HORN GYULA miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõ Úr! Bizonyára ön is tudja, hogy sem az ENSZ, sem pedig az Európa Tanács égisze alatt olyan dokumentum nem született, amelyik tartalmazná, meghatározná, illetve kötelezõvé tenné a kisebbségek számára egy adott kormány részérõl az autonómia biztosítását. Tehát ilyen kötelezõ jogi érvényû dokumentum, nemzetközi dokumentum nincsen. Hozzá szeretném tenni, hogy ugyanakkor létezik az egykori EBEÉ, most EBESZ ajánlása, ismeretes a koppenhágai vagy az Európa Tanács 1201-es ajánlása, amely az autonómia, az európai jogok érvényesítése jegyében született.
A másik, amit hozzá szeretnék tenni: ön is tudja, képviselõ úr, hogy a határon túl élõ magyarság szervezetei között sincs egységes álláspont az autonómiát illetõen. Sõt hozzátenném, ez nemcsak országonként váltakozik, hanem még egy szervezeten belül is vannak különbözõ platformok, amelyek eltérõ álláspontot képviselnek az autonómia ügyében.
Amit mi, a magyar kormány tehetünk, az a következõ, hadd idézzem, hogy mit mond errõl a kormányprogram: "A kormány támogatja a határon túli magyarság kisebbségi jogai érvényesülése feltételeinek megteremtését, az európai gyakorlattal összhangban álló autonómia-törekéseiknek megvalósítását."
Ennek a megállapításnak az érvényessége ma is él egyfelõl, másfelõl pedig a kormány ezeket támogatja és gyakorlatban valósítja meg. Erre utal konkrétan az az alapszerzõdés, amelyet Szlovákiával kötöttünk, s amely kimondja azt, hogy érvényesíteni kell az európai normákat és követelményeket. Erre utalnak azok a törekvések is, amelyeket az egyes kétoldalú tárgyalásokon megfogalmazunk, melyek szerint a magyar kormány elvárja a külföldi partnerétõl, hogy a kisebbségek jogait érvényesítse. Sõt hozzá szeretném tenni: a kétoldalú kapcsolatok keretében azok elõfeltételeiként fogalmazzuk meg azt, hogy miként és hogyan tehet az adott ország kormánya a kisebbségek jogainak érvényesítése érdekében. (Taps a bal oldalon.)