DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Most az a rendkívüli helyzet áll elõ, hogy ellenzéki képviselõként meg kell hogy dicsérjem a miniszter urat, mert expozéjában nagyon szakszerûen adta elõ a törvényjavaslat tartalmát, jelentõségét, és nagyon korrekten ismertette azt a módosítást, ami jobbá tette a törvényt.
Ugyanakkor kérem miniszter urat, hogy tolmácsolja elismerésemet a minisztérium azon szakembereinek, akik részt vettek a törvényalkotás folyamatában és akik bizonyára részt vettek az ön szakszerû expozéjának elõkészítésében is.
Ez az expozé lehetõvé teszi számomra, hogy eredeti, szándékolt mondanivalómnak csak egy töredékét adjam most elõ; ezzel is takarékoskodunk az idõvel, amely - mint ahogy már többször elhangzott - valóban nagyon elõrehaladott.
Mindazonáltal az elhangzottakhoz néhány mondanivalóm azért lenne. A tervezetet sok vita elõzte meg már a tekintetben is, hogy kell-e törvényt hozni a takarmányról, hiszen a takarmányozás legközvetlenebb és közérdeket érintõ hatásaival foglalkozik az élelmiszertörvény, részben foglalkozik az állat-egészségügyi törvény is, a közegészségügyi rendszabályok és a fennmaradó kérdések szabályozására, részben összehangolására talán elegendõ lehetne egy kormányhatározat, netán egy miniszteri rendelet is.
Ezen logikus érveléssel szemben az én álláspontom az: hogy tekintettel arra, hogy a fentieken, tehát a közegészségügyi, állat-egészségügyi, élelmezés-egészségügyi vonatkozásokon túl a takarmánygazdálkodás, a takarmányipar igen jelentõs gazdasági kérdés, az agrárexportunkra is jelentõs hatást gyakorló szakterület - és jelenleg a szakterület állapota is olyan, hogy jelentõségén túl még indokolt az állami felügyelet, ugyanis fennáll a veszélye, hogy a spontán piaci folyamatok ma még tévutat eredményeznek -, ezért, summa summarum, igenis szükség van erre a törvényre és nagyon helyes, hogy az Országgyûlés foglalkozik ezzel.
A fentiek tükrében a törvénynek elõírásokat kell tartalmaznia a takarmányok forgalmazására, elõállítására, ellenõrzésére, felhasználására vonatkozóan. A kormány által benyújtott törvénytervezet - különösen, ami az ellenõrzési fázist illeti - túlbonyolította, túlzottan bürokratikussá, nehézkessé tette a feladat végzését. Mint ahogy említettem, miniszter úr nagyon korrekten elõadta - és hallottuk a bizottsági elõadótól is -, hogy a bizottsági munka során a törvény módosult. Sikerült lényeges kérdésekben konszenzusra jutni, az ellenõrzésben részt vevõ hatóságok számát az ésszerû két hatóságra csökkenteni, ami az engedélyezést illeti, magát az ellenõrzés végrehajtását pedig lényegében egy hatósági szervezet feladatául tenni - nevezetesen az állami állat-egészségügyi szakintézményi garanciával.
Ez az állampolgár számára is egyszerûvé teszi az eligazodást az államigazgatási eljárásban. Az állam számára pedig a leegyszerûsített szervezet révén a leggazdaságosabban mûködõ szervezetet jelenti, a feladatok és felelõsségek pontos meghatározásával pedig a mûködés hatékonyságát is garantálja.
Tehát összegezve: a parlamenti munka során támogatható törvényjavaslat alakult ki. Ezzel a törvénnyel az ember, a gazdasági tevékenységet végzõ állampolgár újabb garanciarendszert állított fel egészségének megóvására, gazdasági tevékenységének biztonságára. Ezzel a törvénnyel további garanciarendszert teremtettünk, mert az állati eredetû termék elõállításánál a költségkihatásában mintegy 70 százalékban szereplõ takarmány közvetett úton igenis jelentõsen képes befolyásolni - veszélyeztetni vagy javítani egyaránt - a népesség egészségi állapotát, és haszonállataink jó vagy rossz takarmányellátása révén igen jelentõsen képes befolyásolni az állattartás eredményességét.
Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum frakciója a törvényt elfogadásra javasolja. Köszönöm. (Taps.)