DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Én is a 36. pontban felsorolt, de valójában ott leírni elmulasztott alkotmányügyi bizottsági módosító indítvány kapcsán szeretnék néhány dolgot hozzátenni ahhoz, amit Szigethy képviselõtársam elmondott, annál is inkább, mert jogosultnak tartom magam - mint az alkotmányügyi bizottság közösen megfogalmazott indítványának egyik ott jelen lévõ képviselõ tagja - ezeket az érveket még tovább a tisztelt Országgyûlés figyelmébe ajánlani.
Elõször is kifogásunk volt az ellen, hogy semmiféle különbséget nem tesz ez a bizonyos nyilvánosságra hozatali eljárási szándék az adózóknak a döntõ két típusa között, tehát a magánszemélyek, illetõleg a cégek, a társasági formában mûködõ adózók között. Az elsõ és a legfontosabb aggályunk ebbõl fakad, hiszen ily módon - ahogy azt Szigethy képviselõ úr elmondotta az imént - ennek az elfogadása esetén semmiféle védelmet nem fedezhet föl az a becsületes, magánszemélyként adózó állampolgár, aki, mint itt hallottuk - egy gépkocsi súlyadó, de bármilyen, a magánfoglalkozás, a klasszikus adózással járó szellemi foglalkozásokhoz kötõdõ személyek adóbevallása kapcsán - egy számára nem is észlelt, de nyilvánvalóan esetleg hamisnak vagy hamisítottnak minõsülõ bizonylaton alapuló bevalláshoz kötõdik. Ennek a következménye az, hogy mindenféle jogorvoslat, mindenféle bírósági eljárást megelõzõen õt szégyenítik meg azzal, tehát aki valamilyen teljesen indokolt, tévedésen alapuló számlát vagy adatot közöl az adóhatósággal - amelyrõl kiderül, hogy például egy fantomcég állított ki számára számlát, amirõl õ nem tud, ezt a fantomcéget megvédi, hogy úgy mondjam, ez az eljárás, ebben az esetben mindenképpen -, õ pedig pellengérre kerül, és megjelenik a - nem tudom, milyen - nyilvánosság elõtt. Ennek a pontos formáját nem tudtuk ugyan kideríteni, és az elõterjesztõ ott lévõ képviselõje nem nagyon tudott errõl több adatot elmondani. Tulajdonképpen teljes mértékben diszkreditálódik a személyisége.
Tudom azt, hogy utána lehet bírósághoz fordulnia, de nagyon szeretném tisztelt képviselõtársaim figyelmébe ajánlani: milyen helyzet az, amikor egy ilyen, nyilvánosan meghurcolt személynek a teljesen jogos igazát keresõ bírósági eljárás esetleg másfél-két évvel késõbb ad igazat, milyen módszerek és milyen lehetõségei vannak az elvesztett becsületének a visszaszerzésére.
Arra gondoltunk - és erre utalt itt Szigethy képviselõ úr -, hogy ezt nem lehet jól megfogalmazni, hiszen annak eldöntése, hogy mikor hamis vagy mikor hamisított egy adat, az természetesen nem az elsõfokú adóhatóság dolga, mint ahogy a világon egyetlenegy büntetéssel, szankcióval járó eljárást lefolytató hatóság sem jogosult arra, hogy nyilvánosságra hozza, mondjuk, a nyomozó hatóság a nyomozás során szerinte teljesen biztosnak vélt adatokat. Még a kezdõbetûket is kifogásolják néha, hogyha tettenérés esetén valaki rablógyilkossággal kerül õrizetbe vételre.
(20.10)
Ebben az esetben, úgy látszik, ez a törvény - amelyet nem szánnak nyomozati jogokkal felruházott, az adózás rendjérõl szóló, egyébként kvázi államigazgatási eljárási törvénynek - egyszerûen nem veszi figyelembe azokat az alapvetõ tényeket, hogy általa hamisnak vagy meghamisítottnak minõsülõ, tehát adócsalás miatti eljárást is indukáló és erre lehetõséget biztosító esetben, ezt megspórolva, kényelmes helyzetbõl - a hatalom helyzetébõl - nyilvánosságra hozza az egyébként az késõbbiek során esetleg ártatlan és mindenféle lehetõséget csak nagyon nehézkesen igénybe vevõ ügyféllel szemben a vélt igazát.
Úgy gondoltuk - és erre vonatkozott az a módosítás, amely, ha jól emlékszem, az alkotmányügyi bizottság majdnem egyhangú, legalábbis ellenszavazattal nem nagyon vitatott döntése volt -, hogy ez nem helyes. Bármilyen fontos szándék is van a mögött az elgondolás mögött, amely egyrészt meg akarja védeni a társadalmat a fiktív és fantomcégekkel történõ üzleti kapcsolat létesítésétõl, másrészt meg akarja torolni az ilyen cégeknek az adózási morált és minden, az adózás rendjét alapvetõen megkérdõjelezõ magatartását, ez a szándék helyeselhetõ. De az a mód, ahogy ez itt megfogalmazásra került, ez semmiképpen nem fogadható el.
Például a kormány álláspontjának a nem megalapozott voltára az ott lévõ kormánytisztviselõ azt mondta, õ egyetért azzal, hogy ne lehessen a gépkocsi- súlyadó bejelentésének elmulasztása miatt valakit nyilvánosság elõtt megszégyeníteni. De elõször is az volt az álláspontja, hogy ez nem is bejelentkezés, hanem csak bejelentés. Aztán fél óra alatt közös erõvel nagyjából sikerült meggyõzni a szakértõt, hogy bizony ez is bejelentkezés, mert úgy szól a törvény, hogy ami bejelentés, az bejelentkezés az eljárás egésze szempontjából. Erre azt mondta a tisztviselõ, hogy jó, de csak akkor ért egyet Brúszel képviselõ úr és társai módosításával, ha csak az állami adókra vonatkozik ez a bizonyos szankció. Tehát ha nem állami adó, hanem, mondjuk, önkormányzati adó - például gépkocsiadó vagy súlyadó -, akkor ez szerinte is indokolatlan.
Ezzel csak azt szeretném megvilágítani, tisztelt képviselõtársaim, hogy mi jogászok - akik jelen voltunk, és ilyen, nem csekély súlyú alkotmányos kérdésekben lényegében egyöntetû álláspontra helyezkedtünk, és nem politikai vagy más érdekek mentén szavaztunk a bizottságban - nem nagyon értjük, hogy létezik az, hogy ennek a kérdésnek a súlyát nemcsak hogy nem ismerte fel sem a gazdasági bizottság, sem a költségvetési bizottság, de odáig sem jutottak el a felismerésben, hogy legalább egyharmaddal támogatták volna a módosító javaslatot.
Mindenképpen szeretném a parlament csekély nyilvánossága elõtt - de a jelen levõ államtitkár úr figyelmét ez nyilván nem kerüli el - még egyszer és ismételten kérni, hogy gondolják át, akarnak-e csemegéket az Alkotmánybíróságnak szállítani. Mert mi természetesen jó helyzetbe kerülünk az Alkotmánybíróság elõtt; és más, a késõbbiek során és más törvények kapcsán nyilván szóba kerülõ javaslatok el nem fogadása esetén ennek az útját nyilván nem fogjuk elmulasztani. Nem hiszem, hogy a kormány szakszerû munkájának, és egyáltalán a parlamenti többség által esetleg elfogadott javaslat további sorsának jót tenne az, ha ilyen egészen furcsa és jogszerûtlen, a jogállammal nem összeegyeztethetõ megoldásokat hagyna benne a tisztelt törvényhozó ebben a törvényben.