DR. NAGY SÁNDOR, a számvevõszéki bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Az Állami Számvevõszék megalakulása óta elsõ ízben szerepel az Országgyûlés elõtt önálló napirendként az ÁSZ éves tevékenységérõl szóló jelentés.
A "jelentés" kifejezés némiképp talán pontosításra szorul, hiszen míg Európa néhány országában olyan gyakorlat alakult ki, hogy a számvevõszékek tevékenységük eredményeit, tapasztalatait éves összefoglaló jelentésben terjesztik a parlament elé, addig nálunk az Állami Számvevõszék egyes vizsgálatairól készült jelentések mindegyike eljut az országgyûlési képviselõkhöz vagy az Országgyûlés bizottságaihoz; azokat a bizottságok tárgyalják, azaz a jelentések folyamatosan hozzáférhetõek. Így valójában ez a jelentés az Állami Számvevõszék 1994-es tevékenységérõl közelebb áll a "tájékoztató" mûfajához.
Az ÁSZ 1994. évi tevékenységérõl szóló jelentés megítélése kapcsán - talán még e késõi idõpontot is és a családias hangulatot is figyelembe véve - nem árt felidézni, hogyan is fogalmaz a hatályos alkotmány az Állami Számvevõszék jogállását, feladatait illetõen:
"Az Állami Számvevõszék az Országgyûlés pénzügyi, gazdasági ellenõrzõ szerve. Feladatkörében ellenõrzi az államháztartás gazdálkodását, ennek keretében az állami költségvetési javaslat megalapozottságát, a felhasználások szükségességét és célszerûségét, ellenjegyzi a költségvetés hitelfelvételeire vonatkozó szerzõdéseket, elõzetesen felülvizsgálja az állami költségvetés felhasználhatóságának törvényességét, ellenõrzi az állami költségvetés végrehajtásáról készített zárszámadást, ellenõrzi az állami vagyon kezelését, az állami tulajdonban lévõ vállalatok, vállalkozások vagyonérték-megõrzõ és vagyongyarapító tevékenységét, ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt egyéb feladatokat" és így tovább.
A megfogalmazásból világosan kitûnik, hogy az Állami Számvevõszék feladatköre meglehetõsen kiterjedt, hiszen vizsgálnia kell a központi költségvetés 31 fejezetét, 200 címét és hozzávetõleg 700 központi költségvetési központi szervet, az elkülönített állami pénzalapokat, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait, a kincstári vagyont, az állami tulajdonnak lényegében teljes körét, 3200 helyi önkormányzatot; és mindezt úgy, hogy nemcsak törvényességi, de célszerûségi és eredményességi szempontból is értékelve a tapasztalatokat, továbbá az állami tulajdon esetében - mint az elõbb idézett szövegbõl kitûnt - minõsíti a vagyonmegõrzõ, vagyongyarapító tevékenységet is.
A fenti felsorolásból kitûnik, hogy az abban foglalt feladatoknak teljeskörûen és valamilyen elvárható rendszerességgel megfelelni szinte lehetetlen. A feladatok ilyen nagyságrendje mellett csak az az út járható, amikor bizonyos feladatokat és azok évenkénti rendszeres elvégzését a törvény külön elõírja - ilyenek a költségvetéssel, a zárszámadással, az állami vagyonkezeléssel kapcsolatos teendõk -, illetve hogy az Állami Számvevõszék éves terv alapján lényegében szúrópróbaszerûen végez vizsgálatokat.
(0.20)
Már csak ezért is indokolatlan lett volna engedni annak a kezdeményezésnek, amely törvényben kötelezte volna az Állami Számvevõszéket arra, hogy évente mind a 3200 önkormányzatot vizsgálja meg. Ez meglehetõsen komoly aránytalanságot és hangsúlyeltolódást okozott volna az ÁSZ munkájában, arról nem beszélve - és ez a fontosabb -, hogy egyébként sem tekinthetõ megoldottnak teljeskörûen a vizsgálatokról készült jelentésekben foglaltak realizálásának feladata.
Tisztelt Országgyûlés! Napjainkban, amikor folyamatban van, illetve elõkészítés alatt áll az államháztartás reformja, fokozott jelentõsége van annak, hogy az Állami Számvevõszék ellenõrzõ tevékenységének tapasztalatai a lehetõ legjobban hasznosuljanak. Erre nézve több forma is kialakult, illetõleg kialakulóban van.
Ennek keretében változatlanul alapvetõ, hogy az Országgyûlés bizottságai megtárgyalják az illetékességi körükbe esõ jelentéseket. Ennek elõsegítése érdekében a számvevõszéki bizottság rendszeresen felhívja a téma szerint illetékes bizottságok figyelmét egy-egy jelentésre.
Legalább ilyen jelentõsége van annak, hogy ebben a ciklusban a számvevõszéki bizottság többször is élt azzal a lehetõségével, hogy egy-egy törvénytervezet vitája során az ÁSZ-vizsgálatokból leszûrhetõ tapasztalatok hasznosításaként bizottsági módosító javaslatokkal igyekezett hozzájárulni az adott törvény szövegének javításához, pontosításához.
A fentiek mellett a számvevõszéki bizottság esetenként külön is felhívja a kormány, illetve az illetékes tárca figyelmét egyes ÁSZ-vizsgálatokban foglalt tapasztalatokra, javaslatokra.
