AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adórendszer 1996. évi változtatásainak mozgásterét a gazdaságpolitikai prioritások és a pénzügypolitika ebbõl következõ céljai határozzák meg.
A pénzügypolitika abból indul ki, hogy jövõre tovább kell vinni a stabilizációs program megvalósítását, aminek fõ pénzügyi követelménye a fizetési és külkereskedelmi mérleg javítása, az infláció mérséklése, a vállalkozások és a befektetések javára történõ jövedelemátcsoportosítás folytatása, s ezzel a fenntartható növekedéshez szükséges fogyasztás- felhalmozás arány közelítése, az államháztartási hiánynak a GDP 4 százalékára való mérséklése.
Ha az adórendszerben nem hajtanánk végre változtatásokat, akkor az adóbevételek reálértékben jelentõsen csökkennének. Ezt azonban az egyensúlyi célok és a kiadáscsökkentési lehetõségek nem teszik így elfogadhatóvá, ezért az adórendszerben tervezett változtatások összességében elérik, hogy a GDP-hez viszonyított, szûken értelmezett adóterhelés '96-ban számottevõen nem csökken. Ugyanakkor mérséklõdik a társadalombiztosítási járulékteher GDP-hez viszonyított aránya.
Mindez azzal jár, hogy az egyes adók közül továbbra is meghatározóak maradnak a fogyasztáshoz kapcsolt közvetett adók; az áfakulcsok nem változnak, a fogyasztási adó valorizálása az inflációtól elmaradó mértékû. Az egyensúlyi követelményekhez szükséges, tervezett mérséklõdõ fogyasztás mellett ebbõl következõen a fogyasztáshoz kapcsolt adók GDP-hez viszonyított aránya átmenetileg mérséklõdik. A közvetlen adók közül a nyereség gyors emelkedése miatt növekszik a társasági adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya. Mindez úgy valósul meg, hogy a befektetésösztönzés prioritása erõsödik a beruházáshoz, illetve az exporthoz kapcsolódó, javasolt új adókedvezmények által.
A kiadási oldal finanszírozásához szükséges adóbevételek csak úgy biztosíthatók, ha a személyi jövedelemadóban az adóterhelés emelkedik. Emiatt a személyi jövedelemadó-bevételek GDP-hez viszonyított aránya nõ. A bevételi követelmény teljesítését úgy kívánjuk megoldani, hogy azzal egyidejûleg megvalósuljon az arányosabb közteherviselés is.
A helyi adóztatás mozgásterének növelésére tett javaslatok mellett is a helyi adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya várhatóan nem nõ. Mindez azonban csak becslés, és végsõ soron az önkormányzatok döntéseinek függvénye.
Az 1996-ra vonatkozó változtatási javaslatok kidolgozásánál fontos szempont volt az adórendszer stabilitásának megõrzése. A javasolt változtatások ezért elsõsorban korrekciós jellegûek. Ez elmondható még a személyi jövedelemadó esetében is, mely ugyan az újrakodifikált szövegezésével szerkezetében jelentõsen megváltozik, de tartalmában - a nulla kulcs megszüntetésétõl eltekintve - nem jelent alapvetõ módosulást.
Az adópolitikában alapvetõ cél a feketegazdaság visszaszorítása. Ennek érdekében kerül sor a javaslatok szerint az adóelkerülést szûkítõ új törvényi rendelkezések alkalmazására, az adóhatóság jogosítványai megerõsítésére. A változtatásoknál fontos mérlegelési szempont volt a különbözõ adók rendelkezéseinek harmonizálása egymással, illetve az Európai Unióban alkalmazott normákkal. Ez különösen a társasági adó és az általános forgalmi adó javasolt rendelkezéseiben jelenik meg.
Tisztelt Ház! A most beterjesztett adótörvényeket egyenként röviden jellemezve, a társasági adótörvény módosításánál a stabilitás megõrzése a 18 százalékos adókulcs változatlanságában és a kiegészítõ adó szabályainak megtartásában fejezõdik ki. Mindezzel fenntartjuk a beruházásokra való erõs ösztönzést. A törvényjavaslatban megjelenõ új elõírások közül a termelõberuházások bõvítését, az exportélénkítést szolgáló intézkedéseket, valamint a magas munkanélküliségû települések gazdasági fejlõdését segítõ rendelkezéseket emelném ki.
Valamennyi befektetni és fejlõdni szándékozó vállalkozás számára elõnyös változást fogalmaz meg a javaslat a termelési célt szolgáló új gépek gyorsított leírásának megengedésével, amellyel a beruházásoknak a korábbi hét év helyett három-négyéves megtérülése is elérhetõ, s amellyel megvalósul a számviteli törvénynek megfelelõ amortizáció adóbeli elismerése.
A tõkeerõs nagyberuházók számára a beterjesztett javaslat beruházási és exportnövelési követelményhez kötve öt évre 50 százalékos adókedvezményt biztosít, mely közvetetten munkahelyteremtést is szolgál. A magas munkanélküliségû településeken történõ beruházást 100 százalékos adókedvezménnyel ösztönzi a módosítás a múlt évben meghirdetett adójóváírás mellett. Ez az adókedvezmény is a termelési célú exportnövelést biztosító beruházások megvalósítására késztet elsõsorban, de emellett az idegenforgalom feltételeinek javítása érdekében ösztönzi a kereskedelmi szálláshely létesítését, üzemeltetését is.
Külön kedvezményrendszert tartalmaz a törvényjavaslat a vállalkozási övezetben beruházók számára, amely épület- és gépberuházás esetén az általánostól is gyorsabb leírást vagy adójóváírást, s emellett termelési célú és kereskedelmi szálláshely-beruházás esetén ötévi 100 százalékos adókedvezményt jelent az idetelepült vállalkozások számára.
Tisztelt Ház! Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítása kapcsán az állampolgárokat leginkább érintõ kérdés az adókulcsok mértéke. A kormány által most benyújtott törvénymódosítási tervezet változatlanul hagyja az áfakulcsokat, az adómértékek közötti átsorolással pedig elsõdlegesen és rendkívül szûk körben az egymással szoros helyettesítési viszonyban álló termékek azonos adózásbeli megítélésére tesz javaslatot.
Ami az áfa alanyait, az áfa fizetésére kötelezett adózókat illeti, nagy horderejû változásra nekik sem kell számítaniuk. Tény azonban, hogy a javaslat több ponton módosítja a jelenlegi áfatörvényt a visszaélési lehetõségek visszaszorítására, az adóbevételeknek az áfa alapjának kiszélesítésével, bõvítésével való fokozása érdekében.
A szigorítások mellett tartalmaz ugyanakkor az adózók számára kedvezõ változásokat is. Ilyen például a saját vállalkozásban végzett beruházások áfájának egyszerûbb elszámolási módja és a számlahelyesbítés bürokratikus egyeztetésének megszüntetése is.
Az áfatörvény konstrukcionálisnak mondható változása az áfa alapjának meghatározásában következik be. Ez egyrészt abban jut kifejezõdésre, hogy a javaslat szerint, összhangban a nemzetközi ajánlásokkal és a hazai adótörvények vonatkozó rendelkezéseivel, az államháztartási támogatások az áfa alapjának részét képezik. Megjegyzem azonban, hogy mivel a költségvetési törvény tervezete ezeket a támogatásokat az áfa összegével felbruttósítva tartalmazza, a szándékolt intézkedésnek a lakosság számára áremelõ hatása nincs.
A javaslat adóalapot érintõ másik módosító rendelkezése értelmében az adó alapját az adózó és az adóhatóság közti elszámoláskor az ügylet forgalmi értékére kell kiegészíteni akkor, ha az adózó a tõle gazdaságilag vagy személyében nem független partnerének jelképes ellenértéket kíván értékesíteni. Ezekben az esetekben olyan kapcsolt vállalkozásokról, személyi összefonódásokról van szó, amelyekben a felek elvesztik a piaci értékre való törekvés motivációját, ezáltal a köztük létrejött üzletbõl az államot megilletõ bevétel rövidül meg. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy ezzel nem kívánunk a felek közti üzletbe beleszólni, pusztán az adóhatósággal történõ elszámoláskor kell az adó alapját az alkalmazott jelképes összegrõl a valós forgalmi értékre korrigálni. További szigorítást jelent, hogy a pótlékmentes önrevíziót biztosító számlahelyesbítést az eladó csak akkor alkalmazhatja, ha eredetileg a saját, nem pedig a költségvetés hátrányára tévedett.
A feltárt visszaélések, áfacsalások rendkívül nagy hányada összpontosul a használtcikk-kereskedelemben, különösen a személygépkocsik felvásárlásában. Ezért a javaslat kizárja a használt cikkek körébõl az autókat, és biztosítani kívánja, hogy valóban csak olyan felvásárolt áruk után lehessen adót levonásba helyezni, amelyek korábban már adózott termékek voltak.
Tisztelt Ház! A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrõl szóló törvény módosítására irányuló törvényjavaslat egyfelõl a fogyasztási adótételek valorizálására, egyes fogyasztói árkiegészítési kulcsok csökkentésére, másfelõl a szabályozásnak egy konstrukcionális jellegû és néhány egyéb kisebb módosítására, pontosítására tesz javaslatot. A tervezett módosítások legfajsúlyosabb részét az adók értékvesztésének mérséklése, az 1996. évre elõirányzott adóbevételek biztosítása érdekében javasolt adóemelés jelenti.
(11.00)
A javaslat elfogadása esetén 1996-tól a kõolajtermékek, az égetett szeszesitalok, a sör, valamint a cigaretták forintban meghatározott adói átlag 15 százalékkal lesznek magasabbak a ma érvényesülõ adótételekhez képest. E viszonylag mérsékeltebb, a jövõ évre prognosztizálható inflációtól némileg elmaradó adónövelést a forgalomvisszaesés elkerülésének, illetve mérséklésének, valamint az üzemanyagoknál a termelõ szférán keresztül érvényesülõ áremelõ hatások csökkentésének szempontjai indokolják.
Az elõzõekbõl következik, de megemlítem, hogy a javaslat szerint az értékarányos, a százalékban elõírt fogyasztásiadó-mértékek nem változnak. Az adóintézkedések nem érintik tehát például a személygépkocsikat, a bort, a kávéféléket, illetve az égetett szeszesitalok, a sör és a cigaretták kulcsos adói sem módosulnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a termékek fajlagos adóterhei 1996. évben nem növekednek.
A fogyasztói árkiegészítési kulcsokhoz kapcsolódó tervezett intézkedés a személyszállításnál nyújtott nagyszámú, a legkülönbözõbb mértékû kedvezmények közül kizárólag a ma 75 százalékos utazási kedvezményt érinti, ez csökken 70 százalékos szintre. A javaslat egyedüli célja, hogy az árkiegészítés növekedésének dinamikája némileg mérséklõdjék.
Tisztelt Országgyûlés! A tisztelt Ház elõtt ismert, hogy a helyi adók bevezetésére és feltételeinek meghatározására a helyi adókról szóló törvény keretei között az önkormányzatok képviselõ-testületei jogosultak. A gépjármûadó tekintetében viszont jelenleg az önkormányzatok kizárólag végrehajtó szerepet töltenek be, mivel csak az adóztatási feladatokat látják el.
A most beterjesztett javaslat tovább erõsíti az önkormányzatok adóztatási jogát, s ezáltal bõvíti a saját forráshoz jutás eszköztárát. A helyi adókról szóló törvény ötéves mûködési tapasztalata azt mutatja, hogy egyre több település él ezzel a lehetõséggel, ugyanakkor az önkormányzatok - erõsödõ forrásigényük ellenére is - csak korlátozottan alkalmazzák az olyan, kézenfekvõ megoldást, mint például az ingatlanok megadóztatása. A jelenlegi módosításnak éppen az a célja, hogy az önkormányzatok adóztatási mozgásterét indokolatlanul szûkítõ törvényi kötöttségek lebontásával lehetõséget teremtsen az önkormányzati adóbevételek növelésére. Ezzel feloldható az az ellentmondásos helyzet, hogy az önkormányzatok az alkotmányban biztosított alapjogként az egyes helyi adónemek bevezetésérõl dönthetnek, ugyanakkor a széles körû törvényi adómentességek és kedvezmények, valamint az alacsony törvényi adómértékek szükségtelenül korlátozzák az adóztatást.
A törvényjavaslat formálisan kiiktat a törvénybõl egy sor kötelezõ mentességi szabályt, azért, hogy az önkormányzatok mozgási szabadsága e tekintetben is növekedhessen. Az önkormányzatok továbbra is nyújthatnak kedvezményeket, mentességeket. Az indokolatlan önkormányzati korlátok lebontása, s az adómértékek emelése az adóalanyok oldaláról természetesen nem eredményezhet aránytalanul súlyos terhet, mivel a helyi adókról szóló törvény adóalanyokat védõ garanciális szabályai továbbra is hatályban maradnak.
A törvényjavaslat helyi adókat érintõ legfontosabb rendelkezései a következõkben foglalhatók össze:
Önkormányzati hatáskörbe kerül a magánszemély kommunális beruházásának a helyi adóban való preferálása, a változtatás azonban - figyelemmel a beiktatott átmeneti rendelkezésekre - a már szerzett jogokat nem érinti.
Hasonlóképpen az önkormányzatok dönthetnek a lakások esetében jelenleg érvényesülõ személyenkénti 25 négyzetméteres adómentesség, valamint az állattartást szolgáló és a növénytermesztéshez kapcsolódó épületek mentessége kérdésében is.
Emelkedik az iparûzési adó felsõ mértékének határa, ami - anélkül, hogy a jelenlegi adóbevételek csökkennének, megteremti a differenciáltabb adóztatás lehetõségét. A méltányosabb iparûzési adóteher-megosztás érdekében ugyanis az önkormányzatok saját hatáskörben bátrabban nyújthatnak preferenciákat azoknak a vállalkozásoknak, amelyeknél az adóalap meghatározása során a nettó árbevételbõl levonható törvényi tételek jellemzõen nem fordulnak elõ. Így az adóalap törvényi változtatása nélkül lehetõségük nyílik az önkormányzatoknak arra, hogy például az átlagosnál nagyobb anyagigényû vállalkozásoknál az adó mértékét alacsonyabban állapítsák meg.
Emelkednek az értékviszonyok változása folytán értéküket vesztett, illetve a már megállapításukkor is túlzottan alacsonynak bizonyult adómértékek. Az adótételek felsõ határának emelése egyúttal megteremti az önkormányzatoknál a jelenleginél differenciáltabb, s ezáltal igazságosabb adóterhelés kialakításának feltételeit. Az önkormányzatok azonban az adótétel-emelés lehetõségével várhatóan csak mértékletesen élnek, így a jövõ évben még nem lehet jelentõs többletbevételekkel számolni.
Tisztelt Országgyûlés! A gépjármûadóról szóló törvény módosítása az önkormányzatok adóztatási szerepének erõsítése érdekében a belföldi gépjármûvek adóját speciális önkormányzati adóként szabályozza. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok a jövõben nem csupán végrehajtó szerepet töltenek be, hanem a törvényben rögzített minimális és maximális keretek között lehetõség nyílik az adómérték rendeletben történõ megállapítására is.
Szabályozza a javaslat azt az esetet is, ha az önkormányzat a rendeletalkotásra meghatározott határidõt elmulasztja. Ilyenkor sem szûnik meg az adó az érintett településen, hanem a gépjármûvek a törvényben meghatározott alsó adótételekkel adóztathatók.
Az eljárás egyszerûsítése - így az adminisztratív költségek csökkentése - érdekében az önkormányzatok kérésére a javaslat tartalmazza a január 1-jei állapot szerinti éves adóztatás megvalósítását. Ennek lényege, hogy a gépjármû évközi tulajdonosváltása az adóalanyiságot az adóévre nem befolyásolja. Nem érinti a módosítás azt a szabályt, hogy az adót félévenként, két egyenlõ részletben, március 15-éig, illetve szeptember 15-éig kell megfizetni. A törvényjavaslatban meghatározott adómérték alapján - figyelemmel az önkormányzatok döntési szabadságára is - egy személygépjármû átlagos éves adója 5 000-12 000 forint között, tehergépjármûé pedig - számításba véve az 1995. évi V. törvénynek 1996. január 1-jétõl hatályos, az adóalapot módosító rendelkezéseit is - 16 000-40 000 forint között alakulhat. Mivel a tehergépjármûvek üzemeltetési költségei között a gépjármûadó elenyészõ tétel, így az adómérték emelése a fuvarozási költségekre gyakorlatilag nem hat ki.
Tisztelt Országgyûlés! Az elõzõekben részletezett változtatásokon túlmenõen a benyújtott javaslatok további pontosító, a jogalkalmazást könnyítõ rendelkezéseket is tartalmaznak, az idõ korlátozott volta miatt azonban csak a javasolt leglényegesebb változtatásokat soroltam fel. Kérem a tisztelt Háztól a törvényjavaslatok megtárgyalását és - megfelelõ módosító javaslatok mellett - azok elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyûlés alelnöke foglalja
el.
Jegyzõk: dr. Kávássy Sándor és dr. Kiss Róbert)