DR. KERTÉSZ ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselõtársaim! Nagyon fontosnak tartjuk ezt a törvényjavaslatot, szinte mondhatom, hogy a szakmai törvénycsomag közül ez az egyik legjelentõsebb, hiszen az élelmiszer az egyik legnagyobb értékben forgalmazott és vásárolt termék, valamennyien naponta többször is közvetlen kapcsolatba kerülünk vele.
Talán nem véletlen az, hogy Európában elsõnek 1895-ben az Osztrák-Magyar Monarchiában szabályozta törvény az élelmiszergyártás, -forgalmazás és - kereskedelem feltételeit. Akkor Európa éléskamrája voltunk, ezért nem véletlen.
1958-ban törvényerejû rendelet, 1976-ban törvény, majd ezt 1988-ban egy törvénymódosítás szabályozta az élelmiszertermelést és -forgalmazást. Várható az, hogy a technikai és tudományos fejlõdés felgyorsulásával egyre rövidebb idõ fog eltelni ahhoz, hogy módosítás legyen szükséges.
E törvény fontosságát csak hangsúlyozza, hogy nálunk az exportban igen jelentõs szerepet tölt be a mezõgazdaság. A nemzetgazdasági export egészében 19,2 százalék, az importban 6,6 százalék a részaránya.
Az utóbbi fél évben kivitelünk a behozatalnál erõteljesebben növekedett. Ez biztató jel, viszont ezen belül az élelmiszerek kivitele csökkent. Szinte már tragikus az, hogy sertés- és szarvasmarhahúsból idõnként behozatalra szorulunk.
Egy jó törvénynek meg kell felelnie a jelenlegi követelményeknek, de ezen túlmenõen elõremutatónak is kell lennie. Megfelel-e ez a javaslat ezeknek az elvárásoknak? Mondhatom azt, hogy igen. Megfelel a piacgazdaság mai követelményének azért, mert nem hangsúlyozza a nagyüzemi szektor elõnyét, tehát az egyre több kisvállalkozóra egyaránt vonatkozik ez a szabályozás.
A teljes vertikumot szabályozza, értem ez alatt az elõállítás és forgalmazás valamennyi részét, folyamatát, ezen belül a forgalmazásban a kereskedelem, a vendéglátás és a közétkeztetés feltételeit is szabályozza. Foglalkozik ugyanakkor az élelmiszer alap- és adalékanyagokkal, a kiegészítõ anyagokkal, a használható mosó- és fertõtlenítõ szerekkel, ugyanakkor a csomagolóanyagokkal szembeni elvárásokat is meghatározza. A gyártók és forgalmazók közötti piaci verseny tisztaságát is védi.
A személyi feltételeknél az egészségi állapot és szakmai végzettség is fontos. Ugyanakkor ez a tervezet elõremutató is. Elsõsorban az Európai Gazdasági Közösség irányelveit követi, ezt a társulási megállapodás 68. cikkelye is elõírja.
A szövegben következetesen az Európai Közösség elnevezés szerepel. A délelõtti vitában Szakál Frenc képviselõtársunk is hangsúlyozta, hogy ma már Unió a használatos név, ugyanakkor a szakértõk elmondták, hogy a jogszabály még az Európai Közösségekre vonatkozik, tehát a törvényszövegben helyesen van ez megírva.
A tervezet a német élelmiszertörvényhez igazodik leginkább, hisz a magyar élelmisztermékek legnagyobb piaca ma Németország. Az ellenõrzésnek is az Európai Közösség elõírásaihoz kell igazodnia, de el kell készíteni a hazai specialitások Európa-konform elõírásait is.
Figyelembe veszi ugyanakkor a javaslat az ENSZ szakirányú szervezetei, így a FAO, WHO és a Codex Alimentarius világszabványok és a minõségbiztosítás követelményeit is.
A végrehajtási utasítás fogja tartalmazni a kritikus pontok és veszélyforrások ellenõrzését a minõségi kézikönyv és a laboratóriumi gyakorlat elõírásait. Ez több száz paragrafusból fog állni, több száz gépelt oldalból, tehát lényegesen részletesebb lesz a végrehajtási szabályozás.
A törvényjavaslat hét fejezetbõl áll. Az elsõ fejezetben az általános feltételek leírása van. Egy élelmiszer-elõállító hely tervdokumentációját több szakhatóság is véleményezi. Egyedi miniszteri engedély kell különleges táplálkozási igényeket kielégítõ és új élelmiszer elõállításához.
(18.50)
A II. fejezetben a minõségi feltételek szerepelnek. A kötelezõ elõírásokat a magyar élelmiszerkönyv, a Codex Alimentalius Hungaricus fogja tartalmazni. A termék minõségi jellemzõit a gyártmánylapon kell feltüntetni, annak minden formában meg kell felelnie.
A minõségi ellenõrzést az elõállító saját laboratóriumában is végezheti, vagy erre alkalmas laboratóriumban végeztetheti. Meghatározza a javaslat a hamisított élelmiszer fogalmát is.
A III. fejezet a forgalomba hozás feltételeivel foglalkozik. Itt egyértelmû a szándék, hogy csak hivatalos csatornákon, tehát a kereskedelem, vendéglátás, közétkeztetés formájában történjen az értékesítés. Ez szolgálja a feketekereskedelem, a KGST-piacok kizárását. A hazai elõállítású élelmiszereken túl a külföldrõl behozottakra is tartalmaz elõírásokat.
A IV. fejezet: a csomagolás, a fogyasztók tájékoztatása. Az élelmiszer csomagolásánál fontos, hogy a csomagolóanyag megvédje az élelmiszert, de minden olyan adatot fel kell tüntetni, amely fontos a fogyasztók tájékoztatásához, az ellenõrzéshez; az élelmiszer reklámozása csak a beltartalomnak megfelelõ lehet. A minõségmegõrzés dátumát kell a jövõben feltüntetni a gyártás ideje helyett.
V. fejezet: A hatósági ellenõrzés. Ez kiterjed az élelmiszer-elõállítás, az országba való behozatal és a forgalmazás minden szakaszára. Ezt a feladatot több szerv vagy szervezet látja el, így a közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi, a fogyasztóvédelmi, az állat-egészségügyi és élelmiszer- ellenõrzõ hatóságok is. A vett minta térítésmentes, az ellenõrzött kérésére ellenmintát kell venni.
A VI. fejezet: hatósági intézkedések. Többféle fokozat van, az elõírások megszegésétõl függõen. Minõségi bírság is kiszabható, amely húszezer forinttól egymillió forintig terjedhet. Ezzel azt kell sújtani, akinél a kifogásolt élelmiszert találják. A hibás termék mennyiségétõl függõen kell a bírságot kiszabni ugyanúgy, mint a takarmányozási törvénynél; talán ez szerencsésebb lenne, hisz ott az van elõírva, hogy a kifogásolt tétel értékének 2-10-szerese lehet a bírság összege, ugyanakkor elmondta délelõtt képviselõtársam, Szakál Ferenc - vagy talán a fideszes képviselõtársam - a hozzászólásában, hogy a bírságnak mindenképpen inflációkövetõnek kell lennie. Ilyen formában ezt is ki lehetne küszöbölni, hogyha az érték bizonyos többszöröse, tehát kétszerese vagy tízszerese szerepelne itt is bírságként.
A VII. fejezetben a vegyes és zárórendelkezések találhatók, amelyek a hatályba léptetést és egyéb elõírásokat tartalmazzák, valamint a végrehajtási rendeletekrõl intézkedik.
Összességében azt mondhatom, hogy igen jó a törvényjavaslat, hiszen több éve érlelõdõ, jól elõkészített javaslatról van szó.
Néhány apróságot szeretnék megemlíteni, amely esetleg a jövõben figyelemre méltó lehet. A hatósági ellenõrzés szervezetének kiépítése, megfelelõ felszerelése megtörtént részben világbanki és Phare-segélyprogramokból, de teljesen hiányoznak a magán-élelmiszervizsgáló laboratóriumok. Így, az állami ellenõrzés laboratóriumi, hivatalos hatósági feladatainak ellátása mellett - hazánkban egyedülálló módon - felkérésre és díjfizetés ellenében is végeznek élelmiszer-vizsgálatokat. A hatósági és a szolgáltató tevékenység tehát nem különül el.
A végrehajtási rendeletek elkészítésére némely esetben négy minisztérium együttesen van megjelölve. Az igazságügy-miniszter jogharmonizációs programjáról szóló kormány-elõterjesztés szerint és az Európai Közösséghez való csatlakozásunk szempontjából az ottani kívánalmaknak megfelelõen is több miniszter feladatkörét érintõ kérdésben együttes miniszteri rendelet helyett kormányrendeletet kellene kiadni.
Néhány módosító javaslatom beépült az elõterjesztésbe, így a többieket visszavontam. Ugyanakkor egyik kérdésben kompromisszum született, ahol több minisztérium között feladatmegosztás van, a végrehajtási utasítás szerint itt a Földmûvelésügyi Minisztériumnak egyetértési joga lesz.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az SZDSZ nevében elfogadásra javaslom a törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az SZDSZ padsoraiban.)