Mindemellett is jogos igényt fogalmaz meg az ÁSZ '94-es tevékenységérõl szóló jelentés mellé a számvevõszéki bizottság által beterjesztett országgyûlési határozattervezet, amikor 3. pontjában azt hangsúlyozza, hogy további erõfeszítésekre van szükség az ÁSZ munkájának, tevékenysége tapasztalatainak jobb hasznosítása érdekében. Ebben én megkülönböztetett fontosságot tulajdonítok annak, hogy egy-egy jelentõsebb, esetleg több év tapasztalatait is összefoglaló, átfogó jelentés - például az Állami Vagyonkezelõ Szervezet munkájáról vagy mondjuk a kárpótlásról, de a példákat sorolhatnám tovább - az Országgyûlés plenáris ülésén napirendre kerüljön. Semmilyen más forma nem helyettesítheti ugyanis azt, ha az Országgyûlés plenáris ülése von le - esetleg külön határozatban - bizonyos konklúziókat. Ezért a jövõben a számvevõszéki bizottság arra fog törekedni, hogy az ilyen természetû jelentések az Országgyûlés napirendjére kerüljenek.
Az országgyûlési határozattervezet külön is hangsúlyozza a módosított államháztartási törvényben, az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló törvényben, valamint a közbeszerzésekrõl szóló törvényben foglaltak érvényesülésének jelentõségét, és ezekkel összefüggésben az ÁSZ ellenõrzõ munkájának fontosságát. Ezek bizonyosan olyan témakörök, amelyek esetében nyilvánvalóan föl fog majd merülni a plenáris ülés elé terjesztés igénye.
Tisztelt Országgyûlés! Az Állami Számvevõszék megalakulása óta fontos szerepet játszik a törvényhozás munkájának segítésében. Feladatait az ÁSZ rendre színvonalasan teljesíti, ezért indokolt, hogy az Országgyûlés elismerését fejezze ki az Állami Számvevõszéknek, az Állami Számvevõszék vezetõinek és munkatársainak. Tevékenységének megítélése kapcsán - amelyrõl mind az ellenzéki, mind a kormánypárti képviselõk elismerõen szoktak nyilatkozni - gyakran elõtérbe kerül az a vélekedés, hogy a Számvevõszék elsõsorban az ellenzéki képviselõk munkáját segíti, hiszen tevékenysége sok szempontból a kormányzati szervek munkájának kontrolljaként is felfogható. Nem állítom, hogy ebben a megfogalmazásban nincs ésszerû, logikusnak tûnõ elem, de összességében ezt az álláspontot én a magam részérõl nem osztom.
A kormánypárti képviselõknek legalább akkora szüksége van az ÁSZ munkájára, mint az ellenzékieknek, hiszen - felfogásom szerint - a kormánypárti képviselõk a kormány törvényes és eredményes mûködésében, és nem a hibák, a mulasztások elkendõzésében érdekeltek. Ebbõl következõen nagyon is fontos számunkra az Állami Számvevõszék tevékenysége, és meggyõzõdéssel állítom, hogy a számvevõszéki bizottság kormánypárti képviselõi így is viszonyulnak az ÁSZ munkájához, megállapításaihoz, amit egyébként a bizottság számos állásfoglalása is mutat.
Az Állami Számvevõszéknek az elismerés mellett természetesen szüksége van arra is, hogy munkájának, a törvényekben rögzített kötelezettségeinek megfelelõ feltételek mellett tudjon eleget tenni. Ezért is nélkülözhetetlen, hogy a határozattervezet 4. pontjában foglaltakat az Országgyûlés fogadja el.
Tisztelt Képviselõtársaim! Õszintén megmondom, néhány órával ezelõtt úgy gondoltam, hogy errõl a pontról én már mint történelmi tényrõl és mint már az elõzõ költségvetési szavazás során teljesített pontról mondhatok egy-egy mondatot. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy miközben a költségvetési szavazás során az Állami Számvevõszék költségvetési elõirányzatának felemelt módosítására vonatkozó szavazás pozitívan zárult, azaz ez a része megtörtént, aközben az az indítvány, amelyik az illetménykiegészítés 45 százalékra történõ emelését egy kétharmados szavazás keretében döntötte volna el, sikertelennek bizonyult. Nem szeretnék messzire menni, de meggyõzõdésem szerint ez némiképp annak a szavazási módszernek is köszönhetõ, ahol is egyszerûen - finoman szólva - nehezen volt követhetõ, hogy mikor milyen indítványok, milyen tartalommal, az elõterjesztõ támogatása mellett vagy annak ellenében, és egyáltalán, milyen következményekkel járóan kerülnek szavazásra. Akkor gondolkodtam azon, hogy ezt az észrevételemet ügyrendi megjegyzésként meg fogom tenni. Azért nem tettem meg, mert végül is - ahogy mondani szokták - nem ment el véglegesen a hajó, és majd a költségvetési fõszámok mellett - mivel ez az indítvány fõszámot nem érint - kapcsolódó módosító indítványként újra jelentkezni fogunk ezzel a tétellel, és figyelni fogunk arra, hogy a szavazás e tekintetben egyértelmû legyen, és úgy kerüljön a szavazás feltételre, hogy minden jelen lévõ képviselõ pontosan értse, mirõl van szó. Elnézést e kis kitérõért!
Tisztelt Országgyûlés! A számvevõszéki bizottság nevében arra kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy az Állami Számvevõszék 1994. évi tevékenységérõl készült jelentésben foglaltakat jóváhagyólag vegye tudomásul, továbbá a számvevõszéki bizottság által beterjesztett országgyûlési határozattervezetet fogadja el. Tekintettel arra, hogy a számvevõszéki bizottság által beterjesztett határozati javaslat egyúttal az ÁSZ '94-es tevékenységérõl szóló jelentés bizottsági véleményezését, minõsítését is tartalmazza, kérem vegyék úgy, hogy egyúttal az ÁSZ-jelentésrõl kialakított bizottsági véleményhez is megtettem a szóbeli kiegészítésemet.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)