DR. RAPCSÁK ANDRÁS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Elnézést kérek Szentkuti képviselõtõl. Szeretném, tisztelt Ház, redukálni a Kereszténydemokrata Néppárt helyi adókkal kapcsolatos álláspontjáról szóló beszámolómat, de azért néhány gondolatot el kell mondanom.
Szeretném leszögezni elsõsorban talán: tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy az adótéma és adókérdés korántsem a népszerûséget javító döntések sorába tartozik. Nyilvánvalóan nem várhatjuk el azt, hogy táblával vonuljanak föl a polgárok: "Éljen az adó!" - ez nem fog bekövetkezni.
A másik dolog: messzemenõen támogatom azt, hogy az önkormányzatok saját bevétele növekedjen. Ez egy normális, ésszerû dolog. Ez vezet a helyi döntések irányába, ez tudja a lehetõségét megadni, hogy a helyi társadalmak mûködõképességének határai, lehetõségei kitolódjanak.
Mivel a kormányt fõállamtitkár úr képviseli, meg kell mondanom, hogy bármilyen megállapítást teszek, azzal tisztában vagyok, hogy az elõterjesztést a tisztelt kormány tette, a Pénzügyminisztérium tulajdonképpen csak a farok vége, amely idõnként leér a földre, s így poros is, koszos is lehet... (Derültség.).., tehát véletlenül sem kívánom a Pénzügyminisztériumot diszkreditálni megállapításaimmal.
A helyi adók rendszerével kapcsolatban azért van néhány alapvetõ dolog, amit feltétlenül szükségesnek tartok kiemelni. Amikor hozunk egy adórendeletet, tisztában vagyunk azzal, hogy minden adónak vannak céljai: van egy stratégiája, van egy filozófiája, van egy gazdaságpolitikai és egy politikai tartalma, s eszerint kell nyilván megvizsgálni, hogy egy beterjesztett adórendelet hogyan szolgálja ezt. A jelen rendelet vonatkozásában meg kell mondanom, hogy az adó stratégiája és filozófiája vonatkozásában - hosszú távú szerepét illetõen - nagyon érdekes következtetésre kell jutnia a Kereszténydemokrata Néppártnak. Gazdasági stratégiát gyakorlatilag nem tartalmaz ez a helyi adórendelet; tulajdonképpen azt tartalmazza, hogy az önkormányzatok mûködési lehetõségét oly módon javítsa, hogy egy többszörös adóztatást valósítson meg az állampolgárok vonatkozásában. Meg kell mondanom, hogy egy adórendelettõl elvárnánk azt, hogy ne diszkrimináljon, elvárnánk egy adórendelettõl azt, hogy a gazdasági élet más törvényszerûségével összefüggésben jelenjen meg, és ne kiszakítva, mindenféle kapcsolatrendszer nélkül mûködjön. Ez a helyi adórendelet olyan, mintha még adtak volna az önkormányzatoknak egy baltát, hogy tessék, ha találtok még valakit, azt faragjátok meg. Talán hogy ne a levegõben maradjanak ezek az állítások:
Miért van szüksége ezekre az adórendeletekre a helyi önkormányzatoknak? Melyek egy jól mûködõ gazdasági rendszerben az önkormányzatok helyi adókivetési feladatai? Egyrészt, hogy az önkormányzati, a közösségi feladatot szervezzék és finanszírozzák, s adóztatási politikájuk révén pedig a helyi infrastruktúrát, településük gazdaságának fejlõdését befolyásolják. Maga az adótörvény is tulajdonképpen ezt határozza meg.
Jelen esetben az adók nem ezt szolgálják. Mint az elõttem szóló képviselõtársam már elmondta - egyébként nem akarok erre kitérni részletesebben -, itt tulajdonképpen a kormány '96-os költségvetési irányelveiben megfogalmazásra kerülnek, hogy az önkormányzatokhoz további feladatok, intézmények kerüljenek átadásra, csökkenjen a normatív hozzájárulások száma, szûküljön a címzett- és céltámogatások jogcíme, és kerüljön elõtérbe az önkormányzati feladatok megoldásában a saját bevételek szerepe. Itt tehát nem fejlesztésrõl, nem a helyi adók speciális szerepérõl, nem a vagyoni típusú adók elõtérbe kerülésérõl van szó a jövedelemtípusú adókkal szemben, hanem egy mûködéshez való hozzájárulásról.
A következõkben talán csak ismertetném a '90. évi C. törvény 9. §-át: "Az önkormányzat által megállapított helyi adók mértéke és összege nem befolyásolhatja az önkormányzatok részére a költségvetési törvényben megállapítható állami támogatás jogcímét és mértékét." A törvény szövege és a költségvetési irányelvek érezhetõen alapvetõen ellentmondanak egymásnak, tehát itt a helyi adók stratégiája, filozófiája és célja teljesen mást takar, mint amit a törvény jogalkotója meg a helyi adó fogalma takarni kíván.
A törvényjavaslatban meggyõzõen kívánják indokolni, hogy itt az önkormányzati érdekek elõtérbe állítása szerepel. Kérem, hangsúlyozom, értem, tudom és támogatom, hogy az önkormányzatok saját bevételeinek növekednie kell. De itt nem errõl van szó! Itt arról van szó, hogy a csökkenõ vagy legjobb esetben stagnáló központi támogatások helyett a lakossági terhek újabb növekedésével kívánják a mûködõképességet biztosítani. Arról van szó tudniillik, hogy az állam a feladatok ellátásából folyamatosan kivonul, és meg kell oldani a feladatok ellátásának egy ilyen lehetõségét.
Miért mondom, hogy többszörös adóztatás történik? A legfontosabb dolog, ami idáig megvolt az adórendszerben, s ezt külön szeretném kiemelni: az összevont adóalap adóját csökkenti a magánszemélyt terhelõ és az adóévben befizetett helyi adó összege. Ez, kérem, a jelenleg beterjesztett adótörvényben nem szerepel! Ez egy rendkívül súlyos és veszélyes jelenséget indíthat el, tudniillik egyrészt diszkriminatív, hisz a vállalkozók költségeikbõl a helyi adókat leírhatják, tehát megint bontjuk, és egymásnak ugrasztjuk a helyi közösségeknek a különbözõ rétegeit; a másik pedig: a helyi állampolgár az önkormányzati költségvetési szinten már adózott egyszer a helyi adó formájában, itt a jövedelem újabb, még egyszer történõ elvonását jelenti a kedvezmény biztosítása nélküli központi adózás.
Itt ez egyrészt abszolút diszkriminatív tehát, másrészt egy olyan kitétel jelenik meg, illetve tûnik el ezekbõl az új adótörvényekbõl, amely egyrészt megszünteti a kapcsolatot az adózás rendszerében, másrészt diszkriminatív, harmadik részében pedig gyakorlatilag az önkormányzatok adóztatási lehetõségeit nagymértékben csökkenti. Ezért is teljesen demagógnak lehet azt állítani, hogy ez az adórendelet az önkormányzatok segítését szolgálja. Ez alapvetõen elvágja az önkormányzat adóztatási lehetõségeit.
(20.40)
A másik dolog, amit el kell mondanom - nem akarok megint, még egyszer kitérni arra, hogy az állampolgárok mennyiben vannak leterhelve vagy hogyan vannak leterhelve -, hogy jelenleg a kormány pénzügypolitikájában és gazdaságpolitikájában megjelenik egyfajta sunyiság, megjelenik egyfajta olyan feudális jobbágyi rendeltetés, amely ellen már itt, a helyi adó vonatkozásában fel kell lépni.
Mi indokolja azt, hogy a vállalkozások között - például a helyi adók vonatkozásában - diszkrimináljunk? Elsõsorban a pénzintézetekre és a biztosítási intézetekre gondolok. Nem szükséges külön meghatározni az õ adóztatási formulájukat; vagy együtt határozzuk meg a társaságokkal, vagy pedig, ha külön-külön kívánjuk meghatározni, akkor külön-külön adótáblát kell rájuk csinálni. Nincs! Különben is eléggé rendhagyó módon a múlt év felében történt ez a változás, ez nyilvánvalóan a törvénynek egy erõszakos keresztülvitele és deformálása volt. Jelentéktelen bevételkülönbségekrõl van szó, egész egyszerûen csak egy ilyen feudalisztikus, hierarchikus jelentõsége van, hogy megjelenjen: ezek a pénzintézetek, biztosítóintézetek a helyi adó alanyaiként nem kezelhetõk a jobbágyok mércéjével.
Az adórendelettel kapcsolatban néhány szót szeretnék még szólni a gépjármûadóról, amely azért rendszerében tulajdonképpen nem illik bele a teljes adórendszerbe, hiszen beszedését az önkormányzatok végzik, 50 százalékát pedig a költségvetés átengedi az önkormányzatoknak. A gépjármûadó vonatkozásában az adózás filozófiája az, hogy a gépjármûvek rendkívül igénybe veszik a helyi települések közmûveit, elsõsorban útjait, másrészt nemcsak a helyi településekét, hanem nyilván más településekét is, ily módon az adózás e vonatkozásban egy kiegyenlítést kíván elérni.
Miután módosult a rendelet oly módon, hogy nem központilag állapítja meg az adó mértékét, hanem központilag csak az adó minimumát és a helyi önkormányzatok döntési kompetenciájába utalja a gépjármûadó efölötti megállapítását, mindenképpen azt kívánja a logika, azt kívánja az adózási filozófia és a közigazgatási filozófia, hogy a pluszként megállapított gépjármûadó teljes egészében a helyi önkormányzatoknál maradjon, hiszen az õ választási és döntési felelõsségük ennek a megállapítása. Ezt természetesen majd módosító javaslatok formájában kell esetleg megformálni.
Mindenesetre ezeket a fõbb gondolatokat azért tartottam szükségesnek elmondani, tudniillik itt az önkormányzatok adójánál is nyomon követhetõ az az orwelli fasiszta és félfasiszta gondolatrendszer - amely megjelenik ebben a kormányzati gazdaságpolitikában és pénzügyi politikában -, hogy ugyan törekszünk az egyenlõ teherviselés elvére, de ha egy mód van rá - mint ahogy említettem a pénzintézetek, biztosítóintézetek vonatkozásában -, a helyi adózás alól kivonjuk, vagy ha mód van rá, megpróbáljuk a többszörös adózást megvalósítani. Például, hogy a polgárok szja-ból való helyiadó-csökkentési lehetõségét megvonjuk ebben a törvényben, és ezzel tulajdonképpen egy álságos lehetõséget kívánunk biztosítani akkor és abban a pillanatban, amikor az szja adósávrendszere teljes egészében változik.
Úgy gondolom, megértve a költségvetési szempontokat - hangsúlyozom - és megértve a normális és elfogadható, demokráciában szokásos gazdaságpolitikai irányelveket, ezeket a módosításokat a helyi adókba mindenképpen be kell vinni, hogy a helyi társadalom lehetõségei megmaradjanak és illeszkedjenek egy rendszerhez. Így önmagában úgy néz ki, hogy - mint említettem - külön-külön kap mindenki egy lehetõséget, hogy "ugorj neki, ami marad, azt kapd szét" és a politikai cél, ami ebbõl kijöhet - és feltételezem, hogy ez csak a látszat és nem a valóság -, hogy a társadalom különbözõ rétegeit egymásnak ugrasztani, az önkormányzatokat a polgáraival, a polgárok különbözõ rétegeit egymással. Ez nem lehet cél, ezt meg kell akadályoznunk, és ez a feladatunk itt, a parlamentben, hogy ezt tegyük.
Köszönöm kedves figyelmüket e késõi órában, és köszönöm a szót, elnök úr.