DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Igen kalandos és szomorú története van a most elõttünk lévõ törvénytervezetnek, amely a családi pótlék rendszerének átalakításáról szól. Szomorú azért, mert március 12-e óta bizonytalanságban és kétségbeesésben tartotta a családok jelentõs részét, és olyan negatív folyamatokat indított el a társadalomban, amelyek hosszú távra hatnak és amelyek már visszafordíthatatlanok.
Én emlékszem a Bokros-csomag ezen részérõl folytatott igen élénk vitára - és úgy tûnik, hogy most is erre kell számítanunk -, de különösen Mécs Imre képviselõtársam felszólalása hagyott bennem igen mély nyomot. Kiállt az alanyi jogon járó családi pótlék mellett - nyilván azért, mert õ maga is több gyermeket nevel -, de az a mondata, amikor fölkérte a kormányt, gondolja meg, hogy a Bokros-csomag ezen részét visszavonja, hogy ne kelljen utólag szégyenkezni, nem valósult meg. Hát, azt gondolom, van miért szégyenkezni.
Biztos vagyok abban, hogy nagyon sokan közülünk, képviselõk közül, különösen azok, akik elmaradott válságtérségekben élnek, nap mint nap tényként élik meg, hogy hihetetlen mértékben nõ az elszegényedés, különösen a gyermekeket vállaló, gyermekeket nevelõ családokban. Pedagógus ismerõseinktõl hallhatjuk, az iskolákban tapasztalják, hogy ma már nemcsak mennyiségi, hanem minõségi éhezés is jelentkezett. Minden harmadik gyermek Magyarországon a létminimum alatt él. Hazánkban tehát a szegénységnek gyermekarca van.
Az elõre látható - mondják sokan, szociálpolitikusok is -, hogy ha a családi támogatásokat, például a családi pótlék alanyi jogon való adását megszüntetjük, elvonjuk, akkor még kevesebb gyermek fog születni, különösen a középréteghez tartozó családokban. Nálunk tehát a népesség fogyása a népesség további elöregedésével fog járni. Magyarország tehát - tudom, sok más modern társadalomhoz hasonlóan, ami persze nem lehet vigasz számunkra és példaértékû sem - demográfiai katasztrófa elõtt áll, még akkor is, ha ezzel oly sokan nem akarnak szembenézni. Természetes, hogy minden, hozzánk hasonló országban, erre az igen súlyos kihívásra másképpen felelnek. A mi szociálliberális kormányunk eddig korábbi ígéreteivel, korábbi programjában megfogalmazottakkal ellentétben, a gyermeknevelés feltételrendszerének leépítésével, a demográfiai folyamatokkal kapcsolatos struccpolitikával válaszolt, miközben - hallottuk - a legtöbb európai államban ma is alanyi jogon jár a családi pótlék és a rászorultaknak még plusztámogatásokat is adnak.
Így, úgy tûnik ma már, hogy csupán abban reménykedhetünk mi, kereszténydemokraták, hogy ennek a nemzetnek lesz majd valamikor egy olyan kormánya, amely aktív népesedéspolitikát fog folytatni, amely fel fogja ismerni, hogy nem szegénypolitika, hanem esélyegyenlõséget és a gyermekvállalás szabadságát biztosító valódi szociálpolitika kell, mert szegénypolitizálással megszûnik a népesedéspolitika és megszûnik a családpolitika is.
Az elõttünk lévõ törvényjavaslat a bokrosi államháztartási reformok kudarcának tipikus példáját mutatja. Ma már nemcsak a szociálpolitikus szakemberek számára, hanem valamennyiünk számára világos, hogy a szociális ellátórendszer néhány eleme újragondolásra és természetesen átalakításra szorul.
(11.20)
Ugyanakkor teljesen jogos az a társadalmi igény is, hogy ezen juttatási rendszerek mindig kiszámíthatóak legyenek, hogy biztos jövedelemkiegészítõ forrást nyújtsanak, hogy a társadalom arra rászoruló tagjai mindig világosan elõre lássák, hogy mely esetekben számíthatnak a társadalmi szolidaritás megnyilvánulásaként szociális segélyre, társadalombiztosítási járulékra, gyermektámogatásokra vagy anyasági juttatásokra.
A bokrosi reformdüh azonban - bár alapvetõen helyes célt tûzött ki maga elé - megtörte márciusban ezt a logikai sort, és az értékelést, elemzést, majd a javaslatok vitájának értékelését kihagyva, rögvest az át nem gondolt ötletek megvalósításához kezdett március 12-én.
A szociálpolitikusi, szakmai közvéleményen túlmenõen azonban - mondhatnám azt is, hogy hál'istennek - a törvényjavaslattá, majd elfogadott törvénnyé elõlépett ötletroham az ettõl sokkal súlyosabb fórumokon: a társadalom és az Alkotmánybíróság elõtt is megbukott.
