DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Holnap reggel lesz harmincadik napja, hogy Erdélyben éhségsztrájkol egy ember. Katona Ádám székelyudvarhelyi irodalom- és mûvelõdéstörténész, az RMDSZ keretein belül mûködõ Erdélyi Magyar Kezdeményezés szóvivõje a magyar forradalom évfordulóján, október 23-án éhségsztrájkot kezdett.
Az ismert erdélyi politikus és közíró, aki nemrég töltötte be a hatvanadik életévét, elõre meg nem határozott idõre választotta a politikai ellenállásnak ezt a korántsem veszélytelen módját. Éhségsztrájkja megkezdésekor nyílt levélben fordult Ion Iliescu államelnökhöz, amelyben tényekkel bizonyítja az erdélyi magyarság hátrányos, jogfosztott helyzetét. Megírja, hogy elhatározására a romániai magyar nemzeti közösség esélyegyenlõségének megszerzése iránti erkölcsi kötelességtudat késztette. "Tisztelt Elnök Úr!" - írja levelében Katona Ádám - "Éhségsztrájkra határoztam el magam, hogy felhívjam a közvélemény figyelmét magyar nemzeti közösségünk hátrányos megkülönböztetésére Romániában."
Akcióját a romániai magyar társadalom aggódó együttérzéssel figyeli, miként az államelnök reagálását is. A sztrájk befejezését ugyanis Iliescu elnök gesztusától tette függõvé. Arra kérte az elnököt, ne csak szóban nyilatkozzon a magyar-román megbékélésrõl, tegyen is érte. "Tiszta szándékának jelképes igazolására kérem, gyakoroljon elnöki kegyelmet, és ezzel tegye lehetõvé, hogy a hét zetelaki magyar férfi ötéves kényszerû számûzetés után bántatlanul hazatérhessen székely szülõföldjére. Ezen messzire látó államférfihoz méltó gesztusával, ha kegyelmet gyakorolna az igazságtalanul elítélt magyarok felett, valóban tenne egy szimbolikus lépést népeink olyannyira kívánatos megbékélése irányába." A hét magyar férfit az 1990-ben kiadott amnesztia semmibevételével, teljesen ártatlanul öt-ötévi börtönbüntetésre ítélték a Bukaresti Katonai Bíróságon azzal a koholt ürüggyel, hogy 1989 decemberében, az úgymond, forradalom idején megrongálták a helyi milícia épületét és elégették a Román Kommunista Párt zászlaját. Az ítélet végrehajtása elõl a hét fiatalember emigrációba menekült, otthagyva családjukat.
Alapvetõen Katona Ádámnak és Eva Maria Barki nemzetközi jogászasszonynak köszönhetõ, hogy az odahaza maradt, többi ártatlanul elítélt 1994-ben, több évi súlyos börtönbüntetés letöltése után feltételesen szabadlábra kerülhetett. Az osztrák hírszerzés ugyancsak tavaly tette közzé, hogy ezért a mentõakciójukért a román titkosszolgálat mindkettõjüket likvidálásra ítélte. Eva Maria Barkit nemkívánatos személynek minõsítették, nem engedik be Romániába, Katona Ádám pedig állandósított fenyegetettség állapotában él Székelyudvarhelyen. Félre nem érthetõ szemek és személyek követték figyelemmel még a tegnapi napon is azokat, akik kórházi ágyához mentek.
A nyílt levélben szó esik az új román oktatási törvényrõl is, mely "súlyosan sérti az országunkban élõ valamennyi etnikai kisebbség egyenlõségét" - állítja Katona Ádám. "Végrehajtása a fasiszta, valamint kommunista Románia homogenizáló iskolapolitikájának felújítását jelentené."
Arra kéri a román államelnököt, hogy oldja fel az ellentétet a megbékélést hangoztató nyilatkozatai és az oktatási törvény elnöki aláírása között. Biztosítsa az elnök valamennyi román állampolgár esélyegyenlõségét. Szóvá teszi, hogy Székelyföld színmagyar vagy magyar többségi területeire, tehát Románia szívébe újabb nagyszámú katonaságot telepítettek, holott erre az ország biztonságának növelése miatt nincs szükség. A közelmúltban mértéktelenül felduzzasztották a székelyföldi karhatalmi erõket is, ugyancsak az elrománosításnak és az itt élõ lakosság megfélemlítésének nyilvánvaló szándékával.
Számtalan példával igazolja, hogy a megnövelt létszámú karhatalmi erõ rendszeresen bántalmazza az ott élõ magyar és cigány embereket, csupán azért, mert nem románok. "Október 12-én a kápolnásfalvi illetõségû és a katonai szolgálata elõtt álló Lõrincz Mátét olyan módon megalázták és bántalmazták a szentegyházi rendõrök, hogy emiatt másnap önkezével vetett véget életének." - olvashatjuk Katona Ádám levelében.
Ion Iliescu államelnök eddig, az éhségsztrájk 29. napjáig a legcsekélyebb jelét sem adta annak, hogy a román megbékélési szándékot tettekkel is hitelesítse.
(22.00)
Katona Ádámot orvos ismerõsei és barátai súlyos állapotban a székelyudvarhelyi kórházba szállították, ahol tovább folytatja akcióját. Egy ízben baráti rábeszélésre már hajlandónak mutatkozott, hogy akcióját november 16-án befejezze, ám végül is úgy döntött, folytatja éhségsztrájkját annak érdekében, hogy a magyarországi és európai közvélemény megismerje az igazságot a romániai magyarság tragikus helyzetérõl.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Országgyûlés! Aki 30. napja éhségsztrájkol, az egy elszánt ember, az tudja, hogy mit csinál. Hozzászólásommal arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a magyar kormány merítsen erõt abból, és tárgyalásai során súlyának és hitelességének megfelelõen kezelje a román államelnök megbékélési javaslatát.
Nagyon sajnálom, hogy a külügyi tárcának nem volt lehetõsége az elõre bejelentett felszólaláson jelen lennie. A jegyzõkönyv bizonyára lehetõséget nyújt arra, hogy ezt megismerjék és Katona Ádám éhségsztrájkjáról pontosabb információkat kapjanak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)