DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon hosszan lehetne errõl a kérdésrõl beszélni, de azt hiszem, túl sok értelme nincsen. A parlament ellenzéki pártjai is aligha vannak abban a helyzetben, hogy magukra vállalnának olyan felelõsséget, hogy ellene mondjanak annak, hogy a társadalombiztosítás jogszerûen és üzemszerûen mûködjék januárban, februárban egyaránt.
Amit én szeretnék megemlíteni, az csak néhány szempont. Az egyik: Nem hiszem, hogy szerencsés dolog ezt a helyzetet, ami most kialakult, a társadalombiztosítási önkormányzatokra hárítani. Megítélésem szerint ezeknek a szerveknek valóban igen jelentõs szerepük van az elénk kerülõ törvény elõkészítésében, de a kormányzatról a felelõsséget nem vehetik le. Sajátosnak tartom ezt a mostani délutáni tárgyalást is, mert legjobb tudomásom szerint a kormány nem változtatta meg azt a gyakorlatot, hogy a társadalombiztosítás költségvetésének kormányszintû gondozója a Pénzügyminisztérium, amelyik ebben a pillanatban nem jeleskedik jelenlétével.
Természetesen nem vonom kétségbe a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkárának jogosultságát, hogy a kérdéssel kapcsolatban - tartalmilag érintett lévén - a kormány véleményét elõttünk kifejtse, mégis úgy gondolom, valahol a házszabályszerûség határán van az, hogy a Pénzügyminisztérium nincs jelen ezen a tárgyaláson.
A másik megjegyzésem az, hogy azért az ideális helyzetrõl is szólni kellene, és itt Csehák Judit képviselõtársamat fogom idézni - nem mostanról, hanem az elõzõ ciklusból.
(16.50)
Akkor azt kérte - megítélésem szerint joggal, és akkor is jogosnak tartottam - számon a törvény elõkészítõitõl, hogy az állami költségvetés elõtt meg kellene hoznunk a társadalombiztosítási költségvetést. Mert mirõl van szó? Itt most a költségvetésben - jószerével már a múlt héten, aztán két hét múlva vagy nem tudom pontosan, mikor - kicövekeljük azt a mozgásteret, amelyet szakmailag nem tudtunk végigvitatni, és lehet, hogy utólag fogjuk a fejünket a falba verni - a Ház mindkét oldalán -, hogy nincs módunk megoldani olyan problémákat, amelyek a két rendszer közötti kommunikáció területére tartoznak.
Sajnos, el kell ismernünk, hogy 1990 óta képtelenek vagyunk megoldani ezt a tárgyalási rendet, és errõl azért kell most beszélni, mert már a '97-es év elõkészítésérõl beszélek. És itt azt hiszem, nem kell sarat dobálniuk egymásra a két ciklus felelõseinek, hanem a problémát kell feltárnunk. Ez a sárdobálás az utolsó, amit szeretnék megemlíteni, mert itt hallottam olyan véleményt, amely arról szólt, hogy mindig is így volt, hogy ez a tb-költségvetés elkésett.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mind 1993-ra, mind '94-re az Országgyûlés a tárgyévet megelõzõ évben hozta meg a társadalombiztosítási alapok költségvetését. Tehát olyan évben is, amikor mûködött az önkormányzat, sikerült idõben meghozni, noha nem ideálisan, mert akkor sem teljesült az az elõbb általam kívánatosnak tartott forma, hogy elõzze meg a társadalombiztosítás költségvetése a nagy költségvetés meghozatalát.
Volt két olyan év - 1990 decembere és '91 decembere -, amikor ilyen átmeneti törvényt kellett hoznunk, de tisztelt képviselõtársaim, azt a törvényt az akkori kormány terjesztette be. Én nagyra becsülöm a szociális bizottságot, hogy elvégezte a kormány munkáját, de meggyõzõdésem, hogy ennek az átmeneti törvénynek a megfogalmazása és beterjesztése kormányfeladat. Ez elmaradt, ha netán még az életben ilyenre szükség lesz, ezt a kormány terjessze be; akkor lehet jobban egyeztetni az önkormányzatokkal, mert itt is van egyeztetés.
Én elfogadom az 5 százalékot, de lehet, hogy 6-ra vagy 7-re vagy 10-re vagy 4-re is lehetett volna javaslatot tenni. Megnyugtató lenne, ha a plusz 5 százalékról bírnánk a társadalombiztosítási alapok egyetértését. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)