tehát a civiljogi biztonságot meg kell teremteni!

A zálogjog intézményének a továbbfejlesztése már hetven évvel ezelõtt napirenden volt. Elhangzott az elsõ vezérszónok által idézett szövegben, hogy már Szladics Károly, a nemzetközi hírû magánjogász, tulajdonképpen a XX. század talán legnagyobb magyar polgári jogásza, milyen aggályokat fogalmazott meg és miért nem tartotta bevezethetõnek például az ingóságra vonatkozó jelzálogjogot. Nem mondom azt, hogy az általa megfogalmazottaknak a mai gazdasági, társadalmi és informatikai viszonyok között is feltétlenül iránymutatónak kell lenniök, de elgondolkodtatóak.

Nevezetesen: én úgy gondolom, hogy ingóságra jelzálogjogot csak akkor és abban a körben lehet alapítani, ha a zálogjoggal terhelt vagyontárgy beazonosítható, egyedileg nyilvántartható, közhitelesen, minden szereplõ számára hozzáférhetõen.

Már eddig is volt jelzálogjog ingatlanon túlmenõen például hajókra, repülõgépekre, és nyilván lehet egyedileg nyilvántartott vagyontárgyakra, ingóságokra. De nagyon kétségesnek tartom azt a rendelkezést, amely a hitelfedezet vagyoni körének bõvítése célzatával a mezõgazdasági mûvelés alatt álló ingatlanokra alapított jelzálogjog esetén az ingatlan tartozékaira is kiterjeszti a jelzálogjogot. Nevezetesen: a mezõgazdasági ingatlan megmûvelését szolgáló eszközökre, gépekre, felszerelési tárgyakra. Ugyanis ezek többnyire nem azonosíthatók. Egyedileg nem azonosíthatók. Ugyanakkor némely esetben igen nagy értéket képviselnek. Sõt elképzelhetõ, hogy nagyobb értéket képvisel egy öntözõ berendezés, bizonyos erõgépek, mint egy-egy ingatlanrész.

Egyszerûsít a törvényjavaslat a polgári törvénykönyv jelenleg hatályos rendelkezésein. A keretbiztosítéki jelzálogjogról jelenleg a polgári törvénykönyv 267. (1) és (2) bekezdése tartalmazza a rendelkezéseket. Ezt a két bekezdést a javaslat egyetlen bekezdéssé vonja össze, de ezáltal a feltételek rendszerét szûkíti. Ezt én szükségesnek tartom továbbgondolásra, mert pontosan az válik bizonytalanná, hogy a biztosított követelés milyen keretek között mozoghat. Nem azonosítja a jogviszonyt, amit a keretbiztosítási jelzálogjog biztosítani kívánt. Én úgy gondolom, ez is továbbgondolásra érdemes.

Fontos szempontnak tartom még, hogy a hitelviszonyok javítása érdekében régóta aktuális a jelzáloglevelek és a jelzálogjog-hitelintézetek jogi szabályozása. Szerencsésnek tartanám a kettõt összekapcsolni. Meggondolandó, hogy ezzel a szabályozással párhuzamosan. Egyrészt a záloglevelekre, valamint a jelzálogjog-hitelintézetre vonatkozó törvényt is meg kellene alkotni. Ennek az elõkészületi munkálatai tudomásom szerint folynak. Tehát szinkronba kellene hozni a kettõt. Ebben a speciális törvényben lehetne tovább szabályozni a zálogjog intézményének olyan rendelkezéseit, amelyeket a jelenlegi tervezet nyitva hagy. A polgári törvénykönyv nem feltétlen alkalmas minden részlet szabályozására. Lehetséges - és az általános vita befejezéséig errõl szükséges lesz bizottságban és mûhelymunkában konzultálni -, hogy a polgári törvénykönyvnek ez a szabályozása ne keretül szolgáljon egy speciális ágazati törvény további rendelkezései számára.

Hiányosságnak tekintem, tehát ez módosító javaslatokkal pontosítandó lesz, hogy fogalommeghatározások hiányoznak a törvényjavaslatból. A szakma számára teljesen egyértelmû fogalmakkal operál, amikor rangsorról, ranghelyrõl beszél, vagy kielégítési jog megnyíltáról. De ezt csak a szakirodalom ismeri, csak a szakma szereplõi. Ott sem vagyok benne biztos, hogy mindenki pontosan tudja. Sehol nincs törvényi definíciója ezeknek a fogalmaknak. Márpedig, ha a legkisebb bizonytalanság van egy fogalom tartalma tekintetében, akkor szükséges a törvényi definíció.

A törvényjavaslat mindenképpen pozitívan értékelendõ, annak dacára, hogy hangsúlyozom: bizonyos finomításokra van szükség.

Ugyanakkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a hitelviszonyok és a piaci viszonyok feltételrendszerének javítása tekintetében ez a törvényjavaslat, illetve a zálogjog intézménye önmagában csak az egyik eszköz. Jól tudjuk, hogy például az ingatlanokra vonatkozó jelzálog intézménye majdnem illuzórikussá válik amiatt, hogy az ingatlan-nyilvántartás olyan állapotban van, amilyenben van, egyenes következményeként annak az ingatlan- nyilvántartási politikának, amely megbicsaklott az ötvenes évek elején, de különösen megbicsaklott 1972-ben, amikor megszûnt a telekkönyv intézménye, és kizárólag az államigazgatási intézményrendszerbe tagozódott be az ingatlan- nyilvántartás. Bizony, a közhitelességnek ez nem vált a javára, tekintettel arra, hogy azokban az években ennek az egész intézménynek a jelentõségét sok döntéshozó nem ismerte fel és inkább sorvasztották, mintsem hogy javították volna. Majd az utóbbi évek dinamikus tulajdonviszony-változásai alig megoldható feladat elé állították ezt az intézményrendszert. Teherbíró képessége, teljesítõképessége az ott dolgozók legodaadóbb munkája ellenére is romlott. Hangsúlyoznom kell: az ott dolgozók legodaadóbb munkája ellenére is. Szakmai gyakorlatomból tudom, hogy szinte emberfeletti munkával sem voltak képesek a fejlõdõ, sokasodó igényekkel lépést tartani. Ez igen nagy feladata volt az elõzõ kormánynak is, a jelenleginek is. Egyik napról a másikra ez nem oldható meg. Most szerencsére az igen nagy beruházást igénylõ feladathoz nemzetközi forrás áll rendelkezésre, és elõkészítésben van ennek a korszerûsítése.

Az ingatlan-nyilvántartás naprakésszé tétele nélkül a jelzálogjog intézménye nem töltheti be eredeti szerepét. Tehát párhuzamosan kell megoldani különbözõ feladatokat ahhoz, hogy ez az intézmény megfeleljen a kívánt és az elhatározott célnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage