DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Az idõ elõrehaladta miatt engedjék meg, hogy - egy kicsit lerövidítve - azokat a legalapvetõbb érveimet mondjam el, amelyeket az általános vitára bocsátás kapcsán a parlament elõtt, és kihasználva a rádió és a televízió jelenlétét, az ország nyilvánossága elõtt is feltétlenül szükséges elmondani.
Az elõttünk lévõ kormány-elõterjesztés, sajnos, megint nem veszi figyelembe a 88-as határozatban és a korábban általunk, az ellenzék által többször kifogásolt kérdéseket, mint például az ország biztonságával, az európai integrációs követelményekkel és a fegyveres erõk mûködésével kapcsolatos észrevételeinket, véleményeinket, amelyeket a honvédelmi bizottság ülésein a témával összefüggõen nemcsak ellenzéki politikusok mondtak el, hanem a kormánykoalícióhoz tartozó képviselõtársaink is több esetben kifejtették véleményüket, amely nem azt tartalmazza, hogy nem akarunk csökkenteni, vagy a szükség nem kényszerít rá bennünket, hanem azt jelenti, hogy igenis akarunk, de nem így.
Szeretném önöknek három területen bebizonyítani, tisztelt képviselõtársaim, hogy a jelen határozati javaslat tulajdonképpen mit is tartalmaz. Az egyik: szeretném hangsúlyozni, hogy ez a javaslat ellentmond a parlament által június 30-án, az ellenzék véleménye ellenében elfogadott határozat 11. pontjának. A 11. pont meghatározza és kötelezõvé teszi, hogy a kormány dolgozza ki a Magyar Honvédség átalakításának hosszú távú programját, középtávú tervét, és a szükséges javaslatokat december 31-éig terjessze a parlament elé. Erre miniszter úr a 30-as utasításában intézkedik is. A miniszteri utasítás azt tartalmazza, hogy a vezérkar szeptember végéig dolgozza ki a terveket, október 15-éig dolgozza ki a HM, a kormány tárgyalja meg, majd ezután természetszerûleg lehet vele foglalkozni.
Most tulajdonképpen mi történt? Ha a tisztelt képviselõk elfogadják az itt lévõ határozati javaslatot, akkor kitöltöttünk egy biankó csekket, és mindezeket a köröket kihagyva, gyakorlatilag a beterjesztettek figyelembevételével nyugodtan végre lehet hajtani azt, amit terveztek.
Tulajdonképpen mi is az, amit terveztek, mit ismerhetünk abból? Meg kell mondani, képviselõtársaim, hogy mi errõl, sajnos, csak egy tájékoztatást kaptunk. A honvédelmi bizottság tagjai a mai napig sem tudnak az ebben a tervben szereplõ konkrét dolgokról. A tájékoztató szerint közel 5 ezer hivatásos tiszt, tiszthelyettes és közalkalmazott helye szûnik meg december 31-éig, ennek 80 százaléka élõ hús-vér ember. 3 ezer sorkatonával lesz kevesebb, ami annyit jelent, hogy megszûnik hat katonai szervezet, átalakul tizenhét katonai szervezet, megszûnik és átalakul hét középszintû vezetõ szerv. Mindez december 15-éig, karácsonyi ajándékként az országnak, az ország biztonságának, és legfõképp az érintett hivatásos állománynak.
Azt mondják, hogy a csökkentést a pénz kényszeríti ki. Ha a pénzzel kapcsolatban nekem nem hisznek, akkor az Állami Számvevõszék 1994. évi ellenõrzésének jelentésébõl idézek: "1994-ben a létészámcsökkentésbõl várt megtakarítás nem realizálódott, mert nem volt reális számvetés." De ugyanezt mondja az Állami Számvevõszék az 1995. évi költségvetésrõl, felhíva a képviselõk figyelmét, hogy a létszámcsökkentésbõl nem lehet a szükséges megtakarítást elérni.
Nézzük a következõ, a harmadik okot. Az elõterjesztés az itt említett határozat céljával nem egyezik. Miért nem egyezik? Engedjék meg, tisztelt képviselõtársaim, hogy elmondjam, a határozati javaslat két idõpontot tartalmaz: december 31-ét és 1996. december 31-ét. A másik határozat azt mondja ki, hogy olyan arányt kell kialakítani, amely arányban biztosítani kell a tisztek 15 százalékos, a tiszthelyettesek 18 százalékos arányát, s a polgári alkalmazottak 13 százalékát. Ha önök elfogadják ezt a határozati javaslatot, akkor a szárazföldi csapatoknál ez az arány 1996. december 31-ére 8,1 lesz a tiszteknél, 14,8 a tiszthelyetteseknél, és 5,2 a polgári alkalmazottaknál. Ha valaki volt már katonai szervezetnél, katonai alakulatnál, az tudja, hogy egy ilyenfajta létszámcsökkentés - csak utána kell nézni, képviselõtársaim -, a hadrafoghatóságot kapitálisan veszélyeztetheti.
Végül, de nem utolsósorban úgy érzem és azt szeretném hangsúlyozni, hogy egy ilyen létszámcsökkentési elképzelésben mi a különbség a kormánykoalíció és az ellenzék között. Az, tisztelt képviselõtársaim, hogy mi alulról szeretnénk ezt az építkezést. Mi azt szeretnénk, hogy alul, a csapatoknál - ahol most is hiányoznak szakasz- és századparancsnokok, ahol nincs tiszthelyettes kiképezni azt a sorkatonát, aki alkotmányos kötelességének teljesítésére vonul be - legyen tiszt. Ott legyen megteremtve minden olyan feltétel, amit ebbõl a pénbõl meg lehet teremteni. Nem újabb pénzt követelünk mi sem!
Mivel holnap Perry úr, az Egyesült Államok védelmi minisztere ide látogat, engedjék meg, hogy befejezésként tõle idézzek egy mondást, amelyet napjainkban mondott, talán nekünk címezve: "Ma a Partnerség a békéért program Nyugat- és Kelet-Európa biztonsági integrációjának hajtóereje, annak eszköze, hogy Kelet- Európa bekerüljön az európai biztonsági intézménybe. Nem irányul közvetlenül a gazdasági fejlõdésre úgy, mint egy Marshall-terv. De egy sikeres biztonsági integráció olyan feltételeket biztosít, amelyek között Kelet-Európa gazdaságilag felvirágozhat."
Mindezek figyelembevételével ezt a határozati javaslatot így fölöslegesnek tartjuk, és a parlament által már elfogadott határozat szellemével ellentmondásosnak.
Köszönöm türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)