HORVÁTH VILMOS (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Alig néhány hónappal az európai regionális vagy kisebbségi nyelvek chartájának magyarországi ratifikálása után újabb jelentõs európai kisebbségvédelmi egyezményt tárgyalunk. A Szabad Demokraták Szövetségének parlamenti frakciója szerint ez a tény már önmagában is bizonyítja Magyarország elkötelezettségét, fogékonyságát az Európa-szerte jelen lévõ kisebbségi problémák megoldása iránt. Az SZDSZ a most tárgyalandó egyezményt fontosnak tartja és elfogadásra ajánlja az Országgyûlésnek.
Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy a keretegyezmény jelentõségérõl és hiányosságairól is egyaránt röviden szólhassak. Ez utóbbiról fõként azért, mert nem lenne szerencsés azt a látszatot kelteni, hogy ez az egyezmény gyógyír minden olyan problémára, ami kisebbségi ügyekben létezik.
Egyik ellenzéki képviselõtársam megjegyezte a külügyi bizottság ülésén, hogy az egyezmény megszületése kapcsán hegyek vajúdtak és egeret szültek. Magam úgy vélem, hogy ez a megállapítás bár frappáns, de nem helytálló. Valamennyien tudhatjuk ugyanis, hogy az európai egyezmények általában úgy születnek meg, hogy egyhangúlag hozzák meg az európai államok a döntéseket. Ily módon a legkisebb közös többszörös elve érvényesül, így szükségképpen magukban rejtenek jó néhány hiányosságot.
De nézzük is, hogy melyek ezek a mostani esetünkben! Elõször is úgy vélem, hibának tekinthetõ, hogy a keretegyezmény elõírásainak nagy része nem jogként, hanem az államok számára irányadó program jellegû elvként került meghatározásra. Azt is el kell mondani, hogy jó néhány rágógumi jellegû fogalom fûszerezi a szöveget, ami a számonkérhetõség szempontjából okozhat késõbbi problémákat. Hiányzik továbbá az egyezmény mögül a legfontosabb elem: a kikényszerítést szolgáló hatékony kontrollmechanizmus.
A fogyatékosságok miatt ez a keretegyezmény tehát nem pótolhatja az európai emberi jogi konvenció kiegészítését egy, a kisebbségi jogokat precízen megfogalmazó és a nemzetközi bírósági ellenõrzés lehetõségét megnyitó megállapodással. Megjegyzem, hogy ehhez a kérdéskört kulturális területre leredukáló bécsi döntés újragondolása szükséges. Ha ugyanis ez nem történik meg, akkor a kisebbségi jogok védelmi szempontból indokolatlan megkülönböztetés tárgyává válhatnak; nevezetesen: egyes ügyekben lehet bírósághoz fordulni, más ügyekben nem.
Tisztelt Képviselõtársaim! A hiányosságok után nézzük mindazokat a pozitívumokat, amelyeket ez az egyezmény felmutat. Meggyõzõdésem, hogy ezek vannak többségben.
Megítélésem szerint ezt a dokumentumot egy fontos folyamat részeként kell kezelni. A regionális nyelvek chartája, az európai önkormányzati charta, az Európa Tanács 1201-es ajánlása szorosan illeszthetõ ezen egyezményhez. Miután maguk a kisebbségi problémák bonyolultak és szerteágazóak, magától értetõdõ, hogy nem rendezhetõk egyetlenegy dokumentumban. Maga a dokumentum így is pozitívum abban az értelemben, hogy az elsõ olyan jogi kötõerõvel bíró nemzetközi egyezmény, amely átfogóan próbál meg közelíteni a kisebbségek jogaihoz. Olyan alapvetõ területeken tartalmaz kötelezettségeket a részes államok számára, mint a nemzetiségi kultúra és nyelv megõrzése, az anyanyelvû személy-, település- és utcanévhasználat, a kisebbségi oktatási intézmények fenntartásának elismerése, valamint - és ezt nagyon fontos dolognak tartom - az etnikai arányok megváltoztatásának tilalma a kisebbségek által lakott régiókban. Elmondhatjuk: ezzel a keretegyezménnyel a nemzeti kisebbségek védelmének ügye végképp polgárjogot nyert az európai fórumokon.
Az igazi nagy áttörés, úgy hiszem, leginkább a pozitív diszkrimináció lehetõvé tétele, sõt bizonyos esetekben ez irányú kötelezése. A keretegyezmény 2. cikkelyében megfogalmazott hármas elv, a jóhiszemûség, a megértés és a tolerancia szelleme lehetõvé teszi, hogy a kormányok tágkeblû kisebbségpolitikát folytathassanak. Itt jegyzem meg, hogy Magyarország ezt a politikát folytatja évek óta. A legjobb példa erre az 1993-ban hatpárti támogatással megszületett kisebbségi törvény. Nem vitás - és azt hiszem, ezt tényleg senki nem vitatja -, hogy a mi törvényünk messze meghaladja a már korábban említett legkisebb közös többszöröst. Ez azonban csak azt bizonyítja, hogy e téren jó úton járunk.
Hiszem és vallom, hogy egy-egy ország európaiságát, kulturáltságát jellemzik és jelzik a kor kihívásaira adott válaszai. Bízzunk benne, hogy egyre több ország ismeri fel a kisebbségi problémákban rejlõ feszültségek levezetésének és kezelésének szükségszerûségét. Ez a dokumentum alapvetõen, céljaiban és remélhetõleg eredményességében is efelé mutat. Ezért is kérem végezetül képviselõtársaimat, hogy támogassák szavazatukkal, és a hatálybalépést követõen kövessék kitüntetõ figyelmükkel a keretegyezmény megvalósulását.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)