BAKONYI TIBOR, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Elnök Asszony! Több éve érdeklõdéssel várjuk azt a törvényt, amely most került képviselõtársaim elé. Természetesen a biztosítás eddig sem jogalap nélkül mûködött, hiszen vannak ma is olyan jogszabályok, amelyek a lényeges elemeket, feltételeket rögzítik. Ezek azonban - a biztosítási szerzõdések alapjait rögzítõ polgári törvénykönyvet kivéve - kormányrendeletek és miniszteri rendeletek voltak. Ezért tartjuk fontosnak azt, hogy a biztosítási tevékenység egészére vonatkozó magasabb szintû jogszabály, azaz a biztosítási törvény elfogadásra kerüljön, amely biztosítja mind a tulajdonosok, mind a biztosító, mind pedig a felügyelet, de elsõsorban is a biztosítottak jogbiztonságát, kellõ garanciát nyújtva a piac mûködéséhez.
Bármely fejlett országot is nézzük, azt tapasztalhatjuk, hogy mind az egyének, mind a vállalatok igen nagy fontosságot tulajdonítanak a biztosításnak a személyi, vagyoni kockázatok ellen. A legkülönfélébb konstrukciójú biztosításokkal védik önmagukat, családjukat, anyagi biztonságukat. Hazánkban is érzékelhetõ a fejlõdés, a biztosítás valós nemzetgazdasági szerepének növekedése, de ennek ellenére a biztosítás jelentõsége, súlya még elmarad hazánkban a hasonló fejlettségû országokétól.
Hosszú évtizedekig az Állami Biztosító egymaga jelentette a biztosítási piacot. Csak a monopólium felszámolását követõen születtek meg a piac kiépüléséhez és mûködéséhez jogi hátteret nyújtó, rendeleti szintû jogszabályok. Ezt követõen igen gyorsan végbement a biztosítási piac teljes körû privatizációja, megjelentek a külföldi biztosítótársaságok, a néhány éve még monopolpiac jelentõs változáson ment át. Ma már tizennégy biztosítótársaság és közel húsz egyesület mûködik hazánkban. A legnagyobb és leggyorsabb mértékben talán a biztosításhoz kapcsolódó intézményrendszernek az a területe fejlõdött, amely a biztosítási szolgáltatások terjesztésében vesz részt, a biztosító és a biztosított között közvetít, segíti azok egymásra találását, a kettõ között összekötõ láncszemet képvisel.
Közel kétszáz olyan engedélyt adott már ki az Állami Biztosításfelügyelet, amely a biztosításközvetítõi tevékenység végzésére jogosít. Ennek a hálózatnak, azaz a közvetítõ rendszernek a megbízható mûködése szintén nagy fontosságú, hiszen elõsegítheti, de rossz szabályozás esetén akár le is fékezheti vagy meggyengítheti a biztosítási piac fejlõdését, lendületét. Fontos, hogy erre vonatkozóan is egyértelmû jogszabályokat alkossunk, a biztosítóintézetekhez hasonló szigorú követelményeket fogalmazzunk meg.
A hazánkban bejegyzett biztosítótársaságok a nemzetközi biztosítási piacon komoly súlyt képviselõ, jelentõs tõkével rendelkezõ társaságok leányvállalatai. Örvendetes ez a tény, mert garancia lehet arra, hogy a biztosítási piac szereplõi pénzügyileg stabil, megbízható társaságok legyenek. Ez a körülmény megnyugtató a biztosítottak számáram és kedvezõ az egész biztosítási ügy fejlõdése szempontjából, hiszen az anyacégtõl átvett know-how nagyban segíthette, segítheti a piac és a biztosítási kultúra fejlõdését, a másutt esetleg már bevált korszerû módszerek, technikák alkalmazását.
A nagy nemzetközi cégek megjelenésével egyidejûleg, illetve azok mellett nem - vagy legalábbis nem olyan nagy mértékben - gyarapodtak a közepes és kisméretû biztosítóintézetek, és elmaradt a hazai tõkebefektetõk érdeklõdése is. Ez utóbbinak valószínûleg az az oka, hogy viszonylag magas volt eddig a biztosítóalapításhoz szükséges tõke. Ezért üdvözöljük a törvényjavaslat biztosító alapításához szükséges tõkére vonatkozó szabályozását, amely legalábbis részvénytársasági formára, az eddigiekhez képest alacsonyabb indulótõke-követelményt ír elõ.
A biztosítási tevékenység megkezdéséhez szükséges tõke nagyságának meghatározása nemcsak a biztosítóintézet alapítása szempontjából fontos, hanem azért is, mert a tõke egyben garanciát is jelent a biztosítottak számára. Ezen alapgondolatból kiindulva a kormány javaslata külön kitér a biztonságos mûködést megalapozó biztonsági tõke meghatározására.
A hazai biztosítási piac fejlõdése szempontjából, ha rövid távon nem is meghatározó, de mindenképpen jelentõs tényezõ lehet a biztosítóegyesületek, különösen a szakosított biztosítóegyesületek elterjedése. A javaslat ezen szervezeti forma esetében kedvezõ tõkenagyságot állapít meg, így ösztönzi ezek megalapítását. Kisebb biztosítók eddig is alakulhattak ugyan egyesületi formában, amely, mint köztudott, csak a tagjai számára nyújthat szolgáltatást és bizonyos tevékenységek végzésébõl eleve kizárt. Az egyesületek szerepe a jövõben növekedhet, hiszen a gazdaság megerõsödésével stabilabbá váló vállalkozók, de ugyanúgy a hagyományokkal rendelkezõ nagy múltú vállalatok számára is megfelelõ keretet nyújthat veszélyközösségi alapon történõ szervezõdésre.
(11.40)
Vannak olyan helyzetek, amikor kedvezõbbnek tûnhet egyes érdekcsoportok számára a sajátos helyzetüknek jobban megfelelõ, általuk létrehozott és mûködtetett egyesületben történõ biztosítás. Reméljük, hogy sikerül olyan törvényt alkotnunk, amely lehetõséget ad erre, és lendületet ad az újabb elképzeléseknek is.
A törvényjavaslat az eddig említetteken túl még további változásokat is elõirányoz a jelenlegi helyzethez képest. Természetesen nem cél most mindezekre kitérni, de fontosnak tartjuk a következõk kiemelését. Az állampolgárokat, de a vállalkozásokat is gazdaságilag igen érzékenyen érinti minden kiadás, különösen, ha nem önként döntenek arról, hanem jogszabály kötelezi õket. Fontos tehát, hogy megelõzzük ezek körének indokolatlan kiterjesztését, a kötelezõ biztosítások elburjánzását.
Más oldalról ugyanakkor azt is meg kell akadályozni, hogy a biztosításra kötelezettek látszólag tegyenek eleget eme kötelezettségnek oly módon, hogy a biztosítást elrendelõk szándékától eltérõ, annál szûkebb kockázatra fedezetet nyújtó olcsó biztosítást kössenek. Éppen ezért tartjuk pozitívnak azt a törekvést, hogy a kötelezõ biztosítások elrendelését és mûködését ellenõrzött keretek között tartsuk.
E törekvést a törvényjavaslat két rendelkezése biztosítja. Az egyik az, amely rögzíti, hogy kötelezõ biztosítást csak törvényi szintû jogszabály írhat elõ, a másik pedig az, hogy az engedélyezési kötelezettség a kötelezõ biztosításokra vonatkozóan továbbra is fennmarad. Ez azért fontos szabály, mert egyébként a jövõben a biztosítási módozatok terjesztéséhez általában nem szükséges az Állami Biztosításfelügyelet engedélye.
Többször elhangzik, hogy társadalmunk és gazdaságunk fejlõdése Európa felé halad, és célunk az Európai Unióhoz való csatlakozás. Tudjuk azt, hogy az Európai Unió a tagországai számára egységes piac megteremtése érdekében követendõ irányelveket állapít meg, és elõírja a nemzetek belsõ jogaiban az irányelvekkel történõ harmonizáció megteremtését. A csatlakozás számunkra tehát jogharmonizációs kötelezettséggel jár. Éppen ezért minden megalkotásra kerülõ jogszabályt e szemüvegen keresztül is értékelnünk kell.
E törvény megalkotásánál is figyelembe kell venni azokat a szabályokat is, amelyeknek a csatlakozás érdekében, illetve feltételeként meg kell felelnünk. A biztosítási törvény tervezetének kidolgozása során a kormány törekedett az Európai Közösség normáihoz való alkalmazkodásra. Ezt a szándékot a javaslat indoklása jól tükrözi, külön fejezetet szentelve a különbözõ irányelveknek való megfelelésnek és az eltérések magyarázatának. Úgy gondoljuk, a törvényjavaslat hozzájárul ahhoz, hogy közelítsük jogrendszerünket, de egy ésszerû kompromisszum alkalmazását is lehetõvé teszi. Így érvényesül a törvénynek az az alapvetõ célja, hogy a biztosítottak anyagi, jogi érdekeit törvényi szinten kell védenie.
Tisztelt Képviselõtársaim! A kormány javaslata olyan hézagot tölt be, amelynek alapján törvényi szinten egyfajta kódexként szabályoz olyan fontos területeket, mint a biztosítási tevékenység alapfeltételei, szervezeti formái, vagyoni biztosítékrendszere, engedélyezése, felügyelete és a biztosítottak érdekének védelme. A devizális szabályozás területén a javaslat összhangban van a devizatörvény tervezetével, így jelentõs mértékben liberalizálja a külföldi kockázatokra devizában, külföldi biztosítóval köthetõ biztosítások körét, és lehetõvé teszi a hazai biztosítók számára, hogy külföldiekkel szerzõdést kössenek. Fontos, hogy a törvény tervezete elválasztja az üzleti biztosítást a biztosítási rendszer más elemeitõl, így például a társadalombiztosítástól, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztáraktól vagy például az állami garancia mellett végzett exporthitel-biztosítástól.
A törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának megítélésével kapcsolatosan több képviselõtársunk már felvetette, hogy a magánbiztosításnak a társadalombiztosítással való kapcsolatát egyértelmûen tisztázni kell. Jó lehetõséget teremt számunkra az, hogy a közeljövõben vitatja meg a parlament a társadalombiztosítás költségvetését is. A kölcsönös biztosítópénztárak a társadalombiztosítás reformjának szerves részét képezik. Bizonyítja ez azt is, hogy az üzleti biztosítókkal szemben a szabályozórendszer kedvezményeket ad ezen szervezeti formáknak. A pénztárak terjedésének ösztönzése kiemelt feladat, ezért minden olyan módosítás, amely megakaszthatja ezt a lendületet, káros lehet. Ennek alapján úgy gondoljuk, hogy a pénztárfelügyelet beolvasztása a magánbiztosítókat felügyelõ Állami Biztosításfelügyeletbe - bár az csak jelképes szervezeti változást jelentene - negatív hatást gyakorolhat a pénztárakra, ezért a törvény tervezetébõl ennek elhagyását javasoljuk.
A javaslat a szervezeti és tevékenységi keretszabályok rögzítése mellett felhatalmazást ad olyan fontos részterületek szabályozására, mint például a biztosítási piac egyharmadát jelentõ kötelezõ gépjármû-felelõsségbiztosítás, az élet- és nem életbiztosítási ágak szétválasztásának módja. Az egyre erõsödõ biztosítási szektor, a biztosítottak érdekének védelme, az európai jogszabály- harmonizáció megalapozza azt az igényt, hogy a biztosítási jogrendszerünket fejlesszük, és törvényi szinten szabályozzuk a biztosítási szektor mûködését. A piacgazdaság szabályozórendszerének kialakítása során nagymértékben építhetünk és kell is építeni a fejlett piacgazdaságok tapasztalataira, és modellértékûnek tekintjük a jól mûködõ intézményrendszerek kialakulását megalapozó, elõsegítõ szabályozást.
Tisztelt Országgyûlés! A biztosítás alapja a kockázatmegosztás és a jelentõs tartalékképzés, melynek a fejlõdõ gazdaságunk esetében talán még nagyobb szerepe van.
Az illetékes parlamenti bizottságok kivétel nélkül általános vitára alkalmasnak tartották a beterjesztett törvényjavaslatot. Kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy ezt támogatásával erõsítse meg.
Engedjék még meg, hogy a törvény születésének néhány körülményére felhívjam szíves figyelmüket. Több éve folyó vita után sikerült az érintett és érdekelt biztosítási cégekkel kapcsolatot létesíteni, sikerült velük konzultációt folytatni a törvény benyújtása elõtt. Ezt azért is nagyon fontosnak tartom, mert mind a biztosítottak szövetsége, mind a biztosítók is hozzájárultak ahhoz, hogy a kormány elé kerüljön ez az anyag. Tehát azt tudom mondani, hogy ebben az esetben egy nagyon komoly, az érdekelteket érintõ társadalmi vita folyt, valamint sikerült olyan konszenzust kialakítani, amely mindenki számára elfogadhatóvá vált.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)