DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselõ Úr! Az ön kérdésével az Országgyûlés nyilvánossága már 1992-ben is találkozhatott. Lényegében a mai válaszom sem térhet el attól, ami ebben a tárgykörben 1992-ben elhangzott. Azért nem, mert az egész kérdést körülölelõ jogszabályi környezet másképpen alakult, és ez nem adja meg annak a lehetõségét, hogy az ipartestületek, iparkamarák teljes egészében visszakapják hajdani tulajdonukat. Hogy mi ennek a jogszabályi környezetnek a lényege, azt mindannyian jól ismerjük: az Alkotmánybíróság álláspontjának megfelelõen csak természetes személyek jogosultak kárpótlásra. Az Országgyûlés annak idején nem fogadta el a reprivatizáció, tehát a teljes tulajdoni visszaállítás koncepcióját. Született ugyan törvény az Országgyûlésben az egyházi ingatlanok átadásáról, de ez is nagyon szigorúan kötött funkciókhoz, tehát a hitéleti tevékenység és más tevékenységi körök érvényesítéséhez kötötten, és nem teljes egészében, csak részleges és fokozatos átadásra került sor.
(15.10)
Tehát, képviselõ úr, a kérdés megoldását én másban látom. Amennyire a konkrét esetet ismerem, a karcagi önkormányzat segített az ipartestületnek, és a gazdasági kamarák mûködéséhez szükséges ingatlanok biztosításában is elsõsorban azt a lehetõséget szorgalmazza a kormány, hogy a korábbi kamarai épületek bérleti szerzõdéssel kerüljenek használatba adásra. Ez teremti, teremtheti meg a karcagi ipartestület mûködésének feltételeit is.
Kérem, fogadja el a válaszomat, hiszen az ön kérdésének megvalósításához az egész jogszabályi környezetet alapjaiban meg kellene változtatni. (Dr. Kávássy Sándor: Helyes! Meg is kell!)