DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Figyelemmel arra, hogy Tóth Pál képviselõtársam nemcsak az országgyûlési határozati javaslattal kapcsolatos bizottsági véleményt mondta el, hanem a törvényjavaslattal kapcsolatosat is, én felhatalmazva érzem magam arra, hogy mindkettõrõl szóljak, ezáltal is csökkentve az üresjáratokat.
(1.10)
A kisebbségi vélemény valójában nemcsak az én személyes véleményem, hanem az ellenzéki képviselõk véleménye. Koncepcionálisan a személyazonosító jel használatáról fogunk még ebben az Országgyûlésben vitatkozni. Fogunk, mert a kormánynak egy törvényjavaslatot kell beterjesztenie, és ahogy a bizottság ülésén az adatvédelmi biztos képviselõje elmondta, önmagában az elvekkel nagyon nehéz vitatkozni, mert igen kevés elv van leírva a határozati javaslatban. Akkor fog az adatvédelmi biztos is véleményt formálni, ha a törvényjavaslat elé kerül, mert akkor fogja tudni megmondani, hogy az alkalmazott megoldások megfelelnek-e a korszerû adatvédelmi követelményeknek vagy sem.
Ezt azért szerettem volna hangsúlyozottan elmondani, mert az általános vitában az elõterjesztõ miniszter némi személyeskedéstõl nem mentes hangon az ellenzék szemére hányta, hogy miért nem állnak elõ érdemi javaslatokkal. Azért, amiért az adatvédelmi biztos sem tudott érdemben nyilatkozni ezzel a határozati javaslattal kapcsolatban, mert a magyar közmondás szerint is az ördög a részletekben van elrejtve. Ha a kormány betartotta volna a Házszabályt és a törvényjavaslat szövegét terjesztette volna be az Országgyûlés elé, és kérte volna a Házszabály szerinti kétfordulós tárgyalást, akkor módja lett volna az ellenzéknek érdemben vitatkozni. Így csak nagyon érintõlegesen lehetett két módosító javaslattal jelezni, hogy melyek azok a jelenleg is már felmerülõ koncepcionális kérdések, amelyekben nem lehet a kormánnyal egyetérteni.
Ezek közül az egyik - mint ahogy elhangzott -, hogy a személyazonosító jelet használhatja-e majd az ingatlan-nyilvántartás vagy sem. Igen tisztelt Országgyûlés! Látszólag ez egy nevetséges dolog, de nézzük meg, hogy kik használhatják ezt az egységes személyazonosító jelet. Ezt használhatja a személyi, adat- és lakcímnyilvántartás, az anyakönyvi igazgatás, lakcím- bejelentési eljárás, a honvédelmi nyilvántartás, a bíróságok, az ügyészségek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a választási, népszavazási, népi kezdeményezési, népiülnök-választási eljárásban érintett polgárok és szervek, valamint a bûnüldözés szervei. Ezekben az esetekben nyilvánvalóan nem kifogásolható ennek a jelnek a használata.
A kérdés az, hogy az ingatlan-nyilvántartásban mi szükség van erre. El lehet játszadozni azzal a gondolattal, hogy kiket akarunk nyilvántartani, az ingatlanokat vagy a polgárokat. Ha az ingatlanokat akarjuk nyilvántartani, az ingatlan-nyilvántartásnak szüksége van az érintett ingatlanok tulajdoni számára és a helyrajzi számára. Hogy egy magyar állampolgárnak ebben az országban hány helyen van tulajdona, az adott esetben az adóigazgatást érintheti. Az adóigazgatásra viszont ez a koncepció egy önálló adóigazgatási számot határoz meg. Akkor pedig teljesen értelmetlennek tûnik egy azonosító jel használata az ingatlan-nyilvántartásban, amely egyébként a honvédelemben, a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, a bûnüldözés szerveinél ugyanaz és felhasználható. Jól tudjuk, hogy hazánkban a földhivatalok talán nem a legjobban védett objektumok közé tartoznak. Adott esetben a földhivataloknál ennek az azonosító jelnek a megszerzése lehetõvé tesz jogosulatlan behatolást egyéb feltételek fennállása esetén mondjuk a nemzetbiztonsági szolgálatok nyilvántartásába.
