TÓTH PÁL, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság többségének elõadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Az emberi jogi bizottság múlt héten, november 30-án megtárgyalta a két elõterjesztéshez benyújtott tizenvalahány, tehát nem nagy tömegû módosító indítványt mondhatnám úgy is, hogy családias légkörben, tekintettel arra, hogy az országgyûlési határozathoz benyújtott módosító indítványok közül nyolc darabot a bizottságunk egyik tagja, Sepsey képviselõ úr nyújtott be.
Szeretném elmondani, hogy a bizottság nem volt szûkkeblû, komolyan vette ezeket a módosító indítványokat. Ez abból is kitûnt, hogy a nyolcból hatot elfogadtunk, ezek szövegpontosító, korrekciós jellegû módosító indítványok voltak.
Az igazsághoz tartozik, hogy Sepsey képviselõ úr leglényegesebb módosító indítványát végül is nem fogadtuk el. A határozati javaslat 2. a) alpont harmadik francia bekezdésének módosítását javasolta a képviselõ úr. Ennek lényege: indokolatlannak tartja a személyi és lakcímazonosító jel használatát az ingatlan-nyilvántartás területén. Sepsey képviselõ úr a szöveges indoklásban indítványát azzal indokolta, hogy az ingatlan-nyilvántartáson belül az ingatlanok tulajdoni lapszáma és helyrajzi száma megfelelõ azonosító, tehát nincs szükség a személyazonosító számra.
Ezzel kapcsolatban rögtön az mondható, hogy a tulajdoni lapszám és a helyrajzi szám magát az ingatlant azonosítja és nem a tulajdonost. Ez ott elhangzott. A bizottságunk többsége azzal értett egyet - és nagyon tömören fogalmazok, mert nem akarom húzni az idõt -, hogy az ingatlan-nyilvántartás vezetéséhez persze elégséges lehet a természetes azonosító, azonban csak ennek használata igen komolyan veszélyezteti a jogbiztonságot, és nem képes eleget tenni a közhitelesség kritériumának.
Sepsey képviselõ úrnak az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatban, mármint azzal, hogy ebbe a csomagba bekerült, egyéb aggályai és kifogásai is voltak. Például összefüggésbe hozta a vagyonadózással, legalábbis ezoterikus szinten. Meg kell mondjam, azzal értettünk egyet, hogy ennek a dolognak semmi köze a vagyonadóztatáshoz.
Sepsey képviselõ úrnak volt egy másik, mondhatnám generális indítványa a T/1570. számon benyújtott törvényjavaslathoz. Ebben a képviselõ úr nem kevesebbet indítványozott, mithogy a határidõt 1996. december 31-rõl 1996. július 1-jére változtassuk. Ezzel a bizottság sem és az elõterjesztõ sem értett egyet. Ezt a javaslatot a bizottság azért nem támogatta, mert az adóigazgatás szempontjából a módosító javaslat elfogadása igen súlyos és nem kívánatos helyzetet teremtene abban az értelemben, hogy vagy nem teljesülnének a személyi jövedelemadó törvénynek a jövedelemadó összevonására vonatkozó rendelkezései, vagy az adóév eltérõ idõszakaiban eltérõ azonosító jel használatának a következményeként a két jelnek az év végén együttesen kellene azonosítania az adózót. Ez szükségképpen azzal járna, hogy csak olyan azonosító jelet lehetne bevezetni, amellyel a személyi szám - idézõjelbe téve - azonosítható lenne, azaz átkonvertálható lenne, ezzel pedig éppen a szakazonosító értelme veszne el és keményen ellentmondana az Alkotmánybíróság határozatának is, amely éppen a nyilvántartások közötti átjárhatóságot kifogásolta.
Az igazsághoz tartozik, hogy az elõterjesztõ képviselõje, legalábbis a hangosan gondolkodás szintjén, nem zárkózott el attól, hogy megvizsgálják: az adóigazgatás kivételével a többi érintett nyilvántartás átállítható-e mondjuk szeptember 30-ig. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ez csak felvetés volt. Ilyen rövidebb határidõ lehetõségével, ennek gondolatával egyébként a bizottság néhány kormánypárti képviselõje is eljátszott, vagy legalább is úgy nyilatkozott, hogy örömmel támogatnának minden reális elképzelést ebben a vonatkozásban. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)