DR. GARAY ISTVÁN, a szociális és egészségügyi bizottság elõadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A szociális és egészségügyi bizottság 1995. november 9-én megtárgyalta a T/1605. számú, a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatálybaléptetésérõl benyújtott törvényjavaslatot. Megjegyzem, hogy a bizottság 1995. szeptember 7-én egy másik, végül a kormány által visszavont formában tárgyalt e törvényjavaslatról; akkor is hangzottak el viszont olyan észrevételek, amelyek a jelenleg elõttünk fekvõ változatra is érvényesek.
A törvényjavaslat tárgya korlátozza és korlátozta a megnyitható vita terjedelmét, de a nyilvánvaló, a tárgykörhöz szorosan kapcsolódó, ugyanakkor azon túl is mutató, átfedõ szakmai összefüggések miatt egy ennek megfelelõ megbeszélés és vita folyt. Néhány jellemzõ részletet és gondolatot emelek ki.
Nem elõször és valószínûleg nem utoljára kerültek felszínre a szociális ellátásokat meghatározó olyan alapelvek, mint az alanyi jogosultság és a rászorultsági elv ellentmondásai általánosságban és konkrétan, a törvényjavaslat vonatkozásában.
(10.00)
A rászorultsági elv elfogadása esetén is felmerült az ellátórendszer találati arányának a jelenlegi társadalmi, gazdasági, szociológiai helyzetben számottevõ hibaszázaléka, példaként hozva a családok jövedelmi és vagyoni helyzetét tükrözõ adatok, igazolások és bevallások ellentmondásait.
A bizottsági ülésen - és itt utalok a bevezetõben említett tágabb szakmai összefüggésekre - ismételten támogatólag szóba került a hozzászólók részérõl egy, a gyermekek számát figyelembe vevõ, illetve családi típusú jövedelemadó- rendszer kidolgozásának szükségszerûsége, ezen túlmenõen pedig a gyermeküket egyedül nevelõ, valamint fogyatékos gyermeket nevelõ szülõk, családok további preferenciarendszerének kidolgozása, rövid és hosszú távon egyaránt.
Az elmúlt hónapok egyes pozitív, reményt keltõ gazdasági változásai, folyamatai alapján - melyek a családtámogatási rendszer megszorításából várható költségmegtakarítások nélkül is bekövetkeztek - az említett szeptember 27-i bizottsági ülésen nem egy képviselõ úgy vélekedett, hogy ezen megszorító, a családokat negatívan érintõ intézkedések nélkül vagy azok enyhébb formájával a gazdasági fellendülés, növekedés valószínûleg továbbra is fenntartható lenne, annál is inkább, mivel az infláció az elmúlt öt-hat évben a családtámogatási juttatások reálértékét amúgy is igen jelentõsen csökkentette.
A szocialista képviselõk véleménye szerint a rászorultsági elv következetes alkalmazását is számon lehet kérni a törvényjavaslaton, mert a módosabb családoktól megvonni szándékozott összegek nem fognak az alacsonyabb jövedelmûeknél megjelenni, de ennek arányában az önkormányzatoknak szociálpolitikára fordítható forrásai sem növekednek 1996-ban. Ez utóbbi pedig elengedhetetlen feltétele lenne egy, a valódi életviszonyokat figyelembe vevõ, a vagyonra és a jövedelemre hitelesen koncentráló támogatási rendszernek.
Nem értünk egyet - és itt elnézést kérek a kifejezésért - az úgynevezett maradványgyermekek ügyének ismételt informális felvetésével, az ezzel kapcsolatos kedvezmények, az ellátási rendszer bárminemû szûkítésével, különösképpen pedig azzal nem, hogy ezen kérdéskör rendezése ne törvényben történjen meg, elkerülendõ egy utólagos, kormányrendeleten alapuló további kedvezménymegvonást.
A mostani elõterjesztést a többség több tekintetben jobbnak ítélte az elõzõnél. Számos, korábban bizottsági indítványként elfogadott javaslatunkat éppen az Alkotmánybíróság döntése kapcsán tartalmazza, utalok itt például az egygyermekesek családi pótlékára, a megváltozott jövedelmi viszonyok mellett folyósítható családi pótlék igényelhetõségére.
A fenti véleményekkel, kritikai megjegyzésekkel a bizottság a törvényjavaslatot 11:5 arányban általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)