MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Elöljáróban nem szóltunk hozzá az Országos Munkaerõpiaci Tanács mûködésével kapcsolatos módosításokhoz, itt röviden hadd szögezzem le a Fidesz frakciójának a véleményét.
A benyújtott módosító javaslatokat mi pozitív elmozdulásnak tartjuk a beterjesztett anyaghoz képest, ám mindezzel együtt a frakció nem tudja elfogadni a javasolt szabályozást, és visszalépésként minõsíti a jelenlegi, tehát a mostanáig meglévõ helyzethez képest, amelyben az Érdekegyeztetõ Tanács munkaerõpiaci bizottságának nem a kormány által kinevezett emberei rendelkeztek a foglalkoztatáspolitika pénzeszközei felett.
Erre a témára rátérve, négy olyan érvet szeretnék elmondani, amelyek az általam javasolt járulékcsökkentés indokaiként felmerülhetnek. Elöljáróban még annyit hadd jegyezzek meg, hogy nekem a járulékcsökkentés régi vesszõparipám, a járulékcsökkentést én már ebben az évben is kezdeményeztem. Akkor a tisztelt Ház leszavazta az indítványomat, ezt a csökkentést most is 1,5 százalékban javaslom munkaadói oldalról megtenni. Az indokaim a következõek.
1. Mint ahogy az évközbeni javaslatomból is kiderült - amit akkor nem akceptált a többség -, azóta, abban az évben a Szolidaritási Alapnak körülbelül 30 milliárdnyi szufficitje halmozódott fel, ami egyértelmûen megalapozatlannak minõsíti azt az akkori érvelést, mely szerint azért nincsen lehetõség járulékcsökkentésre, mert nincsen meg rá a bevételbeli fedezet. Ez a kormányzati érvelés azóta megdõlt, a szufficit errõl egyértelmû bizonyosságot ad.
2. Azt gondolom, hogy nemcsak felfelé kell rugalmasnak lenni a finanszírozást szolgáló, a korábban alapvetõen még passzív ellátásokat finanszírozó szolidaritási járuléknak, hanem lefelé is rugalmasnak kell lennie. Tehát amennyiben a finanszírozás igényei csökkennek, akkor a járulékoknak csökkenniük kell. Ha a munkanélküliségi ráta ugyan nem csökkent jelentõs mértékben, de a kiadások, a folyó ellátások nagyságrendben is csökkentek, akkor azt gondolom, hogy indokolt a járulékot is csökkenteni, több ok miatt is.
3. Elsõsorban azon harmadik, általam említett indok miatt, hogy a feketegazdaságot lehet verbálisan, szóban ostorozni és elítélni, ezt teszi a kormányzat is, lehet adminisztratív intézkedéseket hozni ellene, ezt is teszi a kormányzat. Azonban azt gondolom, leginkább a késztetést, az érdekeltséget kellene megszüntetni, a gazdálkodó egységeknek azt az érdekeltségét, amely abban nyilvánul meg, hogy a nagyon magas közterhek és bérköltségek miatt feketén foglalkoztassák az alkalmazottaikat.
Ennek a késztetésnek a legfontosabb hajtóereje az, hogy magasak az élõmunkaköltségek, a társadalombiztosítási járulékköltségek, az adóköltségek, és magasak a szolidaritási járulékterhek is. Tehát ha csökkentjük a szolidaritási járulék mértékét mintegy 1,5 százalékkal - ami szerintem sokkal könnyebben megtehetõ, mint a társadalombiztosítási járulék esetében -, akkor ezzel nemcsak azt érjük el, hogy egyrészt a törvény szellemének megfelelõen alkalmazkodunk a megváltozott helyzethez, hanem jelentõs mértékben, szerintem érzékelhetõ módon is kísérletet teszünk arra, hogy a feketefoglalkoztatás növekedését valamilyen módon megfékezzük, késztetést adunk arra, hogy csökkenjen a feketegazdaságban történõ munkavégzés esélye vagy az abban való részvételi hajlandóság.
4. A negyedik dolog az, hogy az állam az én felfogásom szerint nem vonulhat ki teljes mértékben az aktív foglalkoztatáspolitikából. A Szocialista Párt minden egyes megnyilvánulása az elõzõ ciklusban ezt az állítást elfogadta és hirdette, úgyhogy érthetetlen számomra, és igazából a korábbi álláspontjukkal teljességgel nem konzisztens az a magatartás, amelynek keretében mintegy 3 milliárd forintra szûkítenék le a költségvetési támogatást; hiszen a többi költségvetési pénz a költségvetési dolgozók, köztisztviselõk, közalkalmazottak járulékterheit jelenti, ami a költségvetés kiadási oldalán megjelenik, de nem költségvetési támogatást jelent.
Tehát az történik, hogy a korábban hárompillérû foglalkoztatási ellátórendszer teljes mértékben összeomlik, és az az aktív foglalkoztatáspolitika - amely korábban kizárólag a költségvetésbõl finanszírozódott és a világban is ez a gyakorlat és ez az általános filozófiai elv - most óriási mértékben vagy döntõ hányadban a munkaadók és a munkavállalók járulékterheibõl lenne finanszírozva, ami sajnos, egyértelmûen azt is jelenti, hogy magasan tartja ezeket a járulékterheket, és nem engedi ezeket csökkenni.
(19.50)
Ezenkívül óriási késztetési lehetõséget jelent a tekintetben, hogy mindenfajta foglalkoztatáshoz kapcsolódó bármilyen járulékterhet - akár az Érdekegyeztetõ Tanács mûködésének finanszírozásától kezdve sok minden kisebb- nagyobb tételét - próbálják "beleszuszakolni" ebbe a magas járulékba, mert azt mondják, hogy van rá pénz, ezért ezt és ezt és ezt is ebbõl az alapból kellene finanszírozni.
Meggyõzõdésem szerint ez nagyon rossz spirál, és semmilyen módon nem szabad ebbe a spirálba belemenni. Éppen ezért azt gondolom, azt javasolom - egyben a frakcióm nevében -, hogy csökkentsük a járulékszintet. Én másfél százalékban javasoltam, de ha a parlament, illetve a többség más csökkentésben lenne partner, természetesen a frakcióm nevében, a kármentés jegyében, a konstruktív ellenzéki magatartás jegyében a frakcióm ezt is örömmel támogatná.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)