Nekem és a kisebbségi tagoknak az volt a véleménye és az adatvédelmi biztosnak is ez az álláspontja, hogy csökkenteni kell azokat a nyilvántartásokat, ahol ez az egységes személyazonosító jel használatra kerül. Mivel az ingatlan-nyilvántartás célja és funkciója egészen más, mint a személyi lakcímnyilvántartás funkciója, ezért elégségesnek tûnik az ingatlan adatainak nyilvántartása mellett a tulajdonos neve és lakcíme, egyéb adatok az ingatlan-nyilvántartás számára még belsõ azonosítóként sem szükségesek. Azért sem szükségesek, mert a nyilvántartások adott esetben egymást megkereshetik. Tehát ha az ingatlan-nyilvántartásnak szüksége lenne a tulajdonos jelenlegi lakcímére, mert éppenséggel ezt nem tudja, akkor megkeresi a lakcímnyilvántartó hivatalt a név és a természetes adatok alapján, és ezt követõen majd ez a hivatal közli vele, hogy jelenleg Magyarországon hol van az érintett tulajdonos állandó lakóhelye.
A másik kérdés egyébként, amiben kisebbségi vélemény alakult ki, a 7. ponttal kapcsolatos. A 7. pont ugyanis azt mondaná ki, hogy mindazon nyilvántartásokban, ahol megszûnik az egységes személyazonosító jel használata, ezt a személyazonosító jelet nem kell visszamenõleg törölni a nyilvántartásokból, hanem archív adatként kezelendõ. A kisebbségnek az volt a véleménye, hogy ésszerû határidõn belül ezeket az adatokat törölni kell. Törölni kell, mert ha a jövõre nézve megszüntetjük az egységes jel használatát visszamenõlegesen, nem nyugodhatunk bele abba az állapotba, hogy a visszamenõleges adatok tekintetében az egységes személyazonosító jel használata továbbra is fennmaradjon. Az ésszerû határidõ azért lenne elfogadható adatvédelmi szempontokból is, mert ahányszor az érintett adata az adatfelhasználás során a szervnek a kezelésébe kerül, akkor mód és lehetõség van ennek az egységes jelnek a törlésére. A módosító javaslat egyáltalán nem arra irányult, hogy egy hihetetlen nagyságú feladatot rójon a közigazgatási szervek nyakába, hanem arra irányul, hogy amikor a nyilvántartás archív adatokhoz hozzáfér, azokban az esetekben a törlésre sor kerüljön. Így belátható idõn belül azért visszamenõlegesen is megszûnik az egységes személyazonosító jel használata.
Igen tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat kapcsán valóban elhangzott, s a korábbi általános vitában az Országgyûlésben szintén elhangzott, hogy az Alkotmánybíróság döntése alapján ez év december 31-éig lehet ezt az egységes jelet használni. Az Országgyûlés meg kívánja hosszabbítani ezt a határidõt egy évvel. De talán indokolt lenne megnézni, hogy mindegyik nyilvántartás esetében szükséges-e az egyéves meghosszabbítás, vagy mód és lehetõség van arra, hogy bizonyos nyilvántartások hamarabb átálljanak a specifikus ágazati azonosító jelek használatára. Tudniillik ez nem egy lebecsülendõ gesztus lenne az Alkotmánybíróság felé a kormányzat, illetõleg az Országgyûlés részérõl. Elgondolkodtató azért, hogy abban a politikai légkörben, amely jelenleg kialakult az Alkotmánybírósággal szemben, az alkotmánybírósági döntések kapcsán, nem lenne-e indokolt a kormányzatnak nem egy egységes egyéves hosszabbítást adni, hanem megnézni, hogy bizonyos ágazatok, amelyek már elõrehaladtak az azonosító jel kialakítása terén - ilyen például a társadalombiztosítás - egy éven belül is meg tudják valósítani az átállást, vagy vannak olyan ágazatok - és ebben teljesen egyértelmû, hogy az adóigazgatás ebbe a körbe tartozik -, ahol egyéb gazdasági okok miatt szükséges, hogy december 31. és január 1-je legyen a fordulópont. Úgy gondolom, hogy a késõbbiek folytán egyébként ezt nem szükséges az országgyûlési határozati javaslatban kimondottan rögzíteni, mert abban a törvényben, amit a kormány beterjeszt az Országgyûlés elé, ettõl az idõponttól el lehet térni, de jó lenne, ha felelõs kormányzati szervek elgondolkoznának ezen, és egy megfelelõ gesztust tennének az Alkotmánybíróság irányába.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a megtisztelõ figyelmet.