GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! E törvényjavaslat alapvetõen két célt szolgál: egyrészt elõmozdítja Magyarországon a minõségi élelmiszer-termelés ügyét, másrészt pedig elõsegíti hazánk csatlakozását az Európai Unióhoz. A törvényjavaslatot e két szempontból kívánom megvizsgálni, illetve kívánok beszélni azokról a környezõ tényezõkrõl, amelyek a törvényjavaslat céljainak megvalósítását elõsegítik, illetve hátráltatják.
A minõségi élelmiszer-termelés ügyét e törvény úgy mozdítja elõ, hogy pontosan meghatározza azokat a minõségi feltételeket, amelyeket az élelmiszer- termelõknek és -forgalmazóknak figyelembe kell venniük, biztosítja az ellenõrzés lehetõségét, meghatározza például a mintavétel módját, intézkedik arról, hogy milyen laboratóriumi eljárásokkal, milyen intézményi keretek között kell az élelmiszerek minõségét folyamatosan ellenõrizni. Meghatározza a származás megjelölésének módját, a termékmegjelölést a fogyasztók érdekeinek védelme céljából.
Mindezek azonban természetesen drágítják az élelmiszer-termelést, és ez egy nagyon fontos tényezõ, hiszen nyilvánvaló, hogy ha a feltételek szigorodnak, akkor a szigorúbb feltételeknek csak különbözõ beruházásokkal - amelyek lehetnek magánberuházások, illetve állami beruházások - lehet eleget tenni. Mivel az élelmiszerek termelése és forgalomba hozatala a jövõben a törvény miatt költségesebb lesz, ezért nyilvánvalóan megnõ a csábítás azoknak a körében, akik hajlamosak arra, hogy a törvény keretein kívül, illegálisan állítsanak elõ élelmiszert.
(19.30)
Erre azonban nagyon oda kell figyelni, hiszen Magyarországon már ma is igen jelentõs azon üzemeknek a száma, amelyek illegális élelmiszert hoznak forgalomba. Csak példaként lehet megnevezni a zugvágóhidakat, de különbözõ hentesárukat és egyéb termékeket is nagy mennyiségben hoznak forgalomba az állami ellenõrzés hatókörén kívül az ezzel foglalkozó magánszemélyek, illetve különbözõ szervezetek.
Azt hiszem, teljesen jogos az a megállapítás, hogy ennek a termelõi körnek a megfékezésére nem alkalmas az egymillió forintos minõségvédelmi bírság, hiszen az egymillió forintot lényegesen meghaladó mértékû többletbevételt lehet elérni illegális élelmiszer-termelési tevékenységgel. Itt nem csupán a minõség biztosításának költségeit lehet megspórolni, hanem az illegális élelmiszer-termelés nagyon gyakran egyben a társadalombiztosítási, illetve az adófizetési kötelezettségek elkerülésével is együtt jár. Éppen ezért nagyon fontos, hogy erre vonatkozóan a törvény, ha lehet, komolyabb szankciókat fogalmazzon meg, általában foglalkozzon azokkal az élelmiszer-elõállítókkal és -forgalmazókkal, akik be sem jelentkeznek a törvény hatálya alá, hiszen nem kérnek mûködési engedélyt. Következésképpen eleve nehezebben is fellelhetõk azon hatóságok számára, amelyek a törvény betartását ellenõrzik. Éppen ezért meg kell erõsíteni azokat a szervezeteket, amelyek az élelmiszer-elõállítás és -forgalmazás ügyeit ellenõrzik. Csak így biztosítható, hogy az illegális élelmiszer-termelõ egységek és személyek a jövõben felderíthetõk legyenek és mûködésük meggátolható legyen.
A másik kérdés az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdése. A délelõtt folyamán már említettem, hogy jelen pillanatban az Európai Unióhoz való csatlakozás nem jelenti azt, hogy minden egyes Európai Unióban meglévõ elõírást hazánknak át kellene venni a csatlakozást megelõzõen. Természetesen a szerencsés az, ha minél nagyobb mennyiségû szabályozást veszünk át még a belépés elõtt. Azonban fel kell készülnünk arra is - különösen az élelmiszerek minõségi elõírásaival kapcsolatban -, hogy bizonyos termékek esetében a csatlakozási tárgyalások során kérelmeznünk kell majd, hogy az Európai Unióban szokásos szabályoktól eltérõ szabályok vonatkozzanak a magyar termékekre. Erre egyébként az eddigi kibõvülések során is volt példa. Legutóbb például a három EFTA-országgal történt kibõvülés során ilyen törekvések tapasztalhatók voltak az új tagok felvételének tárgyalása során.
Tudomásul kell venni azonban azt is, hogy az Európai Unió természetesen ellent fog állni az ilyen törekvéseknek és az ügyeknek csak nagyon kevés hányadában érhetünk majd el sikert. Éppen ezért fontos, hogy azokat az ügyeket, amelyeket azonban mindenképpen szeretnénk majd keresztülvinni, vagyis amely esetekben kivételt szeretnénk kérni a tekintetben, hogy átvegyük vagy ne vegyük át az Európai Unió szabályozását, ott nagyon megalapozott álláspontot kell a magyar kormányzatnak kialakítani.
Milyen esetekben kerülhet sor ilyen kivételkérésekre? Részben akkor, ha az adott termék valamilyen speciális magyar tulajdonsággal rendelkezik és ezeket a speciális magyar tulajdonságokat akarjuk elismertetni az Európai Unióval. Ezek a speciális magyar tulajdonságok vonatkozhatnak a termék összetételére vagy a termék elõállításának módjára is. Csak egészen érintõlegesen utalok arra, hogy például a tokaji bor elõállítása egy olyan különleges módszerrel történik, ami az Európai Unióban máshol nem szokásos. Iyen módon tehát az Európai Unió vonatkozó rendelkezései is eltérnek e tekintetben attól, ami Magyarország számára egyébként elfogadható lenne.
Másrészt pedig történhet abból a megfontolásból egy ilyen kivételkérés, hogy az adott Európai Unió-beli szabály átvétele Magyarország számára indokolatlanul nagy gazdasági tehertételt jelentene, esetleg az adott élelmiszer elõállításával foglalkozó iparág ellehetetlenüléséhez vezet. Természetesen erre is lehet példát mondani. A dohánytermékek, egész pontosan a cigaretta - és most nem a tüsszentõporra gondolok - kátrány- és nikotintartalmára vonatkoznak bizonyos Európai Unió-beli elõírások. Ezeknek elõreláthatólag a magyar dohánygyártó cégek nem tudnak eleget tenni, hiszen a Magyarországon termesztett dohány minõsége nem olyan, hogy Magyarország ilyen minõségû cigarettát tudna elõállítnai. Amikor az Európai Unióban kialakították a dohánytermékek vonatkozásában azokat a szabványokat, amelyek ma az Európai Unióban irányadók, akkor természetesen az Európai Unió bizonyos tagállamai is kaptak kivételt a vonatkozó szabályok alól. Így például Görögország számára a nikotin- és a kátránytartalom csökkentése esetében lehetõséget adtak arra, hogy az Unió más tagállamaihoz képest lassabban csökkentse termékeinek ezen meghatározott tényezõit, hiszen a görög dohányipar éppen olyan helyzetben volt, mint a magyar dohányipar.
Tehát a példa tanulsága az, hogy Magyarországnak fel kell készülnie arra, hogy bizonyos élelmiszerek esetében - és természetesen itt a dohány is jó példa, hiszen a törvényjavaslat erre is kiterjed - engedélyt kell majd kérni arra, hogy az Európai Unióhoz képest más szokások, más szabályok alapján állíthassunk elõ ilyen termékeket. Azt hiszem, ha erre a magyar kormányzat nem készül fel - aminek természetesen az egyik feltétele az, hogy a csatlakozási tárgyalásokba a különbözõ iparágak és általában a mezõgazdaság érdekeinek képviselõit is be kell vonni -, akkor a csatlakozás nem csupán kellemes, hanem kellemetlen következményekkel is járhat. Mindazonáltal a törvényjavaslat elfogadását támogatjuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)