Az elõttünk lévõ törvényjavaslat most a bukás tényét próbálja leplezni, szépíteni azzal, hogy az alapvetõen helytelen kiindulópontot megtartja, és számos ponton alkalmazkodik az akkor elhangzott kritikai észrevételekhez. Éppen ezért szinte minden, ami az elõttünk fekvõ módosító javaslatban szerepel, azt kell mondjam, hogy alapvetõen jó és dicséretes, hiszen az elõzõ változat hibáinak a javítását szolgálja. Ugyanakkor egyetlen nagy hibája van ennek a benyújtott törvényjavaslatnak, mégpedig az, hogy nem dob mindent sutba, és megtartja a mérhetetlen jövedelmek mérésén alapuló, rászorultsági elvû családipótlék-rendszert.
A családi pótlék alanyi jogának megvonása egy szerzett jog eltörlését jelenti, és ami még súlyosabb: azzal a társadalompolitikai üzenettel, hogy a magyar kormány és állam nem tekinti magát többé érdekeltnek, sem pedig felelõsnek a gyermekek sorsáért, jelenéért, a magyar társadalom jövõjéért. A nem minden gyermek után járó nevelési hozzájárulás ugyanis a társadalmi igazságosság hamis látszatát kelti, a társadalom kettészakítását eredményezi a még éppen támogatandókra és az arra már nem méltókra.
A tehetõsebbek nagyobb közteherviselésének igényét viszont meg sem kísérli kielégíteni, hiszen tõlük valójában nem ezzel a módszerrel kellene és lehetne több állami bevételre szert tenni. Ha már a családi pótlékról beszélünk, például azzal, ha Bokros miniszter úr a márciusi csomagja helyett elkészített volna egy modern adóreformot, és ígéretéhez híven 1996. január 1-jétõl bevezetné a családi jövedelemadózást, és ha még akkor is tapasztalna egyensúlytalanságot, akkor talán el lehetne gondolkodni rajta, hogy a családi pótlékot adóztassuk meg. Ez lehetne a megoldás a gyermekvállalás ösztönzésére, a gyermeknevelés támogatására.
Többen elmondták elõttem, hogy a jogalkotó a támogatásból most a középrétegek jelentõs részét zárja ki, ugyanakkor a bennmaradtak számára szegénységi csapdát állít, visszatartva õket - és ez a legnagyobb bûn - a többletjövedelem megszerzésének igényétõl is. A tervezet szerint a jövõben annak adunk családi pótlékot, akinek alacsony jövedelme ezt indokolttá teszi, elfelejtve, hogy a családi pótlékkal nem a szülõket, hanem a gyermekeket kötelessége támogatni az államnak, hogy a családi pótlék, a gyes, a gyed a tb kasszájába befizetett, nem is olyan alacsony járulékok nyomán biztosítási és nem rászorultsági alapon jár, nem afféle méltányossági alapon adott szociális támogatás. Mert ha van ilyen, akkor azt tereljük a szociális szférába.
Ez az intézkedés most megosztja a gyermekeket attól függõen, hogy mekkora a szülõk igazolható jövedelme, miközben borzasztóan szûk az a réteg, amelynek bevétele pontosan nyomon követhetõ. Az intézkedés tehát egyértelmûen ismét a bérbõl és fizetésbõl élõket sújtja.
De nézzük a tervezetet részleteiben, vegyük sorra az elõnyöket, mert azok is vannak. Jó, hogy az egy fõre jutó nettó havi jövedelem 17 ezer forintról 19,5 ezer forintra emelkedett, mindazonáltal a körülbelül 15 százaléknál kevesebb emelés még arra is kevés, hogy a gyermekek után a létminimum alatt élõ családok mindegyike kaphasson családi pótlékot. Jó lenne persze, ha lenne hivatalos létminimum-számítás.
Jó, hogy az egy fõre esõ jövedelem számításánál figyelembe vehetõ a közös háztartásban élõ azon rokon is, akinek eltartása a szülõ kötelessége és a tartási kötelezettségének eleget is tesz. Jó, hogy lehetõvé válik a jövedelemnyilatkozatban megadott adatok ellenõrzése és hogy meghatározásra került az ellenõrzést végrehajtó szerv is. Kifejezetten romboló hatású ugyanis az olyan törvény, amely juttatásokat jogosultságokhoz köt és világossá teszi, hogy senki nem jogosult a bevallás ellenõrzésére. A Bokros-csomag idevágó részének eme hiányossága itt tehát pótlásra került.
Kérdés azonban, hogy a települési önkormányzat ezen újabb jelentõs feladat elvégzéséért kap-e ellenszolgáltatást, és ha igen, az megfelelõ összegû-e. Mennyi lehet vajon ez az összeg? Nagy kérdés az is, hogy az APEH vajon valóban képes lesz-e mérni a családi jövedelmeket, amikor még az egyéni jövedelmek mérése és ellenõrzése is megoldhatatlan feladat elé állítja a hatóságot. És ez vajon mennyibe kerül?
Ennyi dicséret után már csak egyetlen hiányosságról kell szólnom, arról, hogy a törvényjavaslat - mint már említettem - nem helyezi hatályon kívül a mérhetetlen jövedelmek mérésén alapuló, rászorultsági elvû családipótlék- rendszert. Mindenki tudja - talán még az APEH-et felügyelõ pénzügyminiszter úr is -, hogy a magyar jövedelembevallások és a tényleges jövedelmek között bizony igen nagy lehet az eltérés. A támogatott rendszer viszont egyértelmûen csalásra és teljesítmény-visszatartásra ösztönöz. Csalásra, hogy a család kimutassa, mégis jogosult a családi pótlékra. Ha a családok szilárd erkölcsi alapját az utóbbi évek, hónapok tapasztalatai még nem rendítették meg, akkor majd "pusztán" a teljesítményüket fogja visszafogni. Ha például egy kétgyermekes családban a férj és a feleség nettó összjövedelme 77 ezer forint, és mondjuk a férj kap 4 ezer forintos fizetésemelést - amire persze nincs remény -, a családot összességében a családi pótlék kiesése miatt 360 forint veszteség éri.
"Dolgozz keveset, nem lesz baleset!" - tartja a szocializmusbeli jótanács, ami a jelek szerint a szociálliberális kormány ízlésével is egybeesik. Véleményünk szerint tehát a törvényjavaslat jó irányba mutat, csak nem megy elég bátran végig az úton. Pedig ha ezt tette volna, akkor a törvényjavaslat szövege is lényegesen rövidebb lett volna. Például annyi, hogy: "Az Országgyûlés a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény 61-69. §-át hatályon kívül helyezi", és akkor mi, kereszténydemokraták is igennel szavaztunk volna. Így viszont ezt az egyetlen módosító indítványunkat nem fogjuk benyújtani és nemmel fogunk szavazni.
A pénzügyminiszter úr bízva abban természetesen, hogy a tervezet elfogadásra kerül - bár remélem, hogy azóta már támadtak némi kétségei -, a '96-os költségvetésben családi pótlék címén már csak 85 milliárd forintot tervezett, 13 milliárd forinttal csökkentve a '95. évi összeget. Mi, képviselõk, lehet, hogy csak az ellenzéki képviselõk, sajnos - és megint sajnos - nem ismerhettük meg azt a háttéranyagot, azt az elemzést, amelynek alapján õ a költségvetés szóbeli indoklásában számokban közli, hogy mennyivel fog csökkenni a jogosultak köre. Kíváncsi lennék rá, hogy például a népjóléti miniszter úr rendelkezésére is ezek a számok állnak-e. Kíváncsi lennék rá, hogy ezek a számok hitelesek-e és megbízhatóak-e. Honnan lehet ma pontos jövedelemkimutatásokat beszerezni?
Hogy sok-e vagy kevés ez a 85 milliárd, az persze nézõpont kérdése.
(11.30)
Azt gondolom, hogy a pénzügyminiszter úrnak nagyon sok, remélem, a népjóléti miniszter úrnak borzasztóan kevés. Sok lehet annak is, akinek ez zsebpénz csupán - de ez borzasztóan kevés család -, vagy éppen a családfõ havi italellátását biztosítja.
Itt álljunk meg egy pillanatra! Nem a szülõknek: a gyermekeknek adjuk a családi pótlékot. Talán jó lett volna inkább olyan technikákon gondolkodni, hogyan juthatna el a sarki kocsmák helyett például valóban a gyermekhez a nekik szánt összeg. Azoknak is borzasztóan kevés, akiknek a hónap vége felé - és itt a középrétegre gondolok - a lakásépítési kölcsön, az egyre emelkedõ közüzemi díjak, egy-egy tartós gyermekbetegség gyógyszereinak a kiváltása vagy esetleg egy négyezer forintos gyermekcipõ megvásárlása után már a szomszédba kell menni kölcsönkérni, hogy tejet és kenyeret tudjanak venni a gyermekük számára. Különösen igaz ez az országnak azokra a vidékeire - köztük a mi megyénkre, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére -, ahol többszörösen hátrányos helyzetben nyomorognak ma már családok. Így én az õ nevükben is tiltakozom, és kérem a törvénytervezet visszavonását. Tisztelettel és alázattal kérem képviselõtársaimat - Béki Gabriellát, Mécs Imrét -, hassanak oda, hogy a frakciójuk "nem"-mel szavazzon. És kérem azokat a szocialista képviselõket, akik velem együtt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébõl vannak itt, hogy "nem"-mel szavazzanak erre a törvénytervezetre. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)