BARKÓCZY GELLÉRT (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! A vagyoni kárpótlásról szóló jogszabályok végrehajtásának folyamata elsõ fokon befejezõdött, az 1992. évi II. törvény hatálya alá vonható ügyek több mint 98 százalékát a kárrendezési hivatalok elbírálták.
Ezért egyet lehet érteni az elõterjesztésnek azon célkitûzésével, hogy rendkívül fontos politikai, gazdasági és az érintett állampolgárok egyéni érdekeinek szempontjából a kárpótlási ügyek mielõbbi és igazságos lezárása. Ezt a célt szolgálja az 1. § rendelkezése, amely határidõt állapít meg a határozatok meghozatalára.
Viszont nem ért egyet a Független Kisgazdapárt a kárpótlási jegyek földre való váltásával 1996. március 31-éig. A kárpótlással kapcsolatos eljárások során az ország több területén - földalap hiányában - nem került sor a jogos kárpótlási igények kielégítésére, annak ellenére, hogy több területen, így például Somogy megyében is rendelkezésre állnak olyan termõterületek, amelyek állami tulajdonban vannak.
Ebben a kérdésben a közelmúltban interpellációt nyújtottam be Lakos László miniszter úrnak. Az interpellációmban arra kértem választ, hogy a földalapok kérdésére vonatkozó különbözõ rendelkezések, éspedig az 1991. évi XXV. törvény 17. §-a, valamint az úgynevezett átmeneti törvény, az 1992. évi II. törvény 25. §-a közötti ellentmondásból származó vagyoni következményeket miért hárítják azokra, akik jogos kárpótlási igénnyel lépnek fel. Hangsúlyoztam, hogy a gyakorlat számára a legnagyobb bizonytalanságot az okozta, hogy a kárpótlási törvény 25. §-a csupán azt mondja ki, hogy a földet a tagok és az alkalmazottak tulajdonába kell adni a kárpótlási törvény 17. §-ában meghatározott mértékben, azonban nem sorolja fel, hogy mely tagok és alkalmazottak tulajdonába vagy minden tag és alkalmazott tulajdonába.
A kárpótlásból visszamaradt földterületek a törvényjavaslat 2. §-a szerint a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter hatáskörébe kerülne, vagyis ez a miniszter gyakorolja az állami tulajdonos jogait. Ezek a földterületek természetesen hasznosításra kerülnek, azonban ezzel elvonjuk a jogos igények kielégítése elõl a földalapot.
Választókörzetemben, Somogy megyében fordult elõ, hogy a Magyar Közlönyben meghirdetett licitálások idõpontjait elhalasztották, mert nem állt rendelkezésre a kárpótláshoz szükséges földalap. A Somogy Megyei Földmûvelésügyi Hivatal kezdeményezte ugyan az állami gazdasági földek e célra való kijelölését, azonban annak végrehajtását megakadályozták.
Természetesen nemcsak Somogy megyében, hanem az ország többi részeiben is vannak olyan kárpótlásra jogosultak, akiknek jogos igényeit a földalap hiányában kielégíteni nem lehet. A további földalapok képzésére feltétlenül szükség lesz azért, hogy a jogos igényeket kielégíthessük. Az ehhez szükséges földalap létrehozása céljából módosító indítványt terjesztek elõ, amelyben kezdeményezem, hogy a jelen törvényjavaslat 8. §-ának (3) bekezdése a következõképpen rendelkezzék:
"A 19. § alapján árverésre kijelölt állami tulajdonú termõföldeket a kárpótlásra jogosultak között kell árverésre bocsátani. Ha nem elég, indokolt esetben további földterületeket kell kijelölni."
(01.30)
A javaslat 5. §-a (2) bekezdésének rendelkezése szerint a kárpótlási jegy életjáradékra való váltásának határideje 1995. december 31-e. Ezzel összefüggésben arra hívom fel a tisztelt Országgyûlés figyelmét, hogy a kárpótlási jegyek életjáradékra való váltása a gyakorlatban sok gondot okozott.
Az idevonatkozó jogszabály szerint csak azok jogosultak ugyanis átváltásra, akik saját jogon kapták kárpótlási jegyüket. Ebbõl következõen az örökösöket ez a jog nem illeti meg. A gyakorlatban elõfordult, hogy a kárpótlási igény bejelentését követõen, de még a kárpótlási hivatal határozathozatala elõtt a jogosult meghalt, tehát örököse még meg sem örökölte a kárpótlási jegyet és annak átválthatóságát. A kárrendezési hivatalok a gyakorlatban nem voltak figyelemmel arra, hogy az eljárás során elhunyt jogosultak már nem lehetnek a kárpótlási jogviszony alanyai, hanem helyettük az örökösöket kell saját jogú jogosultaknak tekinteni, akik tehát nem mint örökösök, alanyi jogviszony alapján, hanem mint kárpótlási alanyok jogosultak.
A Független Kisgazdapárt alapgondolata, hogy a kárpótlási jogosultak kapják meg a magyar földet, e törvény pedig azt sugallja, hogy a jogos tulajdonszerzés elõtt akarják lezárni a törvényt. A Kisgazdapártnak az az álláspontja, hogy minél elõbb legyen lezárva a tulajdonrendezés, de csak az után, mikor minden jogos kárvallottat kielégítettek.
A második kárpótlási törvény meghozatalakor a kárpótlási hivatalok több ezer határozatot hoztak a kárpótoltak javára, de földet, más vagyontárgyat nem biztosítottak megvásárolni. Minek volt ez a sok munka, ha most nincs mire felhasználni a kárpótlási jegyeket?
Kérdezem a tisztelt képviselõtársaimat, hogy kié az ország. Szerintem azé, akié a föld. Tehát adják a földet a magyar embereknek, akik õsi jussukat kérik, nem pedig külföldieknek, akár bérbe vagy tulajdonba.
A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt ezért a törvényjavaslatot nem fogadja el. Felszólítja a kormányt, hogy vonja vissza a javaslatát, és fogadják el törvénymódosításomat, és jelöljenek ki elegendõ földet a vagyonok vásárlására.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)