DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr! Mélyen tisztelt Országgyûlés! Jó érzés volt négy ellenzéki hangvételû képviselõi hozzászólást hallani most itt az Országgyûlésben. Ezeket szeretném most folytatni, amikor a családi pótlékról és a családok támogatására szolgáló korábbi törvényeket módosító, T/1605. számú törvényjavaslat tárgyában teszem meg a Független Kisgazdapárt részérõl észrevételeimet.
Egy éven belül immár másodszor foglalkozik az Országgyûlés a családi pótlék csökkentésének kérdésével. Csökkentésrõl kell beszélni, és nem valamilyen érdemi rendszer módosításáról, mivel a törvényjavaslat, éppen úgy, mint az Alkotmánybíróság által elutasított stabilizációs törvényrész esetében egyetlen célt szolgál: lefaragni azokat a kötelezettségeket, amelyeket a családi pótlék fizetése az államháztartás számára jelent.
A pénzügyi kormányzat ezt a kérdést kellõ tálalás érdekében már áprilisban igyekezett becsomagolni, hivatkozva arra, hogy a cél csupán az igazságos közteherviselés megteremtése, magyarán, azok ne kapjanak családi pótlékot, akiknek anyagi helyzete ezt nem teszi indokolttá. Idáig a változtatás logikája még elfogadható is lenne. De az már korábban is egyértelmû volt, hogy a társadalom elszegényedése mellett ebbõl lényegi megtakarítás nem fog bekövetkezni. Az esetleges megtakarítás is gyakorlatilag csak abból ered, amit a rászorultaktól vesznek el.
Mindenesetre el kell ismerni, hogy az Alkotmánybíróság döntésének, amely a családi pótlék változtatására vonatkozó korábbi törvényrész végrehajtását megakadályozta, volt annyi pozitív hatása is, hogy a jelenleg benyújtott törvényjavaslat alapján törlésre került néhány olyan durva igazságtalanság, amelyet az elõzõ törvény még tartalmazott.
A jelen törvényjavaslat indoklása leszögezi, hogy az Alkotmánybíróság döntései után annak érdekében, hogy a változások hatályba léphessenek, az Országgyûlésnek külön törvényben kell rendelkeznie az alkotmányos követelményekkel is összhangban levõ szabályozásról és a törvény hatálybaléptetésérõl.
A népjóléti miniszter mint a törvényjavaslat elõterjesztõje akkor járt volna el logikusan, ha az 1995. évi XLVIII. törvény idevonatkozó részét hatályon kívül helyezteti és egységes szövegben hozza a parlament elé. Úgy látszik azonban, hogy a kormányzati munkában a szakmai presztízskérdések fontosabbak, így ismét szaporítani fogjuk az áttekinthetetlen, a módosítások módosítását jelentõ törvények számát.
A törvényjavaslat érdemi részére térve elöljáróban szeretnék visszatérni arra a gondolatra, amely a költségvetési vita során hangzott el. A pénzügyminiszter úr - az expozét követõ felszólalásokra válaszolva - részletesen kifejtette, mi a különbség a rövid távú és a hosszú távú gazdasági célok között. Óva intett attól, hogy a rövid távú szempontok megelõzzék a hosszú távú elképzeléseket, mondván, ezzel éppen a jövõt tennénk tönkre. Az expozéban büszkén sorolta, mekkora összegeket költ a kormány a hosszabb távú célkitûzések megalapozására. Éppen ezért döbbenetes számomra, hogy a kormányzat nem akarja észrevenni: a gyermeknevelés az ország, a társadalom egyik legfontosabb hosszú távú érdeke. Lehet itt rövid távon takarékoskodni, de ez a takarékosság késõbb nagyon sokba kerülhet. Az elöregedés veszélye már ma is komoly fenyegetés, a rövid távú stabilizáció a jövõ destabilizációjához vezet.
De nézzük újra részleteiben a törvényt. A törvényjavaslat 1. § (1) bekezdése a családi pótlék fizetésének határául nettó 19 500 forint egy fõre esõ havi illetményt állapít meg. Az 1995. évi XLVIII. törvényben ez az érték 17 000 forint volt, azaz 14,7 százalékos növekedést vett figyelembe az 1995. évben. Ez nagyjából valóban megfelel az 1995. évi átlagos bérnövekedésnek, csak éppen a korábbihoz hasonlóan azt nem veszi figyelembe, hogy a társadalmi szinten számított létminimum ugyanitt húzódik meg.
Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a fizetendõ táppénz viszont már 18 000 forint feletti egy fõre jutó jövedelem esetén csökken - és ne felejtsük el, az éves inflációt teljesen figyelmen kívül hagyva, az 1993-as alapértékeket használja a törvény -, egyértelmû, hogy már széles rétegek számára megszorítást jelentve ezáltal.
Kétségtelen, hogy a gyerekes családok nem fognak szervezetten tiltakozni. Itt nem kell sztrájktól tartani. Legfeljebb a gyermekvállalási kedv csökken, azaz nyugodtan lehet a családok terhére takarékoskodni. Fel sem merült, hogy más területekhez hasonlóan a megtakarítást a támogatás értékmegõrzésére fordítsák. De ha ezt nem teszik, akkor legalább illett volna a törvény ellentmondásait kiküszöbölni, azaz a törvényalkotónak ki kell mondania, hogy az inflációs értékcsökkentést is a családok viselik, a törvény 6. §-a, melyet az 1993. évi V. törvény 3. §-a állapított meg, nem érvényes. Az Országgyûlés éppen arról dönt, hogy az adott paragrafussal ellentétben semmilyen módon nem kívánja emelni, sem differenciáltan, sem ütemezve, a családi pótlék összegét.
(10.50)
Az év eleji törvényalkotás óta éppen elég idõ állt az illetékes szervek rendelkezésére, hogy alaposan átgondolják a törvényt, illetve a végrehajtás egyes részleteit. Már az 1995. évi XLVIII. törvény vitája során jeleztük, hogy rendkívüli módon elbürokratizált az igénybejelentésnek a törvényben rögzített rendszere. Arról nem is beszélve, hogy az évenkénti érvényesítés adminisztrációs költségeit sem becsülte fel senki.
A rendszer a törvényjavaslattal sem változott. A költségek pedig - tekintve, hogy a költségvetés tárgyalásánál hiányzik a társadalombiztosítás költségvetése - ugyancsak nem állapíthatók még meg. Az igényjogosultság megállapítása az esetek döntõ többségében a munkáltatókon keresztül történhet, hiszen õk tudják a bérbõl élõk jövedelmét igazolni.
Közel másfél millió kérelem elbírálása évente túl nagy munka. Mint már elmondtuk, bõven elegendõ lenne az egyszeri igénybejelentést követõen csak a változások nyomon követése, azaz a munkáltatókat kötelezni a jövedelmek ellenõrzésére és annak jelzésére, ha valaki kiesik a megadott jövedelemhatárok közül.
A törvénymódosítás rendkívül egyszerûen intézi el az adatok valódiságának megállapítását is, amikor a családra vonatkozó adatok ellenõrzését a települési önkormányzat jegyzõjére, a jövedelemre vonatkozó adatok ellenõrzését az APEH-re bízza - igaz, azzal a megkötéssel, hogy ezt a családi pótlékot folyósító szerv megkeresésére kell végezniük.
Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy igazában senki sem gondolta át a folyamatot. A települési önkormányzatok ugyanis nincsenek felkészülve ilyen feladatra, különösen akkor, ha ez tömegesen jelentkezik. A népesség- nyilvántartás adatai nem eléggé megbízhatóak. Rengeteg az ingázó vagy ideiglenes lakásba bejelentett, így esetenként több önkormányzat között lehet csak a kérdést rendezni. Az sem világos, hogy az egyedi ellenõrzési kéréseknek hogyan fog az APEH a jövedelem esetében eleget tenni. Mindenképpen szükség lenne a rendszer teljes kialakítására és megszervezésére.
Többen jelezték már - nem akarok itt most részletesen szólni róla, magam is két tucat levelet kaptam fogyatékos gyermekek szüleitõl - hogy a legkülönbözõbb helyzetek alakulnak itt ki. Vannak olyan esetek, amikor valakinek a lánya 17 éves korában lett súlyosan beteg, és a nyugdíjba kerülõ szülõk számára nem biztosított, illetve nem eléggé, nem megfelelõen preferált a gondoskodás. Más esetekben más nehézségek merülnek fel. Ezeket szinte egyenként is meg kellene vizsgálnia a megfelelõ egészségbiztosítási, illetve nyugdíjbiztosítási szerveknek.
Visszatérve a pénzügyminiszter úr költségvetési expozéjára: világossá vált, hogy bármennyire károsnak tartjuk a családi pótlék csökkentését, a pénzügyi kormányzat ragaszkodik ennek törvényi elfogadásához. Ilyen körülmények között csak abban lehet reménykedni, hogy a törvény megfelelõ módosítással, módosításokkal olyanná formálódik, ami az ország számára a lehetséges legkisebb zavart okozza.
Az ellenzék és pártja, a Független Kisgazdapárt nem fogja elfogadni ezt a törvényt.
Köszönöm szépen. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.)