DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Egy kormánypárti képviselõnek szíve-joga a kormány elõterjesztését védeni, azt természetes dolognak tartom, ha védi. De azt már nem, ha az ellenzék mondatait igen sajátosan értelmezi. A fõ kifogás a mai vitában - és nyilván az ön beszéde elõbb készült, mint ennek a vitának az ismeretében - a becslés intézménye ellen irányul. Meglátásom szerint nem arra kell törekedni, hogy minél szélesebb körben alkalmazzák a becslési eljárást, mert a becslési eljárás szubjektív és nem a valóságon alapul, hanem arra kell törekedni, hogy lehetõség szerint minél szélesebb körben a jogszabályok alapján adózzanak az adózók, mert az fogja a valódi adóját megállapítani, és lehetõség szerint minél szûkebb körben kell a becslési eljárást alkalmazni. Épp ezért mondom, hogy ennek meg kell teremteni a törvényi feltételeit, és annak alapján, ha valaki nem hajlandó ezekhez a játékszabályokhoz igazodni, abba az irányba kényszeríteni a vállalkozókat, hogy a tényleges jövedelmük alapján adózzanak, mert a becslés csak fantázia kérdése. Az ilyen becslési eljárásnál egy ügyes és dörzsölt vállalkozó automatikusan nem vall semmi bevételt, mert lehet, hogy jobban fog járni a becslési eljárással, mintha a tényleges bevételei után kellene adóznia. Ezt azért célszerû lenne elkerülni. Köszönöm.