DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársam! Természetesen hangsúlyoztam, hogy a saját véleményemet mondom, nem a pártét. Azt is hangsúlyoztam, tisztelt Surján képviselõtársam, hogy én valóban nem nagyon szeretem a kötelezõ dolgokat, a kötelezõ társadalombiztosítást sem szeretem. Én jobban szeretem, ha szabad polgárok szabadon dönthetnek a sorsukról, és szabadon eldönthetik azt, hogy õk mit akarnak választani. Nekem ez a dolog, ami tetszik.
Ettõl fogva persze el lehet fogadni egy kötelezõ társadalombiztosítási helyzetet is, de ahogy most van az biztos, hogy nem jó. Én elsõsorban a tartalmát vitattam, és ezért tartanám szükségesnek ennek az alapos megvizsgálását és alapos reformját, mert a toldozgatásával-foltozgatásával nyilván nem megyünk semmire. Ez az egyik.
A másik: amit a vényekkel kapcsolatban képviselõtársam mondott. Természetesen jórészt osztom az ön által elmondottakat, azt nem vitatom, de én egyébként nem korlátoznám a pro família vényre ezt a dolgot, hanem arra gondolok, hogy például a magánorvosi lehetõségekben - ha nem köt a társadalombiztosítás, márpedig õk monopolhelyzetben vannak, és én nem látok biztosítékot arra, hogy õk feltétlenül kössenek magánorvosi ellátásban - a garanciákat nem látom elégségesnek, ezt kívántam hangsúlyozni.
A társadalmi szolidaritás elve: a beszédemben elmondtam, én egyetértek azzal, igenis van szociális felelõsségérzetem, igenis azok a polgárok, akik ilyen kevés pénzbõl élnek meg, azoknak igenis támogatásra van szükségük azoktól, akiknek több pénzük van, ez természetes. Azt mondtam, hogy próbálja a Pénzügyminisztérium meghatározni, hogy mi az az összeg, s azt fizessük be. Ezt én nem vitatom, erre természetesen rendelkezésre állok, s mindenki, aki többet keres, mint az átlag, azt gondolom meg kell hogy tegye a szolidaritás elve miatt, csak az ez után fennmaradó összeg fölött mindenki szabadon rendelkezhessen. Én ezt próbáltam meg kifejteni. Köszönöm szépen. (Taps.)