DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Legfõbb Ügyész Úr! Tisztelt Ház! A Fõvárosi Fõügyészség 1993. november 25-én nyomozást rendelt el annak megállapítására, történt-e bûncselekmény a Technomark Rt. és két fõvárosi közüzem gazdasági kapcsolatában, melynek során a Fõvárosi Önkormányzat 500 milliós készpénzbõl s ingatlanokból álló tulajdona különbözõ pénzügyi manipulációkkal magánvagyonná változott. Valójában a fõváros lakosságától 500 milliót loptak el, amely a mai napig nem került elõ.
Ilyen elõzmények után az Ingatlanbank vezérigazgatója, Nagy Zoltán 1990. évben 800 millió forint bankgaranciát adott a Tóth Tibor vezetése alatt álló Technomark Kft.-nek, amely beváltásra került.
Ilyen és hasonló felelõtlen kötelezettségvállalások nagyban hozzájárultak az intézmény pénzügyi megingásához, így a bank mintegy 5 milliárdos veszteségéhez és teljes csõdjéhez.
(15.40)
A rendkívül súlyos vagyonvesztések ellenére a Fõvárosi Fõügyészség határozatával a Tóth Tibor és társai ellen a Pest Megyei Rendõrkapitányságon indult bûnügyben a hûtlen kezelés bûntettével alaposan gyanúsítható Nagy Zoltánnak a nyomozóhatóság gyanúsítottkénti felelõsségre vonása iránti intézkedését panasz alapján semmissé nyilvánította. Érdemes a nevét megjegyezni az intézkedõ csoportvezetõ ügyésznek: dr. Selmeci István indokolása szerint "A panasz - tudniillik Nagy Zoltáné - alapos. A rendelkezésre álló adatokból alappal lehet következtetni, hogy Nagy Zoltán a jogszabályi elõírások szándékos megszegésével túlzott mértékû kockázatot vállalt. Tény az is, hogy e kockázatvállalás egyéb tényezõk mellett hozzájárult a bank pénzügyi egyensúlyának megbomlásához. Nem vonható le egyértelmû következtetés arra, hogy Nagy Zoltán szándéka a vagyoni hátrány bekövetkezésére is kiterjedt, vagyis a hátrány bekövetkezését akarta, egyenes vagy eshetõleges szándékkal. A hûtlen kezelés bûntette szándékos bûncselekmény, így az elkövetõ szándékának az eredményre is ki kell terjednie."
Tanítani kellene jogi egyetemeken, hogy egy 800 milliós kár esetében hogyan nem szabad az ügyésznek a nyomozást megakadályozni, hogy a szerinte is a jogszabályt szándékosan megszegõ bankigazgatót egyáltalán gyanúsítottként kezeljék! A Btk. 319. §-a úgy fogalmaz: "Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg és ebbõl folyó kötelezettségének megszegésével vagyoni hátrányt okoz..." Ebbõl következik, hogy a kötelesség megszegésével beálló vagyoni hátrány bizonyítása a bûncselekmény megállapításához elegendõ. A törvény szövegébõl több nem következik!
Kérdéseim a legfõbb ügyész úrhoz:
1. Gyakoroltak-e politikai nyomást az ügyben az ügyészségre, ki és mikor?
2. Az ügyészi jogértelmezés megfelel-e a bírói gyakorlatnak?
3. Ha megfelel, kezdeményezte-e a 319. § módosítását?
4. Milyen gyakorisággal vizsgálja felül az alárendelt ügyészségek megszüntetõ határozatait?
5. Szükségesnek tartja-e az elévülési idõn belül az ilyen és hasonló ügyek - tehát ahol az ügyészség átvette a védelem szerepét - felülvizsgálatát? (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.)
Még egy kérdésem van, elnök asszony, elnézést:
6. Selmeci ügyész úr hasonló ügyekben hány megszüntetõ határozatot hozott?
Nagy érdeklõdéssel várom legfõbb ügyész úr válaszát